Skip to main content

Mindig csak a folk...

Mindig csak a folk...

Na persze rengeteg más dolog is történik a prágaiak életében, és persze, hogy más dolgokkal is foglalkoznak a prágai magyarok, mint a folk, de nekem személy szerint ez a témakör az egyik kedvencem, szóval már megint erről írok...

Mi is történ az év utolsó pár hetében? Volt folk-hétvége, aztán Parno Graszt koncert a Budapest Étteremben, az év legvégére pedig akadt még egy kis tánc, a Nyitnikék évzáró mulatságán, amivel egyidejűleg lezárult az első kezdő 8 alkalmas tánckurzus is.

Részleteiben valahogy így:

Szóval azon a bizonyos novemberi hétvégén, olyan sűrű folk-programokban gazdag napokban részesülhettek a prágai magyarok, amiben még a budapestiek sem futnak bele akár mikor. Kezdődött egy pénteki népzenei koncerttel a Budapest Étteremben. A felvidék Parapács zenekar húzta, vonta, pengette a muzsikát.

folk-kocsma a Budapestben
A pénteki csak folk-kocsmának indult. Ami azt jelentené, hogy főként ülünk és élvezzük az élő zenét. Persze a táncos lábak nem szeretik, ha nem mozdulhatnak, legalábbis a többségük nem. Így hát a kis hely ellenére azért csak felállt pár úriember, hogy megforgassa a lányok valamelyikét.

egy kis tánc
A szombat reggel és délelőtt (talán volt olyan, akinek a délután is) azzal telt, hogy kipihenjük a hajnalig tartó péntek estét és lélekben felkészüljön a szombatira, ami már hivatalosan is a táncról szólt. Hiszen mit is takar egy táncház? Mindenki, aki szereti a népzenét és a néptáncot, eljön és akár passzív, akár aktív résztvevőként élvezi a zene és a tánc szépségeit, élvezi a társaságot, az énekszót. Aki ezeket  a dolgokat nem kedveli, na annak lehet, hogy nem a legjobb elfoglaltság a magyar tánchát szombat estére. De belepillantani legalább egyszer egy életben szerintem megéri, hiszen nagyon érdekes látnivaló, hogy gyerekek, fiatalok és idősebbek együtt szórakoznak, táncolnak, és mindezt a népzenéjükre.

Parapács Zenekar
Szóval visszatérve a lényegre.. A Parapács Zenekar ismét húzta-vonta, mi meg táncoltunk rendületlenül. Először volt gyerektáncház és sok gyerekjáték, hogy a kicsik is jól szórakozzanak. Még is csak szombat estéről van szó!

Te vagy a kiválasztott!
kígyós játék fülfogással nehezítve :)
Aztán volt tánctanítás, azoknak, akik nem tanultak táncolni még, vagy csak nemrég kezdték. Aztán hajnalig tánc, csak úgy, gondolkodás nélkül. Ez az egyik legjobb dolog az életben azt hiszem. Nekem legalábbis biztosan J .

kicsik és nagyok

 
ismét tánc


Aztán gyorsan eljött a vasárnap. Persze mivel folk-hétvégéről beszélünk, nem maradhatott program nélkül. A délutáni rendezvényt az Iglice szervezte, ezért inkább a gyerekeknek szólt. Budapestről érkezett hozzánk Navratil Andrea népdalénekeső zenekarával. Tanulhattunk tőlük sok szép népdalt, a szülők pedig néprajzi előadáson hallhattak érdekességeket, míg a gyerekek kézműveskedtek a Magyar Intézet másik termében. Persze tanultunk táncolni is ugrós zenére, kicsit játszottunk, bújtunk a „zöld ág” alatt, na meg persze tekeregtünk mint a kígyó.

Magyar Intézet - néprajzos vasárnap
Aztán a decemberrel együtt eljött a Parno Graszt koncert is. Aki nem ismerné őket, azoknak itt egy link:

Fergeteges cigányzenét muzsikálnak. Garantáltan nem tudsz ülve maradni! J Először a Palac Acropoliszban koncerteztek, majd csak nekünk, a Budapest Étteremben. Ritkaság, hogy egy ilyen szuper zenekar, ilyen szűk körben zenél 20-30 embernek. Sajnálhatja aki kihagyta!


Végezetül karácsonyoztunk is. Megelőzve a családi karácsonyozást. A Nyitnikék (róluk már írtam egy előző cikkben) rendhagyó próbát tartott. Együtt táncoltunk mindannyian. A kezdők a haladókkal, haladók a kezdőkkel. Nagyon jó lehetőség a tanulásra, és emellett remek tapasztalat egy ilyen próba. Persze volt táncon kívül játék (mert játszani mindig jó), egy kis elemózsia és egy kis pálinka bemelegítés gyanánt J 

játék

sok szép mosoly kis helyen is elfér :)

Aztán ismét Budapest Étterem. És ismét tánc. Csak úgy! Mert táncolni jó!:)



A bejegyzést készítette: Marton Sára


Comments

Popular posts from this blog

Élet Csehországban

Hol volt hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy Csehország. Egy ország, ahol köszönöm helyett dekuji van, Duna helyett Moldva, Tokaji helyett Pilsner, gulyás helyett gulyás. Na jó az utolsó az stimmel, de csak névben, állagban és ízben más. Persze azért nem ég és föld.. Mintha most lett volna, hogy felültem a Budapest-Prága vonatra szeptember első napján a keleti pályaudvarnál, hogy belevágjak valami teljesen ismeretlenbe. El sem hiszem, de azóta már az ötödik hónapomat töltöm itt. Már párszor írtam a blogra, de most gondoltam kicsit bemutatkozom, hiszen elég élményt  gyűjtöttem  már ahhoz, hogy legyen miről írni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 9 hónapot tölthetek az országban a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként. A program  célja, hogy segítse a Kárpát-medencében élő szórványmagyarság helyzetét és, hogy erősítse a határon túl élő és az anyaországban élő magyar kapcsolatokat. A program az egykori monarchia t

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a magyar

Gondolatok a Prágai Magyar Bálról

A bársonyos forradalmat követő időszakban alakult szervezet, mely céljául tűzte ki a csehországi magyarság egyesületi formában történő összefogását és kulturális programjainak megszervezését, már egy évvel megalakulás után, 1992-ben megrendezte a Prágai Magyar Bált. Ennek helyszíne a Vinohrady városrész (Prága 2) Vasutas Kultúrháza volt. A sikeres kezdetet további bálok követték a smíchovi (Prága 5) Nemzeti Házban. Ezek a rendezvények a későbbiekben már nemcsak a prágai helyi szervezet különböző generációinak jelentett kulturális és szórakozási élményt, hanem rendszeres találkozási lehetőséget biztosított más helyi szervezetek tagjainak is a báli együttlét szabadabb, kötetlenebb körülményei között. Nagy örömünkre szolgál, hogy más helyi egyesületekre (Brünn, Ostrava) is hatással volt a prágai bál, és immár ők is rendszeresen szerveznek hasonló eseményt, a novemberi Katalin bált.   Nagy előrelépést jelentett a bál helyszínének áthelyezése Prága központjába, a repreze