Skip to main content

Karácsonyi sütés-főzés

Remélem mindenki kipihente a karácsonyi bejgliket és, hogy volt mindenkinél a fa alatt. Én személy szerint nem vagyok egy bejgli rajongó valahogy sohasem jut eszembe év közben, de persze azért karácsonykor mindig lecsúszik jó-néhány szelet a diósból. :) A mákosat nem szeretem, de legalább több marad a többieknek.

Idén már előbb elkezdhettük a karácsonyi evészetet Ostraván. A szakács és a kukták megint kitettek magukért a 10. főzés alkalmával. Ismét sokan voltunk. Azt hiszem 40 fő körül. Jó látni, hogy az emberek lelkesedése nem lankad. Eddig szinte mindig telt-házasra sikerült az esemény. És most már megszokott a felel-fele arány is a magyarok-külföldiek tekintetében.

A menü természetesen karácsonyi volt. Ehettünk borlevest, rácpontyot és naná, hogy bejglit.

Ti próbáltátok már borlevest? Én még sohasem ettem ezelőtt. Szerencsére nem kocsival mentem. Nem mintha lenne jogsim :D

borleves


Szóval a borleves jó dolog. Nem tudnám elképzelni, hogy minden nap ilyet ennék ebédre, mert elég tömény és intenzív, de mindenképp érdemes kipróbálni. Igazából hasonlít a forralt-borra, csak a tejszín miatt valamivel lágyabb. És feldobja a madártejből már jól ismert hab, ami felhőre emlékeztetve úszkál a leves tetején. Tapasztalatból mondom (vagyis írom), hogy amikor elkészül  a leves,  a mazsolákat nagyon óvatosan kell a „felhőkre” ültetni, különben leúsznak a tál aljára. És akkor oda a díszítés...

A hozzávalók pedig 4 főre:
1/2 liter száraz fehérbor, 2 dl víz, 4 tojás sárgája, fahéj, szegfűszeg, vaníliás cukor, izlés szerint kristálycukor és a 4 tojásfehérje habnak felverve, majd vízben kifőzve. 

A második fogás a rácponty volt, bőségesen leöntve tejföllel és szalonnával. Mellé pedig a ropogós krumpli nagyon jól passzolt. A hal nagyon jó dolog szerintem. És istenien volt elkészítve. A  szálkák pedig rákényszerítik az embert, hogy ne falja be olyan hirtelen. Így tovább élvezhetjük az ízeket.


előkészület

sütés előtt
sütés után
A második fogás 4 főre:
1 kettő kg-os ponty, 1 kg burgonya, egy üveg kész lecsó, 25 dkg húsos szalonna és 2 pohár tejföl

A desszert pedig a már említett, elmaradhatatlan bejgli volt. Volt diós és mákos, jól megtöltve, majd szép pirosra sütve.

tálalás

A hozzávalók 4 fő részére:

Tészta: fél kiló liszt, 25 dkg margarin, 2 tojás, 5 dkg cukor, 2 dl tej, 2 dkg élesztő
Mákos töltelék: 60 dkg mák, 20 dkg rumba áztatott mazsola, 3 dl tej, 15 dkg cukor
Diós töltelék: 60 dkg darált dió, 20 dkg mazsola, 3 dl víz, 20 dkg cukor.

A vizet fel kell forralni a cukorral, majd utána beletenni a diót és a mazsolát. A mákosnál pedig a tejet a cukorral forralom, majd utána mehet a mazsola és a mák.

A tésztának célszerű egy napig a hűtőben pihenni, még mielőtt megtöltjük a finomságokkal. Editke tanácsa pedig, hogy a rúd súlya egyezzen meg a betöltött töltelék súlyával. Vagyis 30 dkg legyen a töltelék súlya és a tészta súlya is. A kész rudakat kenjük le tojás sárgájával, majd tegyük hidegre. Ha hideg, akkor mehet rá a tojás fehérje is. Miután megszáradt, szurkáljuk meg hurkapálcikával, hogy ne repedjen ki. Ez van, hogy bejön, és van, hogy nem.. :)

a pirosra sült bejgli

Jó volt figyelni Editkét, ahogy rutinosan dobja össze a menüt 40 főre. Közben mesélt is Nekünk, hogy Náluk mi a szokás az ünnepek alatt. Például, hogy csak 24-én díszítik fel a fát (ezzel például mi is így vagyunk) és még azt is, hogy ilyenkor eljönnek az angyalok. Ezért volt aznap Ő is az! Mi meg kései Mikuláslányok. Nem hazudok! Itt a bizonyíték:

:)

Végezetül:
A 10. ostravai főzés is nagyon jó hangulatban telt. És ez persze nem csak annak köszönhető, hogy Editke profi! Ott van még János, aki megszervezi az egészet és invitálja a világ legkülönbözőbb pontjairól érkező fiatalokat, hogy megismerjék a magyar konyhát. Aztán még kellenek a segítő kukták, akik ugyan a háttérben vannak, de nélkülük sem lenne az asztalon az étel.  Kell még Csalogány ének is, anélkül lehet,hogy már nem is működne ez az esemény. Na és kell még egy csomó kedves ember, akik órákon át együtt csevegnek, nevetnek, örülnek a kiszolgálásnak, és egy jót esznek-isznak.

vacsorára várva
leányok

nagy mosooooly



Még sok ilyet! Remélem találkozunk Veled is kedves olvasó az új évben! :)


Az elkészített karácsonyi ételek videóreceptjei az alábbi linken érhetőek el:

A bejegyzést készítette: Marton Sára


Comments

Popular posts from this blog

Élet Csehországban

Hol volt hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy Csehország. Egy ország, ahol köszönöm helyett dekuji van, Duna helyett Moldva, Tokaji helyett Pilsner, gulyás helyett gulyás. Na jó az utolsó az stimmel, de csak névben, állagban és ízben más. Persze azért nem ég és föld.. Mintha most lett volna, hogy felültem a Budapest-Prága vonatra szeptember első napján a keleti pályaudvarnál, hogy belevágjak valami teljesen ismeretlenbe. El sem hiszem, de azóta már az ötödik hónapomat töltöm itt. Már párszor írtam a blogra, de most gondoltam kicsit bemutatkozom, hiszen elég élményt  gyűjtöttem  már ahhoz, hogy legyen miről írni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 9 hónapot tölthetek az országban a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként. A program  célja, hogy segítse a Kárpát-medencében élő szórványmagyarság helyzetét és, hogy erősítse a határon túl élő és az anyaországban élő magyar kapcsolatokat. A program az egykori monarchia t

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a magyar

Gondolatok a Prágai Magyar Bálról

A bársonyos forradalmat követő időszakban alakult szervezet, mely céljául tűzte ki a csehországi magyarság egyesületi formában történő összefogását és kulturális programjainak megszervezését, már egy évvel megalakulás után, 1992-ben megrendezte a Prágai Magyar Bált. Ennek helyszíne a Vinohrady városrész (Prága 2) Vasutas Kultúrháza volt. A sikeres kezdetet további bálok követték a smíchovi (Prága 5) Nemzeti Házban. Ezek a rendezvények a későbbiekben már nemcsak a prágai helyi szervezet különböző generációinak jelentett kulturális és szórakozási élményt, hanem rendszeres találkozási lehetőséget biztosított más helyi szervezetek tagjainak is a báli együttlét szabadabb, kötetlenebb körülményei között. Nagy örömünkre szolgál, hogy más helyi egyesületekre (Brünn, Ostrava) is hatással volt a prágai bál, és immár ők is rendszeresen szerveznek hasonló eseményt, a novemberi Katalin bált.   Nagy előrelépést jelentett a bál helyszínének áthelyezése Prága központjába, a repreze