Ugrás a fő tartalomra

Karácsonyi sütés-főzés

Remélem mindenki kipihente a karácsonyi bejgliket és, hogy volt mindenkinél a fa alatt. Én személy szerint nem vagyok egy bejgli rajongó valahogy sohasem jut eszembe év közben, de persze azért karácsonykor mindig lecsúszik jó-néhány szelet a diósból. :) A mákosat nem szeretem, de legalább több marad a többieknek.

Idén már előbb elkezdhettük a karácsonyi evészetet Ostraván. A szakács és a kukták megint kitettek magukért a 10. főzés alkalmával. Ismét sokan voltunk. Azt hiszem 40 fő körül. Jó látni, hogy az emberek lelkesedése nem lankad. Eddig szinte mindig telt-házasra sikerült az esemény. És most már megszokott a felel-fele arány is a magyarok-külföldiek tekintetében.

A menü természetesen karácsonyi volt. Ehettünk borlevest, rácpontyot és naná, hogy bejglit.

Ti próbáltátok már borlevest? Én még sohasem ettem ezelőtt. Szerencsére nem kocsival mentem. Nem mintha lenne jogsim :D

borleves


Szóval a borleves jó dolog. Nem tudnám elképzelni, hogy minden nap ilyet ennék ebédre, mert elég tömény és intenzív, de mindenképp érdemes kipróbálni. Igazából hasonlít a forralt-borra, csak a tejszín miatt valamivel lágyabb. És feldobja a madártejből már jól ismert hab, ami felhőre emlékeztetve úszkál a leves tetején. Tapasztalatból mondom (vagyis írom), hogy amikor elkészül  a leves,  a mazsolákat nagyon óvatosan kell a „felhőkre” ültetni, különben leúsznak a tál aljára. És akkor oda a díszítés...

A hozzávalók pedig 4 főre:
1/2 liter száraz fehérbor, 2 dl víz, 4 tojás sárgája, fahéj, szegfűszeg, vaníliás cukor, izlés szerint kristálycukor és a 4 tojásfehérje habnak felverve, majd vízben kifőzve. 

A második fogás a rácponty volt, bőségesen leöntve tejföllel és szalonnával. Mellé pedig a ropogós krumpli nagyon jól passzolt. A hal nagyon jó dolog szerintem. És istenien volt elkészítve. A  szálkák pedig rákényszerítik az embert, hogy ne falja be olyan hirtelen. Így tovább élvezhetjük az ízeket.


előkészület

sütés előtt
sütés után
A második fogás 4 főre:
1 kettő kg-os ponty, 1 kg burgonya, egy üveg kész lecsó, 25 dkg húsos szalonna és 2 pohár tejföl

A desszert pedig a már említett, elmaradhatatlan bejgli volt. Volt diós és mákos, jól megtöltve, majd szép pirosra sütve.

tálalás

A hozzávalók 4 fő részére:

Tészta: fél kiló liszt, 25 dkg margarin, 2 tojás, 5 dkg cukor, 2 dl tej, 2 dkg élesztő
Mákos töltelék: 60 dkg mák, 20 dkg rumba áztatott mazsola, 3 dl tej, 15 dkg cukor
Diós töltelék: 60 dkg darált dió, 20 dkg mazsola, 3 dl víz, 20 dkg cukor.

A vizet fel kell forralni a cukorral, majd utána beletenni a diót és a mazsolát. A mákosnál pedig a tejet a cukorral forralom, majd utána mehet a mazsola és a mák.

A tésztának célszerű egy napig a hűtőben pihenni, még mielőtt megtöltjük a finomságokkal. Editke tanácsa pedig, hogy a rúd súlya egyezzen meg a betöltött töltelék súlyával. Vagyis 30 dkg legyen a töltelék súlya és a tészta súlya is. A kész rudakat kenjük le tojás sárgájával, majd tegyük hidegre. Ha hideg, akkor mehet rá a tojás fehérje is. Miután megszáradt, szurkáljuk meg hurkapálcikával, hogy ne repedjen ki. Ez van, hogy bejön, és van, hogy nem.. :)

a pirosra sült bejgli

Jó volt figyelni Editkét, ahogy rutinosan dobja össze a menüt 40 főre. Közben mesélt is Nekünk, hogy Náluk mi a szokás az ünnepek alatt. Például, hogy csak 24-én díszítik fel a fát (ezzel például mi is így vagyunk) és még azt is, hogy ilyenkor eljönnek az angyalok. Ezért volt aznap Ő is az! Mi meg kései Mikuláslányok. Nem hazudok! Itt a bizonyíték:

:)

Végezetül:
A 10. ostravai főzés is nagyon jó hangulatban telt. És ez persze nem csak annak köszönhető, hogy Editke profi! Ott van még János, aki megszervezi az egészet és invitálja a világ legkülönbözőbb pontjairól érkező fiatalokat, hogy megismerjék a magyar konyhát. Aztán még kellenek a segítő kukták, akik ugyan a háttérben vannak, de nélkülük sem lenne az asztalon az étel.  Kell még Csalogány ének is, anélkül lehet,hogy már nem is működne ez az esemény. Na és kell még egy csomó kedves ember, akik órákon át együtt csevegnek, nevetnek, örülnek a kiszolgálásnak, és egy jót esznek-isznak.

vacsorára várva
leányok

nagy mosooooly



Még sok ilyet! Remélem találkozunk Veled is kedves olvasó az új évben! :)


Az elkészített karácsonyi ételek videóreceptjei az alábbi linken érhetőek el:

A bejegyzést készítette: Marton Sára


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdély az ízek birodalma II.

Barangolás Udvarhelyszéken és a Sóvidéken
Másnap a reggelit követően a Székelyudvarhelyhez közeli szejkefürdői forrásnál álltunk meg kortyolva egyet a gyógyvízből, majd pedig a borvízmúzeumba vittek el minket erdélyi barátaink. A múzeumban még a mai napig látható Orbán Balázs szobra, az ő neve szorosan összekapcsolódik Szejke-fürdővel, amellett hogy fényképeivel megörökítette a kor természeti, épített és néprajzi örökségét, felvirágoztatta az ottani fürdő kultúrát is. A rossz időjárási körülményekre való tekintettel sajnos nem tudtunk felmenni a Hargitára, a székelyek szent hegyére, így helyette a parajdi sóbánya felé vettük az irányt. Útközben megálltunk Tamási Áron sírjánál Farkaslakán, ő az egyike a három Áronnak, akire a székelység a mai napig nagyon büszke, ahogy egy ottani mondás tartja: „Tamási Áron, Márton Áron és Gábor Áron/ Székely népünk büszkesége mind a három”.

Ki is volt Tamási Áron? Író, neki köszönhetjük az Ábel trilógiát és nem mellesleg ő volt, aki a székely nyelvjárá…

Erdély az ízek birodalma I.

Erdély, az óriások földje, ahol a hegyek a felhőket érik. A mellettünk elsuhanó vidék olyan, mint egy szépen megfestett tájkép, ahol a részletek tökéletes színkavalkáddá állnak össze. Magasabbnál magasabb hegyek vidéke ez, amit a természet gyönyörű zöld színű, sűrű, erdős mintákkal tarkított szőnyege borít. Erdők és határtalan, napfényben úszó zöld, kövér mezők, amelyeken csordák legelésznek, ahol a dombokra a folyamatosan vándorló fehér felhők árnyéka vetül. Amikor visszagondolok az ott töltött egy hétre, ezek a képek villannak emlékezetembe. Azonkívül, hogy bejártuk Erdély egy kis szegletét, még az ottani ízekbe is sikerült belekóstolnunk. De ne rohanjunk ennyire előre, kezdem a legelején! 
„Esőhozók”
Egy szürke, borongós, esős nyári kora reggelen Bors-Fiszli Editke, Bors István és e sorok írója magunk mögött hagytuk a régmúltat idéző rozsdás gyárkémények, kohók és bányák világát, a mi Osztravánkat. Ezerháromszáz kilométer állt előttünk, a szomorkás esős időjárás végigkísért minket …

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören     Szeretett Prágánkban az új szemeszter még csak jövőnek számított szeptember végén, az idén 60 éves AED héttagú képviselete, beleértve az új elnökségi tagokat viszont már elkezdte a munkát, egy szinttel feljebb, a Diákhálózat Hallgatói parlamentjén. Ja, már miután odaértünk, mert nem csak egy autónk veszett el… 
     Azzal a lelkesedéssel estünk neki rögtön hétfőn a saját rendezvényeink tervezéséhez is, új tagokkal bővülve. És ez meg is mutatkozott a nyitógyűlésen: „50 perc alatt megszerveztünk egy egész szemesztert, ez má’ valami!” És még mindig ugyanezzel a lendülettel pár nap múlva meg is nyitottuk a szemesztert egy kellemes kis sörözés keretein belül. Voltak új arcok, meg új nevek, aztán már csak össze kellett rakni őket…
     Két héttel később, a brünni Kafedik Mega7vége nevű rendezvénye után vasárnap természetesen teljesen fitten találkoztunk a Prágai Magyar Katolikus Lelkészség (azóta már plébánia lett) udvarán délelőtt a tanév…