Skip to main content

Eljött Lappföldről a Mikulás, hogy megnézze, hogyan készülnek az ostravaiak a karácsonyra... :)

Ki ne szeretné azt, amikor beköszönt a tél, kint hideg van, szitál a manapság ritkán látható hó, szürke az ég, de a lábad nem kell kitenned. Otthon maradsz vagy (ez esetben) elmész az ostravai magyar klubba, ahol jó meleg van, a gyerkőcök szaggatják a mézeskalácsot,  fahéj, narancs, szegfűszeg és fenyő illat mindenütt, kürtöskalács a sütőben, meleg tea az asztalon, karácsonyi zene a hangfalakból.

Személy szerint Nekem már több éve nem volt ilyen karácsonyi hangulatom... November 28-án 10 óra körül összegyűlt az ostravai magyarok apraja-nagyja. Ez esetben inkább az apraja. Ritkaságnak számít, hogy több a kicsi, mint a nagy. Sokan hiányolják a legfiatalabb magyar generáció jelenlétét a magyar eseményekről, ezért próbálunk pár hónapja olyan programokkal előrukkolni, amik megszólítják az egészen piciket is, de emellett a felnőttek sem unatkoznak.  A szombati mézeskalács sütögetés és az adventi koszorú barkácsolása nagyon jó ötlet volt.  A gyerekek nem ragadtak le a telefonoknál, nem akartak az asztal alatt inkább tableten játszani, még az sem zavarta őket, hogy nem sokat beszélnek vagy értenek magyarul. Jó volt nézni, ahogy gyúrják a kalácsot, majd a nagy sodrófákkal birkóznak, aztán, ahogy mennek a sütőbe az elkészült mézes-fahéjas csillagok, angyalok, fenyőfák, rénszarvasok, hóemberek és még egy csomó minden, amit mi felnőttek már nem érthetünk, mert valahol a felnövés közben elhagytuk a fantáziánk egy részét..

Ahogy már említettem mézeskalácsgyúrással kezdtünk, majd formáltunk belőle mindenfélét, amiről eszünkbe jut a tél, az advent, a karácsony, a télapó vagy csak egyszerűen a jó öreg hideg tél. Együtt örült az asztal körül a gyerek, a szülő, a nagymama és még mi páran. Akkor legyünk mi páran az egyéb kategória. J

Szóval valahogy így történt:

sütés előtt...
és után...
Aztán jött a sokak számára újdonság, az Editke féle hófehéren csillogó szódabikarbóna karácsonyfadísz készítés. Hasonló technikával mint a mézeskalács, valahogy így:


Advent koszorú nélkül? Kizárt! Rendelkezésünkre állt sok szép zöld fenyőág, fényes, csillogó szalagok, tobozok, mogyorók, makkok, különböző díszek, mint például a kis-harang, gomba. virág vagy rénszarvas.  Egyforma koszorúk nem születtek. Szerintem szépek lettek, és megállnák a helyüket az ostravai karácsonyi vásárban is. Vinnék, mint a cukrot!:)

először válogattunk
majd alkottunk
Aztán kezdtünk fáradni, ezért jött az ezer éves, székes játék. Tánc a székek körül, azután pedig gyorsan hupp a székre, amikor dj Jenei János leállítja a zenét. Na persze, ahogy lenni szokott, egy székkel kevesebb volt minden körben. A gyerekek szerették. Persze akadt egy kis sírás-rívás, mert ugyebár veszíteni senki sem szeret. Csak nagyban már tudunk úgy csinálni, mint ha szeretnénk.. J

csipet-csapat
A nap végül a kürtöskalács készítéssel zárult. Ehhez persze szükségük volt jó pár üres sörös dobozra. Vajon kik áldozták fel magukat, hogy kiürüljenek a dobozok? Ezek a mai gyerekek!;)

Így néz ki a kürtöskalács sörös dobozon kompozíció:


A sütőből kijövet kicsit összerogytak szegények, de az ízükön ez mit sem változtatott. És hát mi csináltuk, ez volt benne a legjobb.

Hohoho hóóóó majd elfelejtettem, hogy a Mikulás is beköszönt a nap végére. Nagyon kedves tőle, hogy nem hozott virgácsot. Talán kicsit elfogult volt ez a Mikulás...

Lappföldről Ostravára :)

Ilyen volt hát az első ostravai adventi készülődés. Váljon hagyománnyá!


A blogbejegyzést készítette:
Marton Sára

Comments

Popular posts from this blog

Élet Csehországban

Hol volt hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy Csehország. Egy ország, ahol köszönöm helyett dekuji van, Duna helyett Moldva, Tokaji helyett Pilsner, gulyás helyett gulyás. Na jó az utolsó az stimmel, de csak névben, állagban és ízben más. Persze azért nem ég és föld.. Mintha most lett volna, hogy felültem a Budapest-Prága vonatra szeptember első napján a keleti pályaudvarnál, hogy belevágjak valami teljesen ismeretlenbe. El sem hiszem, de azóta már az ötödik hónapomat töltöm itt. Már párszor írtam a blogra, de most gondoltam kicsit bemutatkozom, hiszen elég élményt  gyűjtöttem  már ahhoz, hogy legyen miről írni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 9 hónapot tölthetek az országban a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként. A program  célja, hogy segítse a Kárpát-medencében élő szórványmagyarság helyzetét és, hogy erősítse a határon túl élő és az anyaországban élő magyar kapcsolatokat. A program az egykori monarchia t

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a magyar
A Karlovy Vary-i Magyar Alapszervezet megalakulása, avagy a Magyar Specialitások boltjától a magyar klubig Szeptember végén volt szerencsém közel a német határnál meglátogatni e festői szépségű és világhírű nyugat-csehországi várost. Felkeltette érdeklődésemet, hogy számomra meglepő módon itt is élnek magyarok. Két csodálatos napot töltöttem a városban Turay Erzsébet elnök asszony és Kalinová Valika társaságában. Ott létem alatt a beszélgetések és a városban tett séták során betekintést nyerhettem a helyi magyar szervezet életébe. Az ott tartózkodásom célja az volt, hogy egy interjú keretében bemutassam a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének legfiatalabb magyar tagszervezetét, amely ez év elején alakult meg. Karlovy Vary központja János: Hogyan indult a helyi magyar szervezet alakulása? Erzsébet: Lényegében, amikor ideköltöztünk a csehországi Karlovy Vary-ba, akkor az volt a fő gondunk, hogyan újra kezdeni. Úgy döntöttünk, hogy nyitunk egy boltot