Ugrás a fő tartalomra

Eljött Lappföldről a Mikulás, hogy megnézze, hogyan készülnek az ostravaiak a karácsonyra... :)

Ki ne szeretné azt, amikor beköszönt a tél, kint hideg van, szitál a manapság ritkán látható hó, szürke az ég, de a lábad nem kell kitenned. Otthon maradsz vagy (ez esetben) elmész az ostravai magyar klubba, ahol jó meleg van, a gyerkőcök szaggatják a mézeskalácsot,  fahéj, narancs, szegfűszeg és fenyő illat mindenütt, kürtöskalács a sütőben, meleg tea az asztalon, karácsonyi zene a hangfalakból.

Személy szerint Nekem már több éve nem volt ilyen karácsonyi hangulatom... November 28-án 10 óra körül összegyűlt az ostravai magyarok apraja-nagyja. Ez esetben inkább az apraja. Ritkaságnak számít, hogy több a kicsi, mint a nagy. Sokan hiányolják a legfiatalabb magyar generáció jelenlétét a magyar eseményekről, ezért próbálunk pár hónapja olyan programokkal előrukkolni, amik megszólítják az egészen piciket is, de emellett a felnőttek sem unatkoznak.  A szombati mézeskalács sütögetés és az adventi koszorú barkácsolása nagyon jó ötlet volt.  A gyerekek nem ragadtak le a telefonoknál, nem akartak az asztal alatt inkább tableten játszani, még az sem zavarta őket, hogy nem sokat beszélnek vagy értenek magyarul. Jó volt nézni, ahogy gyúrják a kalácsot, majd a nagy sodrófákkal birkóznak, aztán, ahogy mennek a sütőbe az elkészült mézes-fahéjas csillagok, angyalok, fenyőfák, rénszarvasok, hóemberek és még egy csomó minden, amit mi felnőttek már nem érthetünk, mert valahol a felnövés közben elhagytuk a fantáziánk egy részét..

Ahogy már említettem mézeskalácsgyúrással kezdtünk, majd formáltunk belőle mindenfélét, amiről eszünkbe jut a tél, az advent, a karácsony, a télapó vagy csak egyszerűen a jó öreg hideg tél. Együtt örült az asztal körül a gyerek, a szülő, a nagymama és még mi páran. Akkor legyünk mi páran az egyéb kategória. J

Szóval valahogy így történt:

sütés előtt...
és után...
Aztán jött a sokak számára újdonság, az Editke féle hófehéren csillogó szódabikarbóna karácsonyfadísz készítés. Hasonló technikával mint a mézeskalács, valahogy így:


Advent koszorú nélkül? Kizárt! Rendelkezésünkre állt sok szép zöld fenyőág, fényes, csillogó szalagok, tobozok, mogyorók, makkok, különböző díszek, mint például a kis-harang, gomba. virág vagy rénszarvas.  Egyforma koszorúk nem születtek. Szerintem szépek lettek, és megállnák a helyüket az ostravai karácsonyi vásárban is. Vinnék, mint a cukrot!:)

először válogattunk
majd alkottunk
Aztán kezdtünk fáradni, ezért jött az ezer éves, székes játék. Tánc a székek körül, azután pedig gyorsan hupp a székre, amikor dj Jenei János leállítja a zenét. Na persze, ahogy lenni szokott, egy székkel kevesebb volt minden körben. A gyerekek szerették. Persze akadt egy kis sírás-rívás, mert ugyebár veszíteni senki sem szeret. Csak nagyban már tudunk úgy csinálni, mint ha szeretnénk.. J

csipet-csapat
A nap végül a kürtöskalács készítéssel zárult. Ehhez persze szükségük volt jó pár üres sörös dobozra. Vajon kik áldozták fel magukat, hogy kiürüljenek a dobozok? Ezek a mai gyerekek!;)

Így néz ki a kürtöskalács sörös dobozon kompozíció:


A sütőből kijövet kicsit összerogytak szegények, de az ízükön ez mit sem változtatott. És hát mi csináltuk, ez volt benne a legjobb.

Hohoho hóóóó majd elfelejtettem, hogy a Mikulás is beköszönt a nap végére. Nagyon kedves tőle, hogy nem hozott virgácsot. Talán kicsit elfogult volt ez a Mikulás...

Lappföldről Ostravára :)

Ilyen volt hát az első ostravai adventi készülődés. Váljon hagyománnyá!


A blogbejegyzést készítette:
Marton Sára

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdély az ízek birodalma II.

Barangolás Udvarhelyszéken és a Sóvidéken
Másnap a reggelit követően a Székelyudvarhelyhez közeli szejkefürdői forrásnál álltunk meg kortyolva egyet a gyógyvízből, majd pedig a borvízmúzeumba vittek el minket erdélyi barátaink. A múzeumban még a mai napig látható Orbán Balázs szobra, az ő neve szorosan összekapcsolódik Szejke-fürdővel, amellett hogy fényképeivel megörökítette a kor természeti, épített és néprajzi örökségét, felvirágoztatta az ottani fürdő kultúrát is. A rossz időjárási körülményekre való tekintettel sajnos nem tudtunk felmenni a Hargitára, a székelyek szent hegyére, így helyette a parajdi sóbánya felé vettük az irányt. Útközben megálltunk Tamási Áron sírjánál Farkaslakán, ő az egyike a három Áronnak, akire a székelység a mai napig nagyon büszke, ahogy egy ottani mondás tartja: „Tamási Áron, Márton Áron és Gábor Áron/ Székely népünk büszkesége mind a három”.

Ki is volt Tamási Áron? Író, neki köszönhetjük az Ábel trilógiát és nem mellesleg ő volt, aki a székely nyelvjárá…

Erdély az ízek birodalma I.

Erdély, az óriások földje, ahol a hegyek a felhőket érik. A mellettünk elsuhanó vidék olyan, mint egy szépen megfestett tájkép, ahol a részletek tökéletes színkavalkáddá állnak össze. Magasabbnál magasabb hegyek vidéke ez, amit a természet gyönyörű zöld színű, sűrű, erdős mintákkal tarkított szőnyege borít. Erdők és határtalan, napfényben úszó zöld, kövér mezők, amelyeken csordák legelésznek, ahol a dombokra a folyamatosan vándorló fehér felhők árnyéka vetül. Amikor visszagondolok az ott töltött egy hétre, ezek a képek villannak emlékezetembe. Azonkívül, hogy bejártuk Erdély egy kis szegletét, még az ottani ízekbe is sikerült belekóstolnunk. De ne rohanjunk ennyire előre, kezdem a legelején! 
„Esőhozók”
Egy szürke, borongós, esős nyári kora reggelen Bors-Fiszli Editke, Bors István és e sorok írója magunk mögött hagytuk a régmúltat idéző rozsdás gyárkémények, kohók és bányák világát, a mi Osztravánkat. Ezerháromszáz kilométer állt előttünk, a szomorkás esős időjárás végigkísért minket …

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören     Szeretett Prágánkban az új szemeszter még csak jövőnek számított szeptember végén, az idén 60 éves AED héttagú képviselete, beleértve az új elnökségi tagokat viszont már elkezdte a munkát, egy szinttel feljebb, a Diákhálózat Hallgatói parlamentjén. Ja, már miután odaértünk, mert nem csak egy autónk veszett el… 
     Azzal a lelkesedéssel estünk neki rögtön hétfőn a saját rendezvényeink tervezéséhez is, új tagokkal bővülve. És ez meg is mutatkozott a nyitógyűlésen: „50 perc alatt megszerveztünk egy egész szemesztert, ez má’ valami!” És még mindig ugyanezzel a lendülettel pár nap múlva meg is nyitottuk a szemesztert egy kellemes kis sörözés keretein belül. Voltak új arcok, meg új nevek, aztán már csak össze kellett rakni őket…
     Két héttel később, a brünni Kafedik Mega7vége nevű rendezvénye után vasárnap természetesen teljesen fitten találkoztunk a Prágai Magyar Katolikus Lelkészség (azóta már plébánia lett) udvarán délelőtt a tanév…