Skip to main content

Mi újság Lovosicében?


Vajon mi folyik Lovosicében? 

Lelkes tanulni vágyó gyerekek Lovosicében
Egyre több magyar szó, bizony. Nagy Ildikó, a Csehországban szolgáló Petőfi ösztöndíjas – és egyben e sorok írója – civilben ugyanis magyar mint idegen nyelv tanár, és szívesen tanítja anyanyelvét az érdeklődőknek.
            A CSMMSZ Lovosicei Helyi Egyesülete már korábban kereste az utat, hogy az eddig is gazdag programkínálatukat egy magyar tanfolyammal egészítsék ki, hiszen több magyar származású gyerek is él Lovosice vonzáskörzetében, akik csak a szüleiktől vagy a nagyszüleiktől hallanak magyar szót, rajtuk kívül pedig vannak a magyar nyelv iránt érdeklődő felnőttek is ebben a kisvárosban. Itt találkozott a két vonal, és elkezdődhetett a tanfolyam. Az egyesület vezetőjével, Pospíšilová Ivetával már szeptemberben kidolgoztuk a kurzus részleteit, októberben a Balassi Intézettel együttműködve előkészítettük a tankönyveket (Balassi füzetek: Kalandra fel! és az Ünnepelj velünk!), a lovosicei kollégákkal együtt pedig reklámoztuk a kurzust a közösségi oldalakon. 
A lelkes tanulók :)
Novemberben megkezdődött a magyar tanfolyam – egy gyerekcsoportban, egy felnőttcsoportban és egy egyéni diáknak tartok hetente egyszer magyar mint idegen nyelv órákat. Bár egy tanuló híján valamennyien magyar gyökerekkel is rendelkeznek, az idegennyelvi környezet miatt, és mivel a családjukban is főként a csehet használják, ritkán van lehetőségük a magyar nyelvet gyakorolni. Ezért pedagógiai szempontokból a csoportokban inkább idegen nyelvként oktattam a magyart. A gyerekeknek játékos formában – mondókákkal, versekkel, kézműves foglalkozásokkal; a felnőtteknek pedig posztkommunikatív eszközökkel. Jelentős témakörünk a magyar kultúra, azon belül a gasztronómia, hiszen annak a szókincsét ismerik legtöbben, ebből kiindulva bátrabban szólalnak meg. Az egyéni diák mátyusföldi édesanyjától tanult magyarul, neki főként a nyelvtan tudatosítására és a köznyelv gyakorlására van szüksége.
A második félévben mindhárom csoport diákjai lelkesen haladtak a magyar grammatika lépcsőin, emellett az időszerű eseményekről (március 15., húsvét, egyéb ünnepek) is megemlékezünk. A gyerekek csoportja játékos formában ismerhette meg az 1848-as márciusi eseményeket (memory, kirakó, menetelés, éneklés), hogy korosztályuknak megfelelően és érdekesebben élhessék bele magukat az 1848/49-es eseményekbe.
Tanuljunk játékosan
A következő hónapok folyamán gyerekek csoportjának énekekkel és mondókákkal egybekötött kézműves foglalkozásokat tartottam (Paprikából Jancsika, Mókuska felmászott a fára), melyek által a hulladékok újrahasznosításának néhány módját is bemutattam – tudatosíttatván a természetvédelmet: ilyenek voltak a vécépapír gurigákból készített mókusodúk és a műanyag flakonokat tolltartókká változtató technika. A kézműves termékek és az órán tanult versek és énekek is összhangban voltak egymással, hogy lehetőség szerint az adott téma szókincse is elmélyüljön. Ezeken kívül táblás játékok segítségével gyakoroltuk a számolást és a színeket. Meglátásom szerint az adott lehetőségekhez alkalmazkodva (idegen nyelvi környezet, heti egyszeri alkalom) a lehető legtöbbet kihoztuk a gyerekeknek szóló tanfolyamból: jól elsajátították a kiejtést – gondolok itt a magyar a, e, ö, ő, ü és ű hangra, amelyek a cseh nyelvben nincsenek meg, az alapvető kifejezéseket, örömmel tanulták meg a verseket és az énekeket. Mindez reménység szerint jó alapul szolgálhat majd nekik egy esetleges későbbi, intenzívebb tanulmány során.
Kalandra fel!
A felnőttek csoportja a Kalandra fel! című tankönyv szerint haladt, és igyekezett a gyakorlatban is használni a megtanultakat – szituációs játékokat hoztam az órákra, főzni és vásárolni tanultak magyarul, elmagyarázni, milyen különbségek vannak a cseh és a magyar húsvéti hagyományok között. Továbbra is kommunikatív módszerrel adtam át az ismereteket, hogy bátrabban nyilatkozzanak meg. Májusban az irányhármasságot is átvettük, így a tárgyrag, az igék alapragozása mellett a dinamikát is ki tudják fejezni magyarul. Emellett gazdagodott a szókincsük és magabiztosabbá vált a magyar nyelven való megnyilatkozásuk is.
A haladó diák a nyelvtanon kívül olvasási és fordítási gyakorlatokkal bővítette ismereteit: két mesekönyv segítségével gyakorolta a birtokos szerkezetek fordítását, mely merőben más, mint a cseh, illetve a szláv nyelvek birtokos szerkezete. Írásos gyakorlatként pedig az esszéken kívül a hivatalos meghívó írását tanulta meg. Nélkülözhetetlen téma volt az önözés elsajátítása is, mely egyrészt azért is kihívás azoknak, akiknek valamelyik szláv nyelv a domináns, mert egyrészt másként használtatik, mint szláv és az indoeurópai nyelvekben, másrészt mert más a stílusértéke, mint a magázásnak. Szókincsbővítés céljából különböző témákat jártunk körül, és tanulmányoztunk bizonyos kifejezéseket. Ilyen volt többek közt a turizmus, az ingatlan kereskedés, a divat, az egészséges életmód és a művészet.
            És még nincs vége! Ezekkel az ismeretekkel felvértezve vágunk neki a következő turnusnak októbertől. Kedves és lelkes csapat várja az érdeklődőket, szabad még jelentkezni.

Várunk benneteket szeretettel!

A blogbejegyzést készítette: Nagy Ildikó

Comments

Popular posts from this blog

Élet Csehországban

Hol volt hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy Csehország. Egy ország, ahol köszönöm helyett dekuji van, Duna helyett Moldva, Tokaji helyett Pilsner, gulyás helyett gulyás. Na jó az utolsó az stimmel, de csak névben, állagban és ízben más. Persze azért nem ég és föld.. Mintha most lett volna, hogy felültem a Budapest-Prága vonatra szeptember első napján a keleti pályaudvarnál, hogy belevágjak valami teljesen ismeretlenbe. El sem hiszem, de azóta már az ötödik hónapomat töltöm itt. Már párszor írtam a blogra, de most gondoltam kicsit bemutatkozom, hiszen elég élményt  gyűjtöttem  már ahhoz, hogy legyen miről írni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 9 hónapot tölthetek az országban a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként. A program  célja, hogy segítse a Kárpát-medencében élő szórványmagyarság helyzetét és, hogy erősítse a határon túl élő és az anyaországban élő magyar kapcsolatokat. A program az egykori monarchia t

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a magyar
A Karlovy Vary-i Magyar Alapszervezet megalakulása, avagy a Magyar Specialitások boltjától a magyar klubig Szeptember végén volt szerencsém közel a német határnál meglátogatni e festői szépségű és világhírű nyugat-csehországi várost. Felkeltette érdeklődésemet, hogy számomra meglepő módon itt is élnek magyarok. Két csodálatos napot töltöttem a városban Turay Erzsébet elnök asszony és Kalinová Valika társaságában. Ott létem alatt a beszélgetések és a városban tett séták során betekintést nyerhettem a helyi magyar szervezet életébe. Az ott tartózkodásom célja az volt, hogy egy interjú keretében bemutassam a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének legfiatalabb magyar tagszervezetét, amely ez év elején alakult meg. Karlovy Vary központja János: Hogyan indult a helyi magyar szervezet alakulása? Erzsébet: Lényegében, amikor ideköltöztünk a csehországi Karlovy Vary-ba, akkor az volt a fő gondunk, hogyan újra kezdeni. Úgy döntöttünk, hogy nyitunk egy boltot