Mi újság Lovosicében?

Vajon mi folyik Lovosicében? 

Lelkes tanulni vágyó gyerekek Lovosicében

Egyre több magyar szó, bizony. Nagy Ildikó, a Csehországban szolgáló Petőfi ösztöndíjas – és egyben e sorok írója – civilben ugyanis magyar mint idegen nyelv tanár, és szívesen tanítja anyanyelvét az érdeklődőknek.

            A CSMMSZ Lovosicei Helyi Egyesülete már korábban kereste az utat, hogy az eddig is gazdag programkínálatukat egy magyar tanfolyammal egészítsék ki, hiszen több magyar származású gyerek is él Lovosice vonzáskörzetében, akik csak a szüleiktől vagy a nagyszüleiktől hallanak magyar szót, rajtuk kívül pedig vannak a magyar nyelv iránt érdeklődő felnőttek is ebben a kisvárosban. Itt találkozott a két vonal, és elkezdődhetett a tanfolyam. Az egyesület vezetőjével, Pospíšilová Ivetával már szeptemberben kidolgoztuk a kurzus részleteit, októberben a Balassi Intézettel együttműködve előkészítettük a tankönyveket (Balassi füzetek: Kalandra fel! és az Ünnepelj velünk!), a lovosicei kollégákkal együtt pedig reklámoztuk a kurzust a közösségi oldalakon. 

A lelkes tanulók :)

Novemberben megkezdődött a magyar tanfolyam – egy gyerekcsoportban, egy felnőttcsoportban és egy egyéni diáknak tartok hetente egyszer magyar mint idegen nyelv órákat. Bár egy tanuló híján valamennyien magyar gyökerekkel is rendelkeznek, az idegennyelvi környezet miatt, és mivel a családjukban is főként a csehet használják, ritkán van lehetőségük a magyar nyelvet gyakorolni. Ezért pedagógiai szempontokból a csoportokban inkább idegen nyelvként oktattam a magyart. A gyerekeknek játékos formában – mondókákkal, versekkel, kézműves foglalkozásokkal; a felnőtteknek pedig posztkommunikatív eszközökkel. Jelentős témakörünk a magyar kultúra, azon belül a gasztronómia, hiszen annak a szókincsét ismerik legtöbben, ebből kiindulva bátrabban szólalnak meg. Az egyéni diák mátyusföldi édesanyjától tanult magyarul, neki főként a nyelvtan tudatosítására és a köznyelv gyakorlására van szüksége.

A második félévben mindhárom csoport diákjai lelkesen haladtak a magyar grammatika lépcsőin, emellett az időszerű eseményekről (március 15., húsvét, egyéb ünnepek) is megemlékezünk. A gyerekek csoportja játékos formában ismerhette meg az 1848-as márciusi eseményeket (memory, kirakó, menetelés, éneklés), hogy korosztályuknak megfelelően és érdekesebben élhessék bele magukat az 1848/49-es eseményekbe.

Tanuljunk játékosan

A következő hónapok folyamán gyerekek csoportjának énekekkel és mondókákkal egybekötött kézműves foglalkozásokat tartottam (Paprikából Jancsika, Mókuska felmászott a fára), melyek által a hulladékok újrahasznosításának néhány módját is bemutattam – tudatosíttatván a természetvédelmet: ilyenek voltak a vécépapír gurigákból készített mókusodúk és a műanyag flakonokat tolltartókká változtató technika. A kézműves termékek és az órán tanult versek és énekek is összhangban voltak egymással, hogy lehetőség szerint az adott téma szókincse is elmélyüljön. Ezeken kívül táblás játékok segítségével gyakoroltuk a számolást és a színeket. Meglátásom szerint az adott lehetőségekhez alkalmazkodva (idegen nyelvi környezet, heti egyszeri alkalom) a lehető legtöbbet kihoztuk a gyerekeknek szóló tanfolyamból: jól elsajátították a kiejtést – gondolok itt a magyar a, e, ö, ő, ü és ű hangra, amelyek a cseh nyelvben nincsenek meg, az alapvető kifejezéseket, örömmel tanulták meg a verseket és az énekeket. Mindez reménység szerint jó alapul szolgálhat majd nekik egy esetleges későbbi, intenzívebb tanulmány során.

Kalandra fel!

A felnőttek csoportja a Kalandra fel! című tankönyv szerint haladt, és igyekezett a gyakorlatban is használni a megtanultakat – szituációs játékokat hoztam az órákra, főzni és vásárolni tanultak magyarul, elmagyarázni, milyen különbségek vannak a cseh és a magyar húsvéti hagyományok között. Továbbra is kommunikatív módszerrel adtam át az ismereteket, hogy bátrabban nyilatkozzanak meg. Májusban az irányhármasságot is átvettük, így a tárgyrag, az igék alapragozása mellett a dinamikát is ki tudják fejezni magyarul. Emellett gazdagodott a szókincsük és magabiztosabbá vált a magyar nyelven való megnyilatkozásuk is.

A haladó diák a nyelvtanon kívül olvasási és fordítási gyakorlatokkal bővítette ismereteit: két mesekönyv segítségével gyakorolta a birtokos szerkezetek fordítását, mely merőben más, mint a cseh, illetve a szláv nyelvek birtokos szerkezete. Írásos gyakorlatként pedig az esszéken kívül a hivatalos meghívó írását tanulta meg. Nélkülözhetetlen téma volt az önözés elsajátítása is, mely egyrészt azért is kihívás azoknak, akiknek valamelyik szláv nyelv a domináns, mert egyrészt másként használtatik, mint szláv és az indoeurópai nyelvekben, másrészt mert más a stílusértéke, mint a magázásnak. Szókincsbővítés céljából különböző témákat jártunk körül, és tanulmányoztunk bizonyos kifejezéseket. Ilyen volt többek közt a turizmus, az ingatlan kereskedés, a divat, az egészséges életmód és a művészet.

            És még nincs vége! Ezekkel az ismeretekkel felvértezve vágunk neki a következő turnusnak októbertől. Kedves és lelkes csapat várja az érdeklődőket, szabad még jelentkezni.

Várunk benneteket szeretettel!

A blogbejegyzést készítette: Nagy Ildikó