Skip to main content

Egy hős, egy mártír, egy példakép


A mírovi megemlékezés
Ki is volt Gróf Esterházy János? 

Egy olyan példakép, egy olyan hős, akit érdemes követni, akinek példáját érdemes továbbadni a következő generációknak, gyerekeinknek, unokáinknak, hogy ők is tartsanak ki magyarságuk és keresztény hitük mellett, mutassanak példát a világnak. Kiállt a felvidéki magyarságért, vérét és életét adta értünk és az ő közbenjárása nagyban hozzájárult a felvidéki magyarság fennmaradásához. Az akkori bonyolult, viharokkal teli politikai helyzetben elmenekülhetett volna, de nem tette, hogy őt idézzem:

„…itt maradok köztetek és veletek fogom átélni a rossz napokat is….mert, ha másokat maradásra birok, én sem mehetek el innét”.

Tehát maradt és kiállt értünk, szörnyű kínok közepette az orosz, szibériai munkatáborokat is megjárva, végül 1957-ben nem egészen 56 évesen a mírovi-várbörtön egyik fogdájában sorsával megbékélve érte utol a halál.
A megemlékezések története 1998-ban kezdődött, azóta is rendszeresen emlékeznek a csehországi magyarok Esterházy Jánosra életben tartva a hős, mártírpolitikus szellemiségét. A halál ténylegesen akkor következik be, ha már valaki nincs már az emlékezetünkben, de ő tovább él bennünk, velünk van és velünk lesz mindaddig, amíg rá emlékezünk. Így tettünk 2018. június 2-án is immáron huszonegyedik alkalommal is. A megemlékezés az olmützi katedrálisban megtartott szentmisével kezdődött, amit Bozay Krisztián atya celebrált. 
A misét Bozay Krisztián atya celebrálta Olmützben
A szentmisén
A megemlékezésen résztvevők

A prédikáció egyik fő tanulsága azt volt, hogy merjünk kiállni azért, amiben hiszünk, ahogy Esterházy is tette, aki kiállt a magyar-ügy mellett. Az utókorra maradó történelmi feljegyzésekben nem azokra fognak emlékezni, akik halálra ítélnek, hanem azokra, akik életüket áldozzák egy igaz eszméért. A szentmisét követő közösen elfogyasztott ebéd után elzarándokoltunk Mírovba, ahol is leróttuk tiszteletünket a várbörtön szomszédságában lévő, a település szélén lévő emlékhelyen. 
Esterházy János emlékművének megkoszorúzása mírovban I.
Esterházy János emlékművének megkoszorúzása mírovban II.
A koszorúzáson jelen volt Magyarország prágai rendkívüli meghatalmazott nagykövete Dr. Boros Miklós es Buczkó István tanácsos. Továbbá Krakkóból Esterházy János húgának, Mariskának a családtagjai, menye es unokája Elzbieta Lastowiecka férjével vettek részt az emlékünnepségen. Szlovákiából a Magyar Közösség Pártja koszorúját az Esterházy Akadémia növendékei helyezték el. A szlovákiai Magyar Cserkész szövetséget képviselve Csémi Szilárd, az Esterházy Akadémia növendékei nevében Jancsó Péter, a csehországi Esterházy János, az emberi és keresztény értékekért társulatot reprezentálva Kocsis László elnök, valamint Szabó Ede koszorúzott. Mírov község polgármestere külföldi tartózkodása okán levélben köszöntötte a zarándokokat, a község koszorúját az alpolgármester Bezdek úr helyezte el. A szervezők a Cseh-és Morvaországi Magyarok Szövetsége ostravai es olmützi helyi egyesületek nevében Nagy Sándor és Tolasz Cecilia helyezte el a szervezetek emlékkoszorúját.
A mírovi várbörtön

Ezen a szép napos délutánon az enyhe nyári szellő lengette magyar, cseh és lengyel zászlók tövében az elmondott beszédekben megelevenedett Esterházy alakja. Az ő nagysága, az összekötő kapocs, amely minden évben összehozza Mírovban a különböző országokból érkezőket, ahol egyszerre forrnak össze a különböző nemzeti szívek. Az esemény legvégén közösen énekeltük el a magyarok méltán híres világhimnuszát.
Megemlékezés a magyar, lengyel és a cseh  zászlók tövében 
Hogy ezt a kis tudósításomat méltóképpen zárjam, szeretnék egy Esterházy idézettel fejet hajtani nagysága előtt:

„Csak az a nemzet érdemes jobb sorsra és örök életre, amely meg tudja becsülni nagyjait, és amelynek mindig szem előtt lebeg azok példát adó munkássága”

Tartsuk továbbra is életben Esterházy szellemét, zarándokoljuk el hozzá újra és újra, találkozzunk ismét jövőre is Mírovban.

Egy korábbi videó tudósítás a megemlékezésről (2015):

A blogbejegyzést készítette: Jenei János
A fényképeket készítette: Lőrincz Gábor és Jenei János

Comments

Popular posts from this blog

Élet Csehországban

Hol volt hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy Csehország. Egy ország, ahol köszönöm helyett dekuji van, Duna helyett Moldva, Tokaji helyett Pilsner, gulyás helyett gulyás. Na jó az utolsó az stimmel, de csak névben, állagban és ízben más. Persze azért nem ég és föld.. Mintha most lett volna, hogy felültem a Budapest-Prága vonatra szeptember első napján a keleti pályaudvarnál, hogy belevágjak valami teljesen ismeretlenbe. El sem hiszem, de azóta már az ötödik hónapomat töltöm itt. Már párszor írtam a blogra, de most gondoltam kicsit bemutatkozom, hiszen elég élményt  gyűjtöttem  már ahhoz, hogy legyen miről írni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 9 hónapot tölthetek az országban a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként. A program  célja, hogy segítse a Kárpát-medencében élő szórványmagyarság helyzetét és, hogy erősítse a határon túl élő és az anyaországban élő magyar kapcsolatokat. A program az egykori monarchia t

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a magyar

Gondolatok a Prágai Magyar Bálról

A bársonyos forradalmat követő időszakban alakult szervezet, mely céljául tűzte ki a csehországi magyarság egyesületi formában történő összefogását és kulturális programjainak megszervezését, már egy évvel megalakulás után, 1992-ben megrendezte a Prágai Magyar Bált. Ennek helyszíne a Vinohrady városrész (Prága 2) Vasutas Kultúrháza volt. A sikeres kezdetet további bálok követték a smíchovi (Prága 5) Nemzeti Házban. Ezek a rendezvények a későbbiekben már nemcsak a prágai helyi szervezet különböző generációinak jelentett kulturális és szórakozási élményt, hanem rendszeres találkozási lehetőséget biztosított más helyi szervezetek tagjainak is a báli együttlét szabadabb, kötetlenebb körülményei között. Nagy örömünkre szolgál, hogy más helyi egyesületekre (Brünn, Ostrava) is hatással volt a prágai bál, és immár ők is rendszeresen szerveznek hasonló eseményt, a novemberi Katalin bált.   Nagy előrelépést jelentett a bál helyszínének áthelyezése Prága központjába, a repreze