Ugrás a fő tartalomra

Egy hős, egy mártír, egy példakép


A mírovi megemlékezés
Ki is volt Gróf Esterházy János? 

Egy olyan példakép, egy olyan hős, akit érdemes követni, akinek példáját érdemes továbbadni a következő generációknak, gyerekeinknek, unokáinknak, hogy ők is tartsanak ki magyarságuk és keresztény hitük mellett, mutassanak példát a világnak. Kiállt a felvidéki magyarságért, vérét és életét adta értünk és az ő közbenjárása nagyban hozzájárult a felvidéki magyarság fennmaradásához. Az akkori bonyolult, viharokkal teli politikai helyzetben elmenekülhetett volna, de nem tette, hogy őt idézzem:

„…itt maradok köztetek és veletek fogom átélni a rossz napokat is….mert, ha másokat maradásra birok, én sem mehetek el innét”.

Tehát maradt és kiállt értünk, szörnyű kínok közepette az orosz, szibériai munkatáborokat is megjárva, végül 1957-ben nem egészen 56 évesen a mírovi-várbörtön egyik fogdájában sorsával megbékélve érte utol a halál.
A megemlékezések története 1998-ban kezdődött, azóta is rendszeresen emlékeznek a csehországi magyarok Esterházy Jánosra életben tartva a hős, mártírpolitikus szellemiségét. A halál ténylegesen akkor következik be, ha már valaki nincs már az emlékezetünkben, de ő tovább él bennünk, velünk van és velünk lesz mindaddig, amíg rá emlékezünk. Így tettünk 2018. június 2-án is immáron huszonegyedik alkalommal is. A megemlékezés az olmützi katedrálisban megtartott szentmisével kezdődött, amit Bozay Krisztián atya celebrált. 
A misét Bozay Krisztián atya celebrálta Olmützben
A szentmisén
A megemlékezésen résztvevők

A prédikáció egyik fő tanulsága azt volt, hogy merjünk kiállni azért, amiben hiszünk, ahogy Esterházy is tette, aki kiállt a magyar-ügy mellett. Az utókorra maradó történelmi feljegyzésekben nem azokra fognak emlékezni, akik halálra ítélnek, hanem azokra, akik életüket áldozzák egy igaz eszméért. A szentmisét követő közösen elfogyasztott ebéd után elzarándokoltunk Mírovba, ahol is leróttuk tiszteletünket a várbörtön szomszédságában lévő, a település szélén lévő emlékhelyen. 
Esterházy János emlékművének megkoszorúzása mírovban I.
Esterházy János emlékművének megkoszorúzása mírovban II.
A koszorúzáson jelen volt Magyarország prágai rendkívüli meghatalmazott nagykövete Dr. Boros Miklós es Buczkó István tanácsos. Továbbá Krakkóból Esterházy János húgának, Mariskának a családtagjai, menye es unokája Elzbieta Lastowiecka férjével vettek részt az emlékünnepségen. Szlovákiából a Magyar Közösség Pártja koszorúját az Esterházy Akadémia növendékei helyezték el. A szlovákiai Magyar Cserkész szövetséget képviselve Csémi Szilárd, az Esterházy Akadémia növendékei nevében Jancsó Péter, a csehországi Esterházy János, az emberi és keresztény értékekért társulatot reprezentálva Kocsis László elnök, valamint Szabó Ede koszorúzott. Mírov község polgármestere külföldi tartózkodása okán levélben köszöntötte a zarándokokat, a község koszorúját az alpolgármester Bezdek úr helyezte el. A szervezők a Cseh-és Morvaországi Magyarok Szövetsége ostravai es olmützi helyi egyesületek nevében Nagy Sándor és Tolasz Cecilia helyezte el a szervezetek emlékkoszorúját.
A mírovi várbörtön

Ezen a szép napos délutánon az enyhe nyári szellő lengette magyar, cseh és lengyel zászlók tövében az elmondott beszédekben megelevenedett Esterházy alakja. Az ő nagysága, az összekötő kapocs, amely minden évben összehozza Mírovban a különböző országokból érkezőket, ahol egyszerre forrnak össze a különböző nemzeti szívek. Az esemény legvégén közösen énekeltük el a magyarok méltán híres világhimnuszát.
Megemlékezés a magyar, lengyel és a cseh  zászlók tövében 
Hogy ezt a kis tudósításomat méltóképpen zárjam, szeretnék egy Esterházy idézettel fejet hajtani nagysága előtt:

„Csak az a nemzet érdemes jobb sorsra és örök életre, amely meg tudja becsülni nagyjait, és amelynek mindig szem előtt lebeg azok példát adó munkássága”

Tartsuk továbbra is életben Esterházy szellemét, zarándokoljuk el hozzá újra és újra, találkozzunk ismét jövőre is Mírovban.

Egy korábbi videó tudósítás a megemlékezésről (2015):

A blogbejegyzést készítette: Jenei János
A fényképeket készítette: Lőrincz Gábor és Jenei János

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdély az ízek birodalma II.

Barangolás Udvarhelyszéken és a Sóvidéken
Másnap a reggelit követően a Székelyudvarhelyhez közeli szejkefürdői forrásnál álltunk meg kortyolva egyet a gyógyvízből, majd pedig a borvízmúzeumba vittek el minket erdélyi barátaink. A múzeumban még a mai napig látható Orbán Balázs szobra, az ő neve szorosan összekapcsolódik Szejke-fürdővel, amellett hogy fényképeivel megörökítette a kor természeti, épített és néprajzi örökségét, felvirágoztatta az ottani fürdő kultúrát is. A rossz időjárási körülményekre való tekintettel sajnos nem tudtunk felmenni a Hargitára, a székelyek szent hegyére, így helyette a parajdi sóbánya felé vettük az irányt. Útközben megálltunk Tamási Áron sírjánál Farkaslakán, ő az egyike a három Áronnak, akire a székelység a mai napig nagyon büszke, ahogy egy ottani mondás tartja: „Tamási Áron, Márton Áron és Gábor Áron/ Székely népünk büszkesége mind a három”.

Ki is volt Tamási Áron? Író, neki köszönhetjük az Ábel trilógiát és nem mellesleg ő volt, aki a székely nyelvjárá…

Erdély az ízek birodalma I.

Erdély, az óriások földje, ahol a hegyek a felhőket érik. A mellettünk elsuhanó vidék olyan, mint egy szépen megfestett tájkép, ahol a részletek tökéletes színkavalkáddá állnak össze. Magasabbnál magasabb hegyek vidéke ez, amit a természet gyönyörű zöld színű, sűrű, erdős mintákkal tarkított szőnyege borít. Erdők és határtalan, napfényben úszó zöld, kövér mezők, amelyeken csordák legelésznek, ahol a dombokra a folyamatosan vándorló fehér felhők árnyéka vetül. Amikor visszagondolok az ott töltött egy hétre, ezek a képek villannak emlékezetembe. Azonkívül, hogy bejártuk Erdély egy kis szegletét, még az ottani ízekbe is sikerült belekóstolnunk. De ne rohanjunk ennyire előre, kezdem a legelején! 
„Esőhozók”
Egy szürke, borongós, esős nyári kora reggelen Bors-Fiszli Editke, Bors István és e sorok írója magunk mögött hagytuk a régmúltat idéző rozsdás gyárkémények, kohók és bányák világát, a mi Osztravánkat. Ezerháromszáz kilométer állt előttünk, a szomorkás esős időjárás végigkísért minket …

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören     Szeretett Prágánkban az új szemeszter még csak jövőnek számított szeptember végén, az idén 60 éves AED héttagú képviselete, beleértve az új elnökségi tagokat viszont már elkezdte a munkát, egy szinttel feljebb, a Diákhálózat Hallgatói parlamentjén. Ja, már miután odaértünk, mert nem csak egy autónk veszett el… 
     Azzal a lelkesedéssel estünk neki rögtön hétfőn a saját rendezvényeink tervezéséhez is, új tagokkal bővülve. És ez meg is mutatkozott a nyitógyűlésen: „50 perc alatt megszerveztünk egy egész szemesztert, ez má’ valami!” És még mindig ugyanezzel a lendülettel pár nap múlva meg is nyitottuk a szemesztert egy kellemes kis sörözés keretein belül. Voltak új arcok, meg új nevek, aztán már csak össze kellett rakni őket…
     Két héttel később, a brünni Kafedik Mega7vége nevű rendezvénye után vasárnap természetesen teljesen fitten találkoztunk a Prágai Magyar Katolikus Lelkészség (azóta már plébánia lett) udvarán délelőtt a tanév…