Skip to main content

Legyen a szívünkben karácsony!

     A gyermekek a világ egyik legcsodálatosabb teremtései: őszinték, aranyosak, huncutok, tele szeretettel. Éppen ezért gondoltuk, hogy megérdemelnek ismét egy kis gyerekprogramot az ostravai magyar klubban, hogy egyrészt megismerjék a velük egykorú többi kicsit, másrészt találkozzanak a már régen látott barátaikkal és bemutatkozzanak a Mikulásnak. Mivel az ostravai FMK (Fiatal Magyarok Klubja) főleg a 20-40 éveseket gyűjti össze (ugyanis más és fiatalabb fiatal nincs sajnos), ezért a 30-as és 40-es generáció gyermekei kezdik betölteni az alsó korhatárt. De az, hogy a hétévesek után a húszévesek jönnek nem is gond, mert mindig meg tudjuk találni a közös hangot.
A kicsik társaságában
     Így is történt ez 2017.december 16-án, egy szombat délelőtt a klubhelyiségünkben. Előre megfontolt, alapos számításaink alapján maximálisan (tartalékkal!) tíz gyerkőcre számítottunk. E helyett a legnagyobb örömünkre 14, ismétlem 14 (!!!!!) kiskorú érkezett meg óramű pontossággal az adventi illatokkal átitatott bázisunkra. Ugyan az elején kicsit mindenki meg volt szeppenve még annak ellenére is, hogy többségük már mondhatni, hogy a klub ,,tagja,, , de egy kis idő elteltével kibontakozott mindegyikőjük személyisége. Nagyban segítette őket ebben nemcsak a környezet, hanem szüleik jelenléte is. Sőt, sokan közülük nem egy, hanem mindkét szülőt is elhozták, hogy teljesebb legyen a buli.
     De hogy mi is volt ez a rendezvény, amiről itt áradozok? Hát, az ádventi készülődés a gyermekeknek! Ez az esemény a mi nagyon ügyes Bors-Fiszli Editkénk fejéből pattant ki még 2015 őszén. Akkortájt kezdtek az FMK 30-as- 40-es tagjai családot alapítani és hordani a legkisebbeket a klub rendezvényeire. Éppen ez volt az apropója annak, hogy csinálunk nekik egy olyan szombat délelőttöt, ahol megismerkedhetnek és használhatják, tanulhatják a magyar nyelvet. Egyelőre ez a már harmadik alkalommal megrendezett karácsonyi készülődés az első lépés ezeknek a piciknek az összehozására. Nagyon reméljük, hogy 2018-tól több hasonló délelőttöt fogunk tudni nekik rendezni.
Bors-Fiszli Editke és Jenei János
     Biztos megkérdezitek, hogy mit is csináltak ezen a bizonyos szombaton? Hát, unalomból nem volt hiány! Először is Jitka Nagyová, az Olomouci Alapszervezet egyik tagja jött el vasalótechnikával zsírkréta segítségével szebbnél-szebb képeket készíteni. A technika neve enkausztika, és Jitka már évek óta foglalkozik vele. Most már nemcsak az olmützi gyermekek, hanem az ostravaiak is élvezhetik ezt a fantasztikus kreativitást! 
Belemerülve az enkausztikába

A csodaszép művek!
     Mindemellett Jitka férje, Nagy Sándor is eljött, aki az Olomouci Alapszervezet elnöke is egyben. Ő gipszfigurák festésével és temérdek mennyiségű lufi felfújásával kötötte le a fiúkat és lányokat. Egy idő után az egyszerű lufiból lassan kibontakoztak különféle állatfigurák, kardok, virágok, amiket a gyerekek felruháztak igazi tulajdonságokkal és feladatuknak megfelelően bántak velük. 
Nagy Sándor, az Olomouci Alapszervezet elnöke luficsodáival varázsolta el a legkisebbeket.


      Aki viszont inkább nyugodtabb színezésre vágyott, annak lehetősége volt színezni karácsonyi tematikájú kifestőket, vízfestékkel dolgozni, nyírni és ragasztani.
Színezés, festés, nyírás, ragsztás.
     Természetesen a nagyobbacska gyermekekről és néhány esetben szüleikről sem feledkeztünk meg. Editke bekészített adventi koszorúkat és csodaszép díszeket, melyeket önállóan állíthattak össze és vihették otthonaikba meggyújtani rajtuk a várakozás gyertyáit. 
A gyönyörű végeredmények!
     Dél körül már mindenki kezdett éhes lenni- ekkor érkezett a meglepetés: PIZZA! A szemcsillogás nem maradhatott el és egy kis tea társaságában hamar el is fogyott minden az utolsó falatig. Desszertnek egy kis mákos beijgli várta őket. A felnőtteknek egy jó kis nyírségi gombóclevessel kedveskedtünk, melyből szintén nem maradt pár kanálnál több.
Mia és Eliška, a nagy pizzaimádók!
      A jól megtelt bendők után a szundi helyett egy kis futkosással vezették le a kicsik a felhalmozott energiát, amihez nagyon jól jöttek az előre lufiból elkészített kardok és egyéb harci eszközök. Ezek segítségével csatáztunk és mókáztunk, amíg egy váratlan vendég nem jött. Először kicsit ismét mindenki megszeppent, de hamar rájöttek, hogy a Mikulástól nem kell félni. Sőt! Ő az a bácsi, aki nem félelmetes külsővel, de nem is üres kézzel érkezett. Puttonya tele volt csudajó finomságokkal a csokiktól kezdve a dión át a sok finom gyümölcsig. A gyermekek arca csak úgy irult-pirult, azt se tudták hova kapjanak örömükben. Szépen felsorokozva járultak a nagyszakállú elé, aki mindenkinek kiosztotta a megérdemelt kiscsomagot néhány jó szó társaságában. Természetesen a csoportkép sem maradhatott el vele, a nagy öröm közepette még a szülők is felsorakoztak egy fényképre.
Közös kép a Mikulással
     Csodaszép délelőttünk-délutánunk volt, mely igazi példát nyújtott mindnyájunknak arra, hogy Ostraván megkezdődött egy új generáció korszaka. Ezeket az alkalmakat mindenkinek látnia kellene, hogy bebizonyosodjon: itt is van még hova haladni. Köszönjük a közreműködést minden szülőnek, nagyszülőnek, szervezőnek. Reméljük, hamarosan találkozunk ismét a picikkel!

További képeket a facebook oldalunkon találtok: 


Írta: Ivkovič Krisztina


      

Comments

Popular posts from this blog

Élet Csehországban

Hol volt hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy Csehország. Egy ország, ahol köszönöm helyett dekuji van, Duna helyett Moldva, Tokaji helyett Pilsner, gulyás helyett gulyás. Na jó az utolsó az stimmel, de csak névben, állagban és ízben más. Persze azért nem ég és föld.. Mintha most lett volna, hogy felültem a Budapest-Prága vonatra szeptember első napján a keleti pályaudvarnál, hogy belevágjak valami teljesen ismeretlenbe. El sem hiszem, de azóta már az ötödik hónapomat töltöm itt. Már párszor írtam a blogra, de most gondoltam kicsit bemutatkozom, hiszen elég élményt  gyűjtöttem  már ahhoz, hogy legyen miről írni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 9 hónapot tölthetek az országban a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként. A program  célja, hogy segítse a Kárpát-medencében élő szórványmagyarság helyzetét és, hogy erősítse a határon túl élő és az anyaországban élő magyar kapcsolatokat. A program az egykori monarchia t

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a magyar

Gondolatok a Prágai Magyar Bálról

A bársonyos forradalmat követő időszakban alakult szervezet, mely céljául tűzte ki a csehországi magyarság egyesületi formában történő összefogását és kulturális programjainak megszervezését, már egy évvel megalakulás után, 1992-ben megrendezte a Prágai Magyar Bált. Ennek helyszíne a Vinohrady városrész (Prága 2) Vasutas Kultúrháza volt. A sikeres kezdetet további bálok követték a smíchovi (Prága 5) Nemzeti Házban. Ezek a rendezvények a későbbiekben már nemcsak a prágai helyi szervezet különböző generációinak jelentett kulturális és szórakozási élményt, hanem rendszeres találkozási lehetőséget biztosított más helyi szervezetek tagjainak is a báli együttlét szabadabb, kötetlenebb körülményei között. Nagy örömünkre szolgál, hogy más helyi egyesületekre (Brünn, Ostrava) is hatással volt a prágai bál, és immár ők is rendszeresen szerveznek hasonló eseményt, a novemberi Katalin bált.   Nagy előrelépést jelentett a bál helyszínének áthelyezése Prága központjába, a repreze