Ugrás a fő tartalomra

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören

     Szeretett Prágánkban az új szemeszter még csak jövőnek számított szeptember végén, az idén 60 éves AED héttagú képviselete, beleértve az új elnökségi tagokat viszont már elkezdte a munkát, egy szinttel feljebb, a Diákhálózat Hallgatói parlamentjén. Ja, már miután odaértünk, mert nem csak egy autónk veszett el… 
Hallgatói parlament - az AED csapata
     Azzal a lelkesedéssel estünk neki rögtön hétfőn a saját rendezvényeink tervezéséhez is, új tagokkal bővülve. És ez meg is mutatkozott a nyitógyűlésen: „50 perc alatt megszerveztünk egy egész szemesztert, ez má’ valami!” És még mindig ugyanezzel a lendülettel pár nap múlva meg is nyitottuk a szemesztert egy kellemes kis sörözés keretein belül. Voltak új arcok, meg új nevek, aztán már csak össze kellett rakni őket…
Szemeszternyitó sörözés - volt elnökünk és elsős húgai
     Két héttel később, a brünni Kafedik Mega7vége nevű rendezvénye után vasárnap természetesen teljesen fitten találkoztunk a Prágai Magyar Katolikus Lelkészség (azóta már plébánia lett) udvarán délelőtt a tanévnyitó szentmise után, némi sültkolbászos megvendégelés mellett. Jótanács: ne vasárnap reggel próbáljatok műanyag evőeszközt venni…
     November elején eljött az ideje, hogy végre a gólyáink kerüljenek a középpontba. Idén 6 prágai gólyát avathattunk Adysokká sikeresen. Itt kezdődött a kis ökonómiai tanfolyamunk a következő kijelentéssel: „A kevéshez képest a több az jobb!” És ez volt az az este, amelyik soha nem érhet véget, legalábbis azoknak nem, akik alvás nélkül is még másnap este szobán buliztak…

Gólyaavatás - a 6 gólya
     Ez azonban nem ütött ki senkit, hiszen egy héten belül még kétszer találkoztunk. Először a játékestünkön, majd másodszor a már tradicionális squashbajnokságon. Itt a végeredménybe sajnos beleszólt egy kibicsaklott boka, a jókedvbe viszont nem tudott beleszólni. 
Játékest - ilyen mókás este volt
Squashbajnokság - kemény, de testvéries harc lesz
     Idén egy új, eddig nem látott rendezvényt is beiktattunk az őszi programunkba, ez az ismertető est volt. Mert jó, hogy van AED, meg hallanak róla itt-ott a gólyák, de azért a személyes tapasztalat sokat tesz. Ezért tartottunk egy estét, kimondottan a gólyákra fókuszálva, részletesen bemutatva a diákkört – megjegyzem, nem eredménytelenül – azon kívül, hogy a csapat új aktív szervezőkkel bővült, meghallgattuk az ökonómia lecke második tételét is: „A kettő több mint az egy. Tényleg.”
     November 22.-e ünnepnap volt számunkra, névadónk, Ady Endre születésének 140. évfordulója volt. Ezen alkalomból gyűltünk össze az Őrizem a sered címszó alatt, egy Ady kötet társaságában. 
     A következő, már hagyományos rendezvényünk a műveltségi vetélkedő volt, már a kilencedik. Bátran kijelenthetjük, volt érdeklődés, hiszen több csapat jött össze, mint ahány asztalunk volt… Végül a 14 csapat közül úgyis csak egy nyert, Körülbelül. Gratulálunk nekik!
     Decemberben ezután még háromszor találkoztunk. Először a Mikulás sörözésen és a Mikulás buliban. Az óévben pedig utoljára a még csak tradícióvá váló karácsonyi ünnepi vacsorán. Együtt főztünk, együtt ettünk-ittunk. Egy fazék lecsó, egy fazék forralt bor. Aztán alakult lassan az este: 
„-Azt lehet tudni, hogy mi van benne? -Dohány! -Nem! A lekvárban…”
„-Gyerekek, bántott titeket az a szűrő? -Nem, de téged fog!”
3:41 – „Dübörög az Eminem brácsán és hegedűn” – ehhez nincs mit hozzáfűzni…

Mikulás sörözés - a volt elnökünk is meglepett minket
Mikulás buli - nincs Mikulás buli Mikulás nélkül
     És miközben ezt a kis szöveget írom, lassan kezdenek befutni az első jelentkezések az mm2018 email címre. Igen, a Márciusi mulatságokról van szó, idén március 8.-11. között várunk mindenkit Prágába az év legnagyobb rendezvényére. 



A bejegyzést készítette: Bazár György

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdély az ízek birodalma II.

Barangolás Udvarhelyszéken és a Sóvidéken
Másnap a reggelit követően a Székelyudvarhelyhez közeli szejkefürdői forrásnál álltunk meg kortyolva egyet a gyógyvízből, majd pedig a borvízmúzeumba vittek el minket erdélyi barátaink. A múzeumban még a mai napig látható Orbán Balázs szobra, az ő neve szorosan összekapcsolódik Szejke-fürdővel, amellett hogy fényképeivel megörökítette a kor természeti, épített és néprajzi örökségét, felvirágoztatta az ottani fürdő kultúrát is. A rossz időjárási körülményekre való tekintettel sajnos nem tudtunk felmenni a Hargitára, a székelyek szent hegyére, így helyette a parajdi sóbánya felé vettük az irányt. Útközben megálltunk Tamási Áron sírjánál Farkaslakán, ő az egyike a három Áronnak, akire a székelység a mai napig nagyon büszke, ahogy egy ottani mondás tartja: „Tamási Áron, Márton Áron és Gábor Áron/ Székely népünk büszkesége mind a három”.

Ki is volt Tamási Áron? Író, neki köszönhetjük az Ábel trilógiát és nem mellesleg ő volt, aki a székely nyelvjárá…

Erdély az ízek birodalma I.

Erdély, az óriások földje, ahol a hegyek a felhőket érik. A mellettünk elsuhanó vidék olyan, mint egy szépen megfestett tájkép, ahol a részletek tökéletes színkavalkáddá állnak össze. Magasabbnál magasabb hegyek vidéke ez, amit a természet gyönyörű zöld színű, sűrű, erdős mintákkal tarkított szőnyege borít. Erdők és határtalan, napfényben úszó zöld, kövér mezők, amelyeken csordák legelésznek, ahol a dombokra a folyamatosan vándorló fehér felhők árnyéka vetül. Amikor visszagondolok az ott töltött egy hétre, ezek a képek villannak emlékezetembe. Azonkívül, hogy bejártuk Erdély egy kis szegletét, még az ottani ízekbe is sikerült belekóstolnunk. De ne rohanjunk ennyire előre, kezdem a legelején! 
„Esőhozók”
Egy szürke, borongós, esős nyári kora reggelen Bors-Fiszli Editke, Bors István és e sorok írója magunk mögött hagytuk a régmúltat idéző rozsdás gyárkémények, kohók és bányák világát, a mi Osztravánkat. Ezerháromszáz kilométer állt előttünk, a szomorkás esős időjárás végigkísért minket …