Skip to main content

Nyárnyitó főzés

     Hihetetlen, de már tizennyolcadik alkalommal nyílt meg a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége Ostravai Alapszervezetének kapuja a magyar ételkülönlegességeket szerető emberek számára. Már több mint két éve fut rendezvénysorozatunk, mellyel nem csak a vendégeink, de mi magunk is nagyon sokban gazdagodtunk. A Receptek a magyar konyhából valahol már egy rutinná vált esemény, de valahol még mindig megvan benne az a gyermeki ámulat és csodálat, amely minden egyes alkalommal elvárázsol minket. Mindig van valami új, valaki új csapattag vagy valami meseszerűen más apróság, ami különlegessé teszi éppen az aktuális főzőestet. Néha meglepetésekkel telve, néha kisebb csalódással, de sosem veszi el jókedvünket, hiszen azok, akik megtisztelnek minket jelenlétükkel, mindig mosolyt tudnak csalni megfáradt, lisztes arcocskáinkra.

     Itt van a nyár, elkezdődött a második csodaszép 2017-es évszakunk várakozással telve a meleg vizes hónapokra. Már fáradt mindenki, talán a gondolatok is máshol járnak, tervek itt, kirándulások ott, szerelmek amott. Kavarog fejünkben a hőségen keresztülszőtt ötletek, desztinációk és a felhőtlen jókedv sokasága. Hiányzik a pihenés, az a jól megérdemelt nyári kikapcsolódás. Emellett, vagy éppen ezzel a lelkiséggel állt neki a CSAPAT. Mert úgy még egy hivataloson bejegyzett főzős csapatnév nincs, ezért mi leszünk a nagybetűsek- vagy akár a Csalogányok (bár a nemek arányát illetően ebbe bele lehet kötni).
Egészségetekre Balról: Editke, Marika, Tánya, János, Dr. H. Tóth István

     2017. május 27-e volt az a bizonyos terminus, amikor a 30 fokos meleg mellé bekapcsoltuk sütőinket felforrósítva a levegőt egy magasabb szintre. Az előző napi Dr. H. Tóth István általi frenetikus előadás nagy költőnkről, Arany Jánosról szólt, amely után a katarktikus élmények hatására nehéz volt belekezdeni a szombati munkákba. De persze azzal, hogy a Tanár Úr, Polják Tatjána, a klub egyik alapítótagja és az alapbrigád is ott volt már reggeltől, így a munka is könnyebben folyt. Mondhatjuk, hogy a jókedv (na meg a pálinka) könnyítette vállainkra nehezedett feladatainkat. 
Dr. H. Tóth István és Poljáková Tatjána

     Tehát ahogy már említettem, a munka reggeltől zajlott: aprítás, hámozás, keverés, kavarás, töltés, öntés, stb. Sok kéz, sokra ment. Eme nyár előtti utolsó főzésünkön az erdélyi gasztronómiába szerettük volna elkalauzolni vendégeinket, így lett a menü:

     CSORBALEVES

     ERDÉLYI TOKÁNY RIZZSEL
     KAPROS-TÚRÓS PITE ÉDES ÉS SÓS VÁLTOZATBAN


     Háromfogásos menüvel készültünk, hogy így nyár előtt ne legyen senkinek hiányérzete. Editkének, a mi aranykezű főszakácsunknak hála jöttek létre eme ételek fizikai változata is, amelyeket az Erdélyi Népi Ízőrző barátainktól kaptunk ötletként. Editke dolga ,,csak,, a megvalósítás volt. Mellette segédkezett még Marika is, aki gondolataiban a következő hónap zsúfolt programjait tervezte bejárva néhány országot, családot és barátokat. Mellette a mi ügyeskezű Magdikánk is ott volt, akinek fantasztikus kézügyességének köszönhetően ízlelhettük meg a kapros-túrós pite (eddig sokaknak nem ismert) édes és sós változatát. Le a kalappal Magdika előtt, hiszen betegsége ellenére hősiesen végigvitte a napot. Köszönjük! Kiskuktaként még megemlíteném Jánost is, a Balázsit, ki férfiakat meghazudtoló módon vetette bele magát a tokány elkészítésébe.

     Amíg a Tanár Úr Tányával együtt a várost járták be, addig klubhelyiségünkben a főzés minden lépését a mi Jánosunk dokumentálta: jobbról, balról, sütőbe be, fazékból ki, nagy mosoly és egyéb instrukciók kíséretében. Ez a nagy lelkesedés élteti őt, mint egy kimeríthetetlen kis nyuszi küzdötte végig a napot kamerája segítségével.

     A délután folyamán elkezdődött a visszaszámlálás. Fél négytől kezdett megtelni a helyiség az éhesebbnél éhesebb vendégekkel, köztük magyarokkal, szlovákokkal, csehekkel és még vagy négy nemzet képviselőivel. A nemzetiség mellett most sem hiányozhatott a korosztály különbség sem, így volt velünk a féléves Riškotól a nyolcvan éves korosztályig mindenki. 
Editke a kis Eliskával és Pistivel

     Programunk kezdetén negyvenketten ültünk asztalhoz, korgó gyomrokkal, nagy mosollyal. A rövid bemutató után kezdődhetett a mulatság az elengedhetetlen pálinkával, majd fokozatosan az egyes menüpontok felszolgálásával. Közben a programokból sem volt hiány, ugyanis asszonykórusunk, a Csalogányok díszes dalcsokra mellett a kisebbek sem okoztak csalódást. Ők játszottak, rohangáltak, puszikat adtak és szórakoztak a békésen beszélgető vendégek sokaságával. És még mondja valaki, hogy a gyerekek zavaróak! Imádtak bekukucskálni a konyhába, elcsenni egy-egy szelet pitét vagy táncra perdülni. Hiába, ők a jövő, a szeretet!
A Csalogányok: Magdika, Évike, Editke, Marika, Anna és Marika

     Lassan a vége felé közeledtünk főzőeseményünknek, az immáron tizennyolcadiknak. Az eljött vendégsereg lassan felkapta kabátkáját, kistáskáját, és búcsúszavak kíséretében elhagyták fülledt klubbunkat a még fülledtebb Ostrava esti utcácskáiba.
     Mozgalmas egy nap volt, sok energia szabadult fel, sok párolgott el, de az arcokra mosolyt, a gyomrokba elégedettséget, az elmékbe boldogságot költöztettünk. Köszönjük minden egyes segítő kéznek, résztvevőnek, hogy eljöttek, hogy együtt lehettünk. A nyár ezennel megkezdődött, szétrepül a magyar klub is- persze a napsugarak néhány alkalomra azért még összehozzák majd a csalogányokat egy-egy rendezvény érdekében. Viszlát szeptemberben, addig is főzzetek, egyetek, lakjatok jól és fürödjetek a Balatonban. A legközelebbi viszontlátásra!

U.i.: 
Youtube videónk az eseményről a receptek kíséretében az alábbi linken érhető el:

További képeket facebook oldalunkon találnak:


A bejegyzést készítette: Ivkovič Krisztina

Comments

Popular posts from this blog

Élet Csehországban

Hol volt hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy Csehország. Egy ország, ahol köszönöm helyett dekuji van, Duna helyett Moldva, Tokaji helyett Pilsner, gulyás helyett gulyás. Na jó az utolsó az stimmel, de csak névben, állagban és ízben más. Persze azért nem ég és föld.. Mintha most lett volna, hogy felültem a Budapest-Prága vonatra szeptember első napján a keleti pályaudvarnál, hogy belevágjak valami teljesen ismeretlenbe. El sem hiszem, de azóta már az ötödik hónapomat töltöm itt. Már párszor írtam a blogra, de most gondoltam kicsit bemutatkozom, hiszen elég élményt  gyűjtöttem  már ahhoz, hogy legyen miről írni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 9 hónapot tölthetek az országban a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként. A program  célja, hogy segítse a Kárpát-medencében élő szórványmagyarság helyzetét és, hogy erősítse a határon túl élő és az anyaországban élő magyar kapcsolatokat. A program az egykori monarchia t

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a magyar
A Karlovy Vary-i Magyar Alapszervezet megalakulása, avagy a Magyar Specialitások boltjától a magyar klubig Szeptember végén volt szerencsém közel a német határnál meglátogatni e festői szépségű és világhírű nyugat-csehországi várost. Felkeltette érdeklődésemet, hogy számomra meglepő módon itt is élnek magyarok. Két csodálatos napot töltöttem a városban Turay Erzsébet elnök asszony és Kalinová Valika társaságában. Ott létem alatt a beszélgetések és a városban tett séták során betekintést nyerhettem a helyi magyar szervezet életébe. Az ott tartózkodásom célja az volt, hogy egy interjú keretében bemutassam a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének legfiatalabb magyar tagszervezetét, amely ez év elején alakult meg. Karlovy Vary központja János: Hogyan indult a helyi magyar szervezet alakulása? Erzsébet: Lényegében, amikor ideköltöztünk a csehországi Karlovy Vary-ba, akkor az volt a fő gondunk, hogyan újra kezdeni. Úgy döntöttünk, hogy nyitunk egy boltot