Családi hétvége Sepekovban

Az Iglice Egylet közös, programokkal dúsított hétvégére hívta a cseh főváros és környékén élő kisgyerekes magyar családokat május végén. Közel 50 fő vett részt az eseményen: bölcsődések, óvodások, iskolások és szülők egyaránt.

A helyszín másfél órányi autóútra található, távol a nagyváros zajától, festői szépségű környezetben, bárányok közelében.

Az első este a megérkezésé, egymás üdvözléséé volt a főszerep, míg meg nem érkezett Zsapka Attila zenész, énekes, hogy előadásával és a hallgatóság bevonásával lenyűgözze a jelenlévőket.

Másnap némi fejtágítás is várt a nebulókra: az iskolások Dodi bácsi (Elek József) történelemtanárral ismerték meg a helyhez kötődő magyar vonatkozású csatát – melyet később meg is vívtak az általuk készített vitézekkel. Közben az óvodások saját bunkert építettek, melyet foggal-körömmel védelmeztek.

A délután folyamán ellátogattunk a milevszkoi kolostorba és múzeumba, ahol megtudtuk, hogy még most is élnek szerzetesek a falai között. A szállásra visszaérve színes ejtőernyős foglalkozás várta a gyerekeket.

Este ismét Zsapka Attila műsora varázsolta el a közönséget, mely kisebb mulatságba csapott át a gyerekek és felnőttek felhőtlen táncolásával egyaránt.

Vasárnap délelőtt egy kisebb túrára indult a csapat, melyben volt forrásból ivás, tobozháború, hernyókeresés – és minden, amit a gyerekek érdeklődése és kíváncsisága megengedett.

A visszajelzések alapján bátran kijelenthető, hogy egy jól megszervezett, tartalmas és érdekes hétvégét köszönhetek a résztvevők az Iglice Egyletnek (de leginkább Kékesi Mónikának). Ha hosszabb időtartamra nehezebb is összeszervezni egy ilyen programot, erre és ennyire mindenképp szükség van: a szülőknek, hogy végre találkozhassanak egymással a sok dolgos hétköznap után, és kikapcsolódhassanak; a gyerekeknek, hogy egy természetes közegben halljanak magyar szót, ahol természetes, hogy magyarul beszélnek egymással. Ezzel is erősítve az összetartozás tudatát a külhonban.

A bejegyzést készítette:

Demján Izabella

Comments

Élet Csehországban

Hol volt hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy Csehország. Egy ország, ahol köszönöm helyett dekuji van, Duna helyett Moldva, Tokaji helyett Pilsner, gulyás helyett gulyás. Na jó az utolsó az stimmel, de csak névben, állagban és ízben más. Persze azért nem ég és föld.. Mintha most lett volna, hogy felültem a Budapest-Prága vonatra szeptember első napján a keleti pályaudvarnál, hogy belevágjak valami teljesen ismeretlenbe. El sem hiszem, de azóta már az ötödik hónapomat töltöm itt. Már párszor írtam a blogra, de most gondoltam kicsit bemutatkozom, hiszen elég élményt gyűjtöttem már ahhoz, hogy legyen miről írni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 9 hónapot tölthetek az országban a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként. A program célja, hogy segítse a Kárpát-medencében élő szórványmagyarság helyzetét és, hogy erősítse a határon túl élő és az anyaországban élő magyar kapcsolatokat. A program az egykori monarchia t

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról. Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a magyar

Gondolatok a Prágai Magyar Bálról

A bársonyos forradalmat követő időszakban alakult szervezet, mely céljául tűzte ki a csehországi magyarság egyesületi formában történő összefogását és kulturális programjainak megszervezését, már egy évvel megalakulás után, 1992-ben megrendezte a Prágai Magyar Bált. Ennek helyszíne a Vinohrady városrész (Prága 2) Vasutas Kultúrháza volt. A sikeres kezdetet további bálok követték a smíchovi (Prága 5) Nemzeti Házban. Ezek a rendezvények a későbbiekben már nemcsak a prágai helyi szervezet különböző generációinak jelentett kulturális és szórakozási élményt, hanem rendszeres találkozási lehetőséget biztosított más helyi szervezetek tagjainak is a báli együttlét szabadabb, kötetlenebb körülményei között. Nagy örömünkre szolgál, hogy más helyi egyesületekre (Brünn, Ostrava) is hatással volt a prágai bál, és immár ők is rendszeresen szerveznek hasonló eseményt, a novemberi Katalin bált. Nagy előrelépést jelentett a bál helyszínének áthelyezése Prága központjába, a repreze

Csehországi magyarok

Search This Blog