Kis csoportunk Balga Zoltán atya vezetésével találkozik
heti rendszerességgel a plébánián.
Az első alkalmak pontosan arra szolgáltak, hogy
megismerkedjünk, hogy terjesszük el a találkozók hírét és hogy megbeszéljük, milyen
találkozókat szeretnénk. Beszéltünk arról, hogy mit szeretnénk csinálni, milyen
témákkal szeretnénk foglalkozni, mit várunk el a találkozóktól, a találkozók
vezetőitől és önmagunktól. Több héten keresztül sok ismerkedős- és
csapatjátékot játszottunk, hogy megismerhessük egymást, szokványos
viselkedésünket, reakcióinkat különböző helyzetekben. A rendszeresen járó emberek
lassan összeszoktak, fokozatosan kialakultak új barátságok, csapat lett a
csoportból.
A kezdetektől fogva hetente találkozunk, ha nem is teljes
létszámban, de minden hétfőn. Valójában nincs is olyan, hogy teljes létszám,
mert ez nem egy zárt csoport egy taglistával. Bármikor csatlakozhat hozzánk
bárki, akinek kedve van, mi szeretettel várunk mindenkit. Minden találkozónknak
van egy alapja, egy lelki töltete. Ez lehet pl. egy téma (Miért és hogyan
gyónjunk? Miért büntet az Isten?), lehet egy szentírási történet (a tékozló fiú
története, az irgalmas szamaritánus története), lehet egy útibeszámoló (a Szent
Jakab zarándoklatról) vagy éppen egy film (Passió). Mindig előre megbeszéljük,
mi az, ami érdekelne minket, mi az, ami aktuális lehet az egyházi naptár
szempontjából, és ennek alapján választjuk ki a témákat. Soha nem az volt a
lényeg, hogy meghallgassunk egy előadást. Sokkal inkább az, hogy beszélgessünk,
hogy elgondolkodjuk egy téma fölött, gondolatainkkal, véleményeinkkel egymást
ösztönözve. Nagyon izgalmas és tanulságos beszélgetések születtek sok
találkozónkon. Emellett persze mindig beszélgetünk másról is, játszunk,
szórakozunk. Úgy alakítjuk, hogy legyen értékes és egyben élvezhető,
szórakoztató találkozóink legyenek.
A tavasz beköszöntével egy kirándulás mellett döntöttünk,
hogy ezzel is tarkítsuk programunkat, tegyünk valamit az egészségünkért is.
Kihasználva a hosszúhétvégét május 1-jén Karlštejnbe utaztunk.
Meglátogattuk a várat, a kápolnát és tettünk egy hosszabb sétát a környéken.
Néhány hónap után visszanézve jó érzés látni az egész
folyamatot, ahogy egy gondolatból fokozatosan kiépült valami, ami tényleg
működik, és reméljük, Isten áldásával még sokáig működni fog. Egyet
elmondhatunk, mindannyiunknak nagy kő esett le a szívéről, amikor az április
30-i szentmiséje keretén belül Dominik Duka prágai bíboros elmondta:
közösségünknek mégsem kell máshová költöznie, továbbra is a Szent Henrik
templom és plébánia marad az otthonunk.
A bejegyzést írta: Bazár György
Szerkesztette: Demján Izabella
Comments
Post a Comment