Ugrás a fő tartalomra

A prágai ifik útja



 Kis csoportunk Balga Zoltán atya vezetésével találkozik heti rendszerességgel a plébánián.
 Az első alkalmak pontosan arra szolgáltak, hogy megismerkedjünk, hogy terjesszük el a találkozók hírét és hogy megbeszéljük, milyen találkozókat szeretnénk. Beszéltünk arról, hogy mit szeretnénk csinálni, milyen témákkal szeretnénk foglalkozni, mit várunk el a találkozóktól, a találkozók vezetőitől és önmagunktól. Több héten keresztül sok ismerkedős- és csapatjátékot játszottunk, hogy megismerhessük egymást, szokványos viselkedésünket, reakcióinkat különböző helyzetekben. A rendszeresen járó emberek lassan összeszoktak, fokozatosan kialakultak új barátságok, csapat lett a csoportból.
 A kezdetektől fogva hetente találkozunk, ha nem is teljes létszámban, de minden hétfőn. Valójában nincs is olyan, hogy teljes létszám, mert ez nem egy zárt csoport egy taglistával. Bármikor csatlakozhat hozzánk bárki, akinek kedve van, mi szeretettel várunk mindenkit. Minden találkozónknak van egy alapja, egy lelki töltete. Ez lehet pl. egy téma (Miért és hogyan gyónjunk? Miért büntet az Isten?), lehet egy szentírási történet (a tékozló fiú története, az irgalmas szamaritánus története), lehet egy útibeszámoló (a Szent Jakab zarándoklatról) vagy éppen egy film (Passió). Mindig előre megbeszéljük, mi az, ami érdekelne minket, mi az, ami aktuális lehet az egyházi naptár szempontjából, és ennek alapján választjuk ki a témákat. Soha nem az volt a lényeg, hogy meghallgassunk egy előadást. Sokkal inkább az, hogy beszélgessünk, hogy elgondolkodjuk egy téma fölött, gondolatainkkal, véleményeinkkel egymást ösztönözve. Nagyon izgalmas és tanulságos beszélgetések születtek sok találkozónkon. Emellett persze mindig beszélgetünk másról is, játszunk, szórakozunk. Úgy alakítjuk, hogy legyen értékes és egyben élvezhető, szórakoztató találkozóink legyenek.
 A tavasz beköszöntével egy kirándulás mellett döntöttünk, hogy ezzel is tarkítsuk programunkat, tegyünk valamit az egészségünkért is. Kihasználva a hosszúhétvégét május 1-jén Karlštejnbe utaztunk. Meglátogattuk a várat, a kápolnát és tettünk egy hosszabb sétát a környéken.
Néhány hónap után visszanézve jó érzés látni az egész folyamatot, ahogy egy gondolatból fokozatosan kiépült valami, ami tényleg működik, és reméljük, Isten áldásával még sokáig működni fog. Egyet elmondhatunk, mindannyiunknak nagy kő esett le a szívéről, amikor az április 30-i szentmiséje keretén belül Dominik Duka prágai bíboros elmondta: közösségünknek mégsem kell máshová költöznie, továbbra is a Szent Henrik templom és plébánia marad az otthonunk.



A bejegyzést írta: Bazár György
Szerkesztette: Demján Izabella

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdély az ízek birodalma II.

Barangolás Udvarhelyszéken és a Sóvidéken
Másnap a reggelit követően a Székelyudvarhelyhez közeli szejkefürdői forrásnál álltunk meg kortyolva egyet a gyógyvízből, majd pedig a borvízmúzeumba vittek el minket erdélyi barátaink. A múzeumban még a mai napig látható Orbán Balázs szobra, az ő neve szorosan összekapcsolódik Szejke-fürdővel, amellett hogy fényképeivel megörökítette a kor természeti, épített és néprajzi örökségét, felvirágoztatta az ottani fürdő kultúrát is. A rossz időjárási körülményekre való tekintettel sajnos nem tudtunk felmenni a Hargitára, a székelyek szent hegyére, így helyette a parajdi sóbánya felé vettük az irányt. Útközben megálltunk Tamási Áron sírjánál Farkaslakán, ő az egyike a három Áronnak, akire a székelység a mai napig nagyon büszke, ahogy egy ottani mondás tartja: „Tamási Áron, Márton Áron és Gábor Áron/ Székely népünk büszkesége mind a három”.

Ki is volt Tamási Áron? Író, neki köszönhetjük az Ábel trilógiát és nem mellesleg ő volt, aki a székely nyelvjárá…

Erdély az ízek birodalma I.

Erdély, az óriások földje, ahol a hegyek a felhőket érik. A mellettünk elsuhanó vidék olyan, mint egy szépen megfestett tájkép, ahol a részletek tökéletes színkavalkáddá állnak össze. Magasabbnál magasabb hegyek vidéke ez, amit a természet gyönyörű zöld színű, sűrű, erdős mintákkal tarkított szőnyege borít. Erdők és határtalan, napfényben úszó zöld, kövér mezők, amelyeken csordák legelésznek, ahol a dombokra a folyamatosan vándorló fehér felhők árnyéka vetül. Amikor visszagondolok az ott töltött egy hétre, ezek a képek villannak emlékezetembe. Azonkívül, hogy bejártuk Erdély egy kis szegletét, még az ottani ízekbe is sikerült belekóstolnunk. De ne rohanjunk ennyire előre, kezdem a legelején! 
„Esőhozók”
Egy szürke, borongós, esős nyári kora reggelen Bors-Fiszli Editke, Bors István és e sorok írója magunk mögött hagytuk a régmúltat idéző rozsdás gyárkémények, kohók és bányák világát, a mi Osztravánkat. Ezerháromszáz kilométer állt előttünk, a szomorkás esős időjárás végigkísért minket …

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören     Szeretett Prágánkban az új szemeszter még csak jövőnek számított szeptember végén, az idén 60 éves AED héttagú képviselete, beleértve az új elnökségi tagokat viszont már elkezdte a munkát, egy szinttel feljebb, a Diákhálózat Hallgatói parlamentjén. Ja, már miután odaértünk, mert nem csak egy autónk veszett el… 
     Azzal a lelkesedéssel estünk neki rögtön hétfőn a saját rendezvényeink tervezéséhez is, új tagokkal bővülve. És ez meg is mutatkozott a nyitógyűlésen: „50 perc alatt megszerveztünk egy egész szemesztert, ez má’ valami!” És még mindig ugyanezzel a lendülettel pár nap múlva meg is nyitottuk a szemesztert egy kellemes kis sörözés keretein belül. Voltak új arcok, meg új nevek, aztán már csak össze kellett rakni őket…
     Két héttel később, a brünni Kafedik Mega7vége nevű rendezvénye után vasárnap természetesen teljesen fitten találkoztunk a Prágai Magyar Katolikus Lelkészség (azóta már plébánia lett) udvarán délelőtt a tanév…