Pszicho-klub - avagy lelki folyamataink vizsgálata csoportban

Hogy milyen sokszínű (lehet) egy Petőfi-ösztöndíjas tevékenysége a cseh fővárosban az is mutatja, hogy egy alkalommal sikerült ellátogatnom a prágai Pszicho-klub eseményére, ahol a valós és virtuális kapcsolatainkról beszélgettünk. Bevallom, ami engem odavonzott, az a kiírásban szereplő aktív csoportos tevékenységek és az újdonságot hordozó szakmai tartalom ígérete volt. 
  A Pszicho-klubot a Debrecenből származó Tóth Beáta indította útjára immár 4 éve. Rendelkezik gyógypedagógiai, pszichopedagógiai, valamint szenzoros integrációs terapeutai végzettséggel. Ehhez csatlakozott egy éve Gaál-Soproni Anita klinikai szakpszichológus, szexuálpszichológus, aki a Netterápia online pszichológiai magánrendelő alapítója és aktív szakembere, ezzel is segítve a külföldön élő magyarokat lelki egészségük ápolásában. Magyarországi társszervezőként közreműködik a Pszicho-klub munkájában Síró Ágnes klinikai szakpszichológus, családterapeuta és Gesztelyi Tamás szupervizor, tréner is.
  Hogy mi is az a Pszicho-klub, honnan indult, mik a céljai, hogyan zajlik egy-egy alkalom? Ezekről kérdeztem a klub két vezetőjét, Tóth Beátát és Gaál-Soproni Anitát. 
   

 

-          Kezdjünk rögtön az elején: mi az a Pszicho-klub?

TB:

-  A Pszicho-klub egy olyan pszichológiai fórum, ahol az interaktivitás áll a középpontban. Egy kisebb létszámmal, maximum 25-30 fővel dolgozunk. Különféle témákat beszélünk át, amiket vagy mi javaslunk, vagy közösen találjuk ki, és ezeket próbáljuk meg együtt feldolgozni. Nem az a lényeg, hogy mi beszélünk, és mi mondunk ezekről az információkat, hanem egy rövid ismertetés után közösen próbáljuk meg ezeket a témákat körbejárni. Játékosan, szerepjátékokon, szituációs feladatokon, különféle páros feladatokon keresztül. Az interaktivitás a lényeg.

-       Anita, neked hogyan, mikor sikerült ebbe bekapcsolódnod?

GSA:

-     Amikor tavaly kiköltöztünk Prágába, felkerestem Beátát, és elkezdtünk lépésről lépésre együttműködni. Először abban segítettem, hogy létrehoztuk a facebook-csoportot, aztán pedig elkezdtünk közösen készülni az előadásokra és a klubfoglalkozásokra is.

-       Mi a Pszicho-klub az elsődleges célja?

TB:

-     Hogy a mindennapokban felmerülő lélektani gondokat a felszínre hozzuk és megoldásokat találjunk rá közösen. További célunk a határon túl élő magyarságnak az identitásmegőrzésében segíteni ezekkel a beszélgetésekkel, találkozásokkal, közös gondolkodással.

 GSA:

  - Nagyon fontos, hogy ezekkel a beszélgetésekkel egy közösséget alakítsunk ki, akik egymásnak a támogatói lehetnek bizonyos élethelyzetekben, életszakaszokban, közelebb kerülhetnek egymáshoz a klubfoglalkozáson jelenlévők. Mivel pszichológiai témájú dolgokról beszélünk ezen alkalmakon, ezért sokkal mélyebb dolgok kerülnek elő egy átlagos önszerveződő civil kezdeményezés keretében zajló eseményhez képest. Ezáltal egy sokkal mélyebb kapcsolat alakulhat ki a résztvevők között, ami felgyorsult világunkban egyre ritkábban adódik meg az embertársainknak.

-   De ezért vagytok ti, hogy segítsetek megnyílni nekik. Honnan jött az alapötlet, hogy kell egy ilyen?

TB:

    -  Én is megéltem a külföldre költözés nehézségeit. Kerestem a különféle magyar programokon a találkozási lehetőséget. Működött óvoda, baba-mama klub, diákkör, de ilyen jellegű fórumot nem találtam. A prágai kulturális központ helyszínt biztosított a Pszicho-klub eseményeihez, így elkezdtem szervezni a találkozókat. Az itt kint élő magyarság létszámához képest elég nagy volt az érdeklődés irántunk, ami máig is megmaradt. Igyekeztünk havonta egyszer találkozni. Az elég nagyméretű fluktuáció miatt a résztvevők összetétele mindig változik, de vannak olyanok is, akik a kezdetektől járnak.

-          Ki a ti célközönségetek? Kiket akartok leginkább bevonzani?      

TB:

-          Mindenki a célközönségnek számít. Ez életkortól független. Sőt, akkor működik nagyon jól ez a nagycsoportos, interaktív forma, ha minden korosztály képviselteti magát.

    - És sikerül bárkit vagy mindenkit megszólítanotok?

TB:

   -   Próbálkozunk. A legnehezebb a diákságnak a megszólítása. Volt már olyan Pszicho-klubunk, ahol a nyugdíjastól a diákokig képviselve voltak a korosztályok. Célunk még a férfiak aktívabb bevonása a programjainkba, hiszen a csoport akkor működik a legideálisabban, ha a nemek aránya hasonló.

GSA:

     - Én személy szerint nagyon fontosnak tartom, hogy minden korcsoportot megszólítsunk, hisz a pszichológiai edukáció fontos mindenki számára. Sajnos gyakran kimarad az emberek életéből, és közben az egyik legfontosabb, hogy jól érezzük magunkat, tisztában legyünk azzal, hogy milyen folyamatok zajlanak le bennünk. Ez mind a diákoknak, mind a felnőtteknek, a szülőknek, mind az idősebb generációnak nagyon fontos lenne. Igyekszünk megszólítani mindenkit. Ezért is készülünk sokféle témával egy-egy ilyen alkalomra.

-          Hogy látjátok, van igény a Pszicho-klubra?

TB:

-          Igény és szükség is lenne rá. Inkább azt érezzük, hogy ez a pszichológia iránti stigma, ellenállás – talán nem is ellenállás, hanem inkább félelem – az, ami benne van még az emberekben. De mindig elhangzik, hogy minden feladat, játék önkéntes alapon zajlik, nem muszáj benne részt venni, és aki csak szemlélő szeretne lenni, az is jól érezheti magát.

-          Igen, de ezt már azoknak mondjátok el, akik eljöttek egy ilyen alkalomra. Hogyan tudjátok megszólítani azt az embert, aki esetleg fél egy ilyen jellegű dologtól pont az általatok említettek miatt, hogy mégis eljöjjön a fenntartásai ellenére?

      TB:

-          Általában a facebookon hirdetjük az eseményeinket. Aki végigolvassa, ott van, hogy ennek nincs kötelező jellege. Igyekszünk ezt hangsúlyozni, de nyilván aki eljön, az megtapasztalja. Sokszor szájról szájra is terjed, a résztvevők hozzák az ismerőseiket a következő alkalomra.

GSA:

-          Igyekszünk személyre szabottan megszólítani az embereket. Én meg szoktam kérni kollegákat, ha Magyarországon van az előadás, hogy szóljanak akár a klienseknek, barátoknak, akiket érdekelhet. Sajnos Prágában erre nem nagyon nyílik lehetőség.

-          Milyen nehézségekkel találkoztok akár a szervezés, akár a lebonyolítás során?

 TB:

-          A legnehezebb az az, hogy igazából ezt a Pszicho-klubot négyen csináljuk. Ebből ketten Magyarországon vannak, mi pedig Prágában élünk Anitával. Így nehéz összehangolni, mert igyekszünk, hogy minden előadásba mind a négyen beletegyük a gondolatainkat. Az utazgatások szintén nehézzé teszik, mert azt tudni kell, hogy Prágából indultunk, de most már működünk Budapesten, Debrecenben, Nagyváradon és Szegeden is.

-          Milyen témákat szoktatok egy-egy ilyen Pszicho-klub alkalmával feldolgozni?

GSA:

-          A következő alkalmunk témája főként a külföldön élő magyarokhoz fog szólni: az identitásról, annak különböző rétegeiről fogunk beszélni, a többnyelvűség szerepéről a vegyesházasságok és a gyereknevelés esetében.

TB:

-          Ahogy említettük, ez talán inkább a külföldön élő magyarságot érinti, míg az otthoni témák azok teljesen vegyesek: beszéltünk már a női önértékelésről, az emberi játszmákról, a szorongásainkról, a virtuális és valós kapcsolatainkról, kríziseinkről.

-          Mik a hosszútávú terveitek?

TB:

-          Magyarországon (Budapest, Debrecen, Szeged) szeretnénk továbbra is egy-két havonta találkozni, illetve más kisebb városokba is szeretnénk eljutni. Ezek mellett fontosnak tartjuk a határon túli magyarság megszólítását is: Vajdaság, Felvidék, Erdély.

-          Ez az utolsó kérdés mindkettőtökhöz szól: mi a te célod ezzel, miért jó ez neked? Mi ad neked ebben egy pluszt, amiért megéri ezt csinálni?

TB:

-          Elsősorban a szakmaiságnak a megtartása, de a tájékoztatás, felvilágosítás, prevenció is motivál. Fontosnak tartom az érzelmi kommunikációt. Beszélni és beszéltetni az érzelmekről, lelki dolgokról egy bizalmas közegben. Sok probléma gyökere abban rejlik, hogy nincs kimondva, megfogalmazva. Sokszor már ez is segít abban, hogy jobban érezzék magukat az emberek.

GSA:

-        Számomra a szakmám egyben a hivatásom is. Ezért megragadok minden lehetőséget – ahol megfelelő szakmai kereteket találok erre –, hogy segítsem az embereket a pszichológiai edukáció területén. Borzasztóan fontosnak tartom, hogy az emberek a lelki folyamataikat megismerjék, hogy tudjanak kommunikálni az érzelmeikről, egyáltalán kommunikáljanak egymással, mert sokszor ez is hiányzik. És ez a csoportos forma erre kiváló teret kínál. 

 

Ha valakinek segítségre, tanácsra van szüksége, vagy egyszerűen csak szeretne szakemberrel beszélgetni, bátran fordulhat hozzájuk. Elérhetőségük: Tóth Beáta (bettitoth22@gmail.com, +36-20/424-31-88, +420-721-392-411), Gaál-Soproni Anita (soproni@netterapia.hu, +420-720-961-444).

Az interjút és a bejegyzést készítette: Demján Izabella