Skip to main content

Egy igazi magyaros est

     2017. március 25-e volt a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége Ostravai Alapszervezetének indulójanapja, már ami a Receptek a magyar konyhából főzősorozatunkat illeti. Hihetetlen, amikor visszagondolok, hogy két évvel ezelőtt, pontosan 2015. február 14-én kezdtük el ezt az akkoriban még instabil lábakon álló ötletet, amely ma már egy közkedvelt eseménnyé nőtte ki magát. 
     Tehát számításaim szerint ez már idén a harmadik évad kezdete volt. Kíváncsiak voltunk, nem felejtettek-e el minket november óta a törzsvendégeink, de a 40 fős részvétel megcáfolta aggodalmainkat. És most főleg a gyerkőcök szempontjából volt különleges az esemény, hiszen háromhónapostól tizenkét éves gyermekig voltak vagy heten, akik nagyon jól elszórakoztak, míg szüleik kiélvezték az ételek ízeit és a jó társaságot. Én örültem, mert kihasználhattam gyermekszeretetemet és vigyázhattam addig rájuk.
      De ne ugorjunk ennyire előre! Visszatérünk főszakácsnőnkhöz, Editkéhez, aki nélkül nem jöhetett volna létre eme vigadalom. Ő szokásához híven már néhány nappal előtte bevásárolt, felkészült a nagy főzésre. Egy nappal előtte bekészítette a hozzávalók nagyrészét és megsütötte a desszertet (vagyis három tepsit a négyből). Aztán a szombati nap volt az igazi nyüzsi, amikor már reggeltől többen serte-pertéltek a magyar klubban. Köztük Editke, Magdika és Marika is, akiknek hála kerültek az ínycsiklandozó étkek asztalainkra, valamint János, a kiskukta. Melletük ott volt szolgálatban a mi menedzerünk, Jani, aki az előzőnapi házibuli hatása alatt próbálta felkamerázni az egyes főzési lépéseket- reméljünk több nagyobb mint kisebb sikerrel.
Balról: Marika, Magdus, Editke, Jani és Anna
      Mire én beértem, már dél is elmúlt, befejezték az ebédet és a munkák nagyban folytak. De sajnos egy szomorú hírrel fogadtak: az általam oly közkedvelt csipetke már készen volt. Ez azért volt egy bánat számomra, hiszen ez az én specialitásom, ahogy miliméter pontossággal formálom meg szinte egyformára az egyes tésztagolyókat. De sebaj, majd legközelebb! Miközben ők kevertek-kavartak, én már fogtam is a filctollat és felfirkáltam mágnestáblánkra az aznapi menüt. De már nem húzom tovább az idegeiteket, lássuk mi is vot a menü:

      Délutén fél négy körül elkezdtek beszállingózni vendégeink, ahogy már említettem körübelül negyvenen gyerekekkel együtt. Közöttük voltak régi ismert arcok- csehek és más nemzetiségűek, valamint új embereket is sikerült bevonzzanunk. Az este nagy meglepetése az előétel volt, amely Magdus által a magyaros tavaszi rolád nevet kapta. Színeiben magyar, ízeiben hungarikum! A spenótos pistókatekercsbe sajtkrémet és paprikát téve a magyar zászlót fedezhettük fel. Mellé salátaköretet szolgáltunk fel. A visszahang alapján nemcsak meglepődtek, de nagyon is ízlett az embereknek eme előétel.
Magyaros tavaszi rolád
     Főételünk a Csordagulyás volt. Ennek az a története, hogy mikor múlt évben meghívták a klubbot a nyírbátori Sárkányfesztiválra, ahol többek között Editkét, Magdust és Janit is a Népi Ízőrző Lovagrend tagjaivá avanzsálták, ott kaptunk feladatul megfőzni egy felvidéki magyar ételt. Így esett akkor választásunk a csordagulyásra, mely annyira nagy sikert aratott a fesztiválon, hogy úgy döntöttünk, hogy az ostravai közönséget is meg kell vele ismertetni. És itt sem csalódtunk!
Csordagulyás
     Flódni. Ez az a desszert, amely talán sokatoknak nem is ismerős. Ez egy zsidó-magyar rétegezett édesség, melynek tésztajába bort teszünk. Rétegei: házi szilvalekvár, dió, alma és mák. Hát ez a kombináció önmagában is frenetikus, nem még hogy a flódni maga! Már az előkóstolásnál garantálni véltük ennek az édességnek a sikerét, és ismét nem csalódtunk. Volt, aki alig tudott betelni vele, pedig nagyon laktató.
Flódni
     És vajon mi az a program, ami nélkül nem mehet haza senki? Hát a Csalogányok fellépése!!! Pontosan, hiszen ők a csehországi magyarok egyedülálló kórusa. Ezen a szombaton Editke, Marika és Anna felállásában léptek közönségünk el. Az első dal után még a kisebbek sem féltek beszállni- talán a jövő Csalogánygenerációját láthattuk magunk előtt.  A program második részében pedig az Ostraván található magyar bolt és utazási iroda, az Erli mutathatta be termékeit, szolgáltatásait. A kis prezentálás után minden résztvevőnek egy kis ajándékkal készültek.
     Tizenhét fantasztikus hangulatú főződélutánon vagyunk túl. Sikerek, pozitív visszajelzések jellemezték a szervezők munkáját. Már nincs sok hátra, de igyekszünk száz százalékosan teljesíteni a maradék eseményeken is. Reménykedünk abban, hogy ez nem csak nekünk, de minden résztvevőnek egy kellemes élményt jelent. Viszlát májusban!


A bejegyzést készítette: Ivkovič Krisztina
Fotókat készítette: Lőrincz Gábor
További fotók facebook oldalunkon az alábbi linken:
https://www.facebook.com/pg/Ostravai-Magyarok-402951436468364/photos/?tab=album&album_id=1301675026595996

Az ételek elkészítését bemutató videó az alábbi linkre kattintva elérhető:
https://www.youtube.com/watch?v=oNuf2Dr_lEw

Comments

Popular posts from this blog

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a ma...

Karácsonyi események az ostravai Magyar Klubban, 2019

A Római Katolikus Egyház hagyományai szerint advent második hétvégéjén a jászolra emlékezünk, ahol a Megváltó született. Mind az adventi koszorún, mind a Katolikus Egyház szertartásán is ekkor a lila az uralkodó szín, mely a szeretet jelképezi. Mindezeket figyelembe véve került megrendezésre 2019. december 7-én, szombaton az ostravai Magyar Klubban a fiataloknak és még fiatalabbaknak megszervezett délelőttünk. Az adventi és karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódóan alakultak a rendezvény eseményei is. Fenyőfát és hóembert festettünk, melyhez a fa sablonokat Nagy Sándor, a CsMMSz Olomouci Helyi Egyesületének elnöke készítette. Így kicsiknek és nagyoknak már csak a kreativitásukra volt szükség, hogy fantáziájuknak megfelelően díszítsék és színesítsék ezeket az elemeket. Hóembereket zokniból is készítettünk Sándor feleségének, Jitka Nagyová irányításával. A fehér zoknikat hobbi kellékboltban beszerzett anyaggal megtöltöttünk, és feldíszítettük a legsokoldalúbb variációkban. Emelle...

Nemzeti összetartozás éve, avagy egy új korszak kezdete - A 2020-as Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából tartott előadás bevezetője

Magyar Királyság etnikai megoszlása 1880-as térkép alapján Trianon . E szó hallatán a százéves tagadás, kibeszéletlen sérelmek, megoldatlan etnikai feszültségek és a kiegyezés utáni történelmi Magyarország képe jelenik meg előttünk, magyarok előtt. Számos oldalról lehet megközelíteni az összetartozás emlékét. Mindenekelőtt tisztázni kell szándékunk, amelynek ismeretében el kell dönteni, hogy az elmúlt száz év példáját követve, az érintett államok és a nagyhatalmi érdekpolitika által kiváltott társadalmi, etnikai és nemzetközi feszültségeket, mint negatív örökséget, a jövőnk részévé tesszük, vagy megpróbálunk száz év után egy új a Kárpát-medencében korábban nem látott együttműködési rendszerben élni és a mindenkori felmerülő problémákra konszenzusos választ találni. Talán egyetérthetünk abban, hogy az utóbbi lehetőség alapján érdemes megemlékezni minden múltbeli tragédiáról, melynek célja nem a seb évről évre történő felszakítása, a nemzetek egymástól való elidegenítése, hanem...