Húsvétvárások Prágában

 A nagyböjti időszak mind a testi, mind a lelki felkészülést jelenti a kereszténység legnagyobb ünnepére, a húsvétra. Igyekszünk a környezetünk mellett a lelkünket is megtisztítani, felfrissíteni a titok átélésére, befogadására. Mindezek mellett a hagyományőrzés és a húsvéti gyerekprogramok is nagy szerepet kaptak idén a prágai magyar közösség életében.

 A húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódóan kialakultak különböző népszokások, hagyományok az évtizedek során, melyeknek felidézésére, továbbvitelére, megélésére hívta a prágai magyarokat a Nyitnikék Néptáncegyüttes egy tavaszi szombat délután.

Az apró részletekre is gondosan figyelő szervezésnek köszönhetően a családok minden tagja megtalálhatta a saját magának leginkább megfelelő elfoglaltságot. 

Bohuniczky Annamária, a Nyitnikék vezetője, kezdetnek egy előadással készült arról, hogy honnan is ered a tojásírás, milyen hagyományai vannak, illetve mely tájegységekhez köthető. 

S hogy az anyukák zavartalanul belemerülhessenek a viasszal való tojásírás művészetébe, addig a gyerekeknek tojásgyűjtő játszóházat tartottunk. Közben a nagyfiúk és apukák a Nyitnikék férfitáncosaitól megtudhatták, mi az a korbácsfonás és mire is való, valamint egyúttal elkészíthették a saját korbácsaikat is.

  

A gyerekek, miután jól elfáradtak a nagy tojásgyűjtő játékban, hozzájárulhattak az otthoni húsvéti ünnepi asztal díszítéséhez a maguk módján: készíthettek nyuszis-csibés tojástartót a színesceruzával, filccel vagy épp cérnával díszített hímeseiknek.

A húsvéti műhely családi része a Picinkék gyereknéptánc-csoport fellépésével zárult: felidéztek két régi magyar népszokást, a kiszézést és a villőzést, melyekkel elűzték a telet és behívták a tavaszt. 

A kisze többnyire egy menyecskének öltöztetett szalmabáb, melyet körbehordanak a faluban, és a lakosoktól kapott ruhadarabokba felöltöztetik, majd a folyóba vetik azt, ezzel egyúttal elűzve a telet, a hideget, a betegséget és a rontásokat. A kiszehajtás után a lányok szalagokkal feldíszített, villőnek nevezett fűzfaágakkal énekelve sorra járják a házakat.

A délután estébe nyúló felnőtt-táncházzal zárult mezőségi, moldvai és vajdaszentiványi táncokkal.

A rendezvény sikerét mi sem mutathatja jobban, mint hogy olyan szülőket, gyerekeket is sikerült megszólítani, akikkel eddig nem találkoztunk hasonló összejöveteleken. Bízunk benne, hogy nemcsak megszólítani, de megtartani is sikerül őket.

A másik nagyszabású húsvétváró műhely az Iglice Egylet szervezésében valósult meg a virágvasárnap előtti szombat délután egy Ki mit tud?-dal, kézműveskedéssel, és a Szélkiáltó Együttes fellépésével egybekötve a Prágai Magyar Intézetben.

 

A kézműveskedést a Budapestről érkezett Kesserű Andrea textiltervező koordinálta, mely során a gyerekek többféle műhelyasztal közül is választhattak: az egyiknél készíthettek szemüveglencséből nyuszit/sünit/csibét (vagy bármit, ami eszükbe jutott), a másiknál tojásfejű babákat, a harmadiknál szemtanúi lehettek, hogyan készül üvegből egy-egy bámulatos dísz, a negyediknél festhettek papírtasakokat.

A kétkezi munkát követően jött a szellemi megmérettetés: a gyerekek fellépései a Ki mit tud?-on, amire már hetek óta készültek. Rendkívül színes előadásoknak váltunk részeseivé. 

Akadt a bátor vállalkozók között verset szavaló, éneklő, csellózó, furulyázó, mazsorettező, zongorázó, gitározó – egy pillanatra sem lohadt a közönség figyelme. A ravasz szervezők pedig kitalálták, hogy minden fellépőt megjutalmaznak erőfeszítéséért és munkájáért egy-egy magyar nyelvű könyvvel.

A fellépők előadásai közti szüneteket a Szélkiáltó Együttes töltötte ki jókedélyű fellépésével – és sok esetben a közönség énekeltetésével.

A Ki mit tud? végeztével egy kisebb szünet és ízletes frissítők után a Szélkiáltó Együttesnek a feldolgozásait hallgathatták meg az érdeklődők, melyeket a magyar irodalom nagyjainak (Petőfi, Arany, Márai) műveiből szemezgettek össze.

Látható, olvasható, megélhető, hogy itt, Prágában, nagyon várjuk a húsvétot. És nemcsak várjuk, hanem készülünk is rá. Mind lélekben (akár a katolikus keresztutak, ifjúságik alkalmával), mind a hagyományőrzés, mind a kézműveskedések útján. Csak el kell jönni, részt kell venni, át kell élni. Mi megszervezzük.

 A bejegyzést készítette: Demján Izabella