Csehországi magyarok

A prágai magyar Összhang      Bizonyára tudja a kedves Olvasó, hogy a 80-as, 90-es  években, vagyis az  internetet, alkalmazásokat és közösségi oldalakat megelőző „kőkorszakban“ egészen más  volt a kommunikáció a csehországi magyar közösségben is, mint manapság. Mégis volt  igény arra, hogy jobban megismerjék egymást a helyi magyarok, és minőségi időt  töltsenek együtt, összhangban legyenek egymással. Az irodalom szeretete arra indította a  prágai magyar klubok tagjait (vagyis az Ady Endre Diákkört és a CSMMSZ-t), hogy évente  egyszer szavalóversenyt szervezzenek. Az érdeklődők száma folyamatosan növekedett,  így 1998-ban a Taplra, Petőfi című „összmagyar“ szavalóverseny Prágában is tarthatott  egy válogatót, melynek győztese, Pralovszky Béla végül a magyarországi középdöntőig  jutott el. A 2000-es években változtak az igények, a résztvevők száma csökkent, ezért  2004-től inkább irodalombarátok és zenekedvelők találkozóját szervezik meg minden év  áprilisában. Ekkortól datálódik a

A Zlatá Koruna-i megemlékezés      A dél-csehországi faluba, Zlatá Korunába a második  világháború végén, 1945.  áprilisában érkeztek a magyar katonák, akiknek nyilas parancsra Nyugat felé kellett  visszavonulniuk. Az idekerült magyarok a 11. magyar lőszerraktár 43 fős őrségét  alkották. Ez az alakulat kapcsolatba került a cseh partizánokkal és elkezdett velük  együttműködni. Először csak fegyvereket adtak a cseheknek, majd a háború utolsó  napjaiban a harcokba is bekapcsolódtak. Egy helyi híd birtoklásáért kialakult  tűzharcban a német SS különítmény öt magyar katonát ölt meg. A magyar hősi  halottakat, névszerint Bense Pált, Gergely Mihályt, Krivjanek Györgyöt, Balázs  Lajost, Berkes Mátyást Zlatá Koruna temetőjében katonai tiszteletadással és a  magyar himnusz hangjai mellett helyezték örök nyugalomra, és később díszes  síremléket emeltek nekik. A helyi közigazgatási szervek és a lakosság immár  évtizedek óta nagy gonddal és szeretettel ápolják a sírokat.       Az ő eml