Húsvét üzenete Ostraván

Egy kisebbségben élő közösség egyik fontos megtartó ereje a vallás, s különösen akkor válik fontossá, amikor az anyanyelven kiváltság a közös ima. Épp ezért már hetek óta örömmel vegyes izgalommal készült az ostravai magyar közösség a számukra oly ritkán megadató magyar nyelvű szentmisére, melyre a húsvétvasárnap utáni szombaton került sor. A szentmisét Balga Zoltán atya, a Prágai Magyar Katolikus Lelkészség vezetője celebrálta.

Az Ostravai Magyar Klubban már péntek déltől elkezdődött a készülődés, ugyanis a szervezők a szentmise nyújtotta lelki táplálék után egy ínycsiklandó közös ebédre invitálták a vendégeket.

Zoltán atya prédikációjában a húsvét misztériumáról beszélt. Hogy valójában újra és újra rá kell döbbenünk, mekkora áldozatot vállalt értünk Krisztus. Gyakran még most sem értjük ennek a titkát, mélységét.

Hangsúlyozta, hogy mernünk kell felvállalnunk kereszténységünket, hitünket, mernünk kell tanúságot tenni, hisz ma is nagy szükség van erre.

Ahhoz, hogy tanúi tudjunk lenni a húsvéti hitnek, elengedhetetlenül szükséges az ismeret, a találkozás és a közlés hármassága. Vajon elég ismeret birtokában vagyunk-e, ha mi magunk nem szánunk időt a hitbéli tudásunk bővítésére? A tanúságtétel alapja a megalapozott magabiztosság, mely ismeretek hiányában ingatag. A találkozás megéléséhez a napi elcsendesedés, ima, a szentmisén való részvétel segíthet hozzá bennünket. S ha megvan a kellő elméleti ismeretünk és mély, őszinte, Istenbe vetett hitünk, akkor ezeket a titkokat tudnunk kell kifelé is közölni, mely által elindulunk a tanúságtevők útján.

Mernünk kell levonnunk húsvét következményeit a saját életünkre. Aki csak távolról szemléli a húsvéti eseményeket, az sosem kerül birtokába ennek a titoknak. Aki mer közel lépni hozzá, az lát és hisz. Vagyis közel menni a Krisztus-eseményhez azt jelenti, hogy merünk látni és hinni. A húsvéti hit nem csupán az üres sír megtapasztalása, hanem találkozás a feltámadottal.

Zoltán atya a szentmise zárásaként azzal bocsátotta el a híveket, hogy merjük meghallani és magunkévá tenni a mindennapjainkban húsvét üzenetét. Tárjuk ki a lelkünket és lássuk meg embertársainkban a feltámadt Krisztust. Lássuk meg magunkban, hisz értünk is vállalta a kínszenvedést és a kereszthalált megváltásunkért.

A szentmisét követően és még az ebédet megelőzően Zoltán atya nemrégiben megjelent Remény-sugarak c. könyve került terítékre, mely korábban írt elmélkedéseinek válogatása. A szerző népszerűségének bizonyítéka, hogy az utolsó darabig elfogyott a kiadvány.

Végezetül a prédikációt is záró, Ady által oly tisztán megfogalmazott sorok álljanak itt mélységes egyszerűségükben:

Ady Endre: Az Úr érkezése

Mikor elhagytak,

Mikor a lelkem roskadozva vittem,

Csöndesen és váratlanul

Átölelt az Isten.

Nem harsonával,

Hanem jött néma, igaz öleléssel,

Nem jött szép, tüzes nappalon

De háborús éjjel.

És megvakultak

Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,

De őt, a fényest, nagyszerűt,

Mindörökre látom.

A bejegyzést készítette: Demján Izabella