A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

 Megemlékezés gróf Esterházy Jánosról Mírovban

Gróf Esterházy János

Bors István, az ostravai magyar szervezet alapító elnöke:

Ez a gondolat, hogy gróf Esterházynak felépítsünk egy emlékművet 1998-ban kezdődött. Akkor adtuk be az első kérvényeket és csodálkoztunk azon, hogy elég gyorsan sikerült mindent elintézni. A végeredmény egy szép emlékmű, ahova tulajdonképpen minden évben járunk. Nemzetközi tartalommal bír, tulajdonképpen Lengyelországból, Szlovákiából, Csehországból elég szép számban szoktak az emberek ellátogatni a megemlékezésre. A minden évben a koszorúzás előtt mindig egy közös szentmisén veszünk részt Olomoucban. Az első években, mikor még kevesebb ember volt, akkor be tudtunk jutni a fegyházba. Ott van egy kis kápolna, ott volt a mise. De az nagyon sokáig tartott a szigorú bejutási feltételek miatt, így feladtuk. Most az olomouci templomból rögtön jövünk ide, megkoszorúzzuk az emlékművet, meghallgatjuk a beszédeket a vendégektől. 

Mit jelent nekünk gróf Esterházy? Rá mindig nagyon szívesen emlékezünk, mert minden magyar tulajdonképpen a példáját nézi. Ő volt az első olyan politikus, aki védte a magyar kisebbséget. Ő volt a zsidó-törvények ellen.

Zsidó János, esperes-plébános

Mit jelent számomra Esterházy János? Én is felvidéki vagyok és a köz szolgálatát látom el, mint ő tette. Ez számomra példakép. Példakép abban, hogy ő hűségesen kitartott akkor is, mikor nehéz volt. Itt maradt az első világháború után Szlovákiában, és itt maradt a második világháború alatt is Szlovákiában, mikor a magyarság nagy többsége visszakerült az anyaországhoz. Körülbelül hetvenezer magyar maradt Szlovákiában. És ő is itt maradt, velük együtt. Pedig Budapesten érdemeiért biztos, hogy nagyon magas elismerést kapott volna. Számunkra – bár háborús bűnös még ezekben az országokban – példakép. Olyan példakép, amit érdemes követni, kinek a példáját érdemes átadni a következő generációknak, gyermekeinknek, unokáinknak, hogy ők is tartsanak ki magyarságuk mellett, tartsanak ki keresztény hitük mellett, mutassanak példát a világnak. Esterházy János közbenjáró mi hisszük, hogy a mennyországban, előbb-utóbb az egyház is hivatalosan szentté avatja, tehát meglesz a méltó elismerés.

Jan Janků, gróf Esterházy János rabtársa

Jan Janko vagyok, 1957-ben itt a mírovi börtönben találkoztam Esterházy Jánossal. Én akkor gyógyszerész és ápoló voltam, vagyis ilyen posztra voltam beosztva, és emlékszem, hogy egyszer csak egy nagy szenzáció volt, amikor Esterházy Jánost idehozták hozzánk Szlovákiából, deportálták őt ide, és a hármas számú cellába tették be, ahol a legsúlyosabb állapotban lévő személyek voltak. Hát így találkoztam vele személyesen. Nagyon csöndes és békés volt, és egy megbékéltséggel lépett át a túlvilágba. Semmiféle erőszak vagy szenvedés nem volt akkor, ami látszott volna rajta vagy lázadozás, sorsával is megbékélve, Istenben megbékélve fejezte be életét. Egész sorsát, bebörtönzését megbékélve viselte, nem lázadozott, hiszen Moszkvában volt előtte a gulág táborokban. Nemrég láttam a ljubljankai börtön szörnyű celláit, ő ezeket mind átélte, és itt végig a börtönbe megbékélt lélekkel élt, társait vigasztalva és hitre tanítva őket.

A megemlékezésről készített videó az alábbi linken tekinthető meg

https://www.youtube.com/watch?v=4JrWOvl7jYw

A videót és az interjúkat készítette: Jenei János
A videóban elhangzott interjúkat begépelte: Demján Izabella