Skip to main content

 Megemlékezés gróf Esterházy Jánosról Mírovban


Gróf Esterházy János

Bors István, az ostravai magyar szervezet alapító elnöke:
Ez a gondolat, hogy gróf Esterházynak felépítsünk egy emlékművet 1998-ban kezdődött. Akkor adtuk be az első kérvényeket és csodálkoztunk azon, hogy elég gyorsan sikerült mindent elintézni. A végeredmény egy szép emlékmű, ahova tulajdonképpen minden évben járunk. Nemzetközi tartalommal bír, tulajdonképpen Lengyelországból, Szlovákiából, Csehországból elég szép számban szoktak az emberek ellátogatni a megemlékezésre. A minden évben a koszorúzás előtt mindig egy közös szentmisén veszünk részt Olomoucban. Az első években, mikor még kevesebb ember volt, akkor be tudtunk jutni a fegyházba. Ott van egy kis kápolna, ott volt a mise. De az nagyon sokáig tartott a szigorú bejutási feltételek miatt, így feladtuk. Most az olomouci templomból rögtön jövünk ide, megkoszorúzzuk az emlékművet, meghallgatjuk a beszédeket a vendégektől. 
Mit jelent nekünk gróf Esterházy? Rá mindig nagyon szívesen emlékezünk, mert minden magyar tulajdonképpen a példáját nézi. Ő volt az első olyan politikus, aki védte a magyar kisebbséget. Ő volt a zsidó-törvények ellen.


Zsidó János, esperes-plébános
Mit jelent számomra Esterházy János? Én is felvidéki vagyok és a köz szolgálatát látom el, mint ő tette. Ez számomra példakép. Példakép abban, hogy ő hűségesen kitartott akkor is, mikor nehéz volt. Itt maradt az első világháború után Szlovákiában, és itt maradt a második világháború alatt is Szlovákiában, mikor a magyarság nagy többsége visszakerült az anyaországhoz. Körülbelül hetvenezer magyar maradt Szlovákiában. És ő is itt maradt, velük együtt. Pedig Budapesten érdemeiért biztos, hogy nagyon magas elismerést kapott volna. Számunkra – bár háborús bűnös még ezekben az országokban – példakép. Olyan példakép, amit érdemes követni, kinek a példáját érdemes átadni a következő generációknak, gyermekeinknek, unokáinknak, hogy ők is tartsanak ki magyarságuk mellett, tartsanak ki keresztény hitük mellett, mutassanak példát a világnak. Esterházy János közbenjáró mi hisszük, hogy a mennyországban, előbb-utóbb az egyház is hivatalosan szentté avatja, tehát meglesz a méltó elismerés.

Jan Janků, gróf Esterházy János rabtársa

Jan Janko vagyok, 1957-ben itt a mírovi börtönben találkoztam Esterházy Jánossal. Én akkor gyógyszerész és ápoló voltam, vagyis ilyen posztra voltam beosztva, és emlékszem, hogy egyszer csak egy nagy szenzáció volt, amikor Esterházy Jánost idehozták hozzánk Szlovákiából, deportálták őt ide, és a hármas számú cellába tették be, ahol a legsúlyosabb állapotban lévő személyek voltak. Hát így találkoztam vele személyesen. Nagyon csöndes és békés volt, és egy megbékéltséggel lépett át a túlvilágba. Semmiféle erőszak vagy szenvedés nem volt akkor, ami látszott volna rajta vagy lázadozás, sorsával is megbékélve, Istenben megbékélve fejezte be életét. Egész sorsát, bebörtönzését megbékélve viselte, nem lázadozott, hiszen Moszkvában volt előtte a gulág táborokban. Nemrég láttam a ljubljankai börtön szörnyű celláit, ő ezeket mind átélte, és itt végig a börtönbe megbékélt lélekkel élt, társait vigasztalva és hitre tanítva őket.

A megemlékezésről készített videó az alábbi linken tekinthető meg
A videót és az interjúkat készítette: Jenei János
A videóban elhangzott interjúkat begépelte: Demján Izabella

Comments

Popular posts from this blog

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a ma...

Karácsonyi események az ostravai Magyar Klubban, 2019

A Római Katolikus Egyház hagyományai szerint advent második hétvégéjén a jászolra emlékezünk, ahol a Megváltó született. Mind az adventi koszorún, mind a Katolikus Egyház szertartásán is ekkor a lila az uralkodó szín, mely a szeretet jelképezi. Mindezeket figyelembe véve került megrendezésre 2019. december 7-én, szombaton az ostravai Magyar Klubban a fiataloknak és még fiatalabbaknak megszervezett délelőttünk. Az adventi és karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódóan alakultak a rendezvény eseményei is. Fenyőfát és hóembert festettünk, melyhez a fa sablonokat Nagy Sándor, a CsMMSz Olomouci Helyi Egyesületének elnöke készítette. Így kicsiknek és nagyoknak már csak a kreativitásukra volt szükség, hogy fantáziájuknak megfelelően díszítsék és színesítsék ezeket az elemeket. Hóembereket zokniból is készítettünk Sándor feleségének, Jitka Nagyová irányításával. A fehér zoknikat hobbi kellékboltban beszerzett anyaggal megtöltöttünk, és feldíszítettük a legsokoldalúbb variációkban. Emelle...

Nemzeti összetartozás éve, avagy egy új korszak kezdete - A 2020-as Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából tartott előadás bevezetője

Magyar Királyság etnikai megoszlása 1880-as térkép alapján Trianon . E szó hallatán a százéves tagadás, kibeszéletlen sérelmek, megoldatlan etnikai feszültségek és a kiegyezés utáni történelmi Magyarország képe jelenik meg előttünk, magyarok előtt. Számos oldalról lehet megközelíteni az összetartozás emlékét. Mindenekelőtt tisztázni kell szándékunk, amelynek ismeretében el kell dönteni, hogy az elmúlt száz év példáját követve, az érintett államok és a nagyhatalmi érdekpolitika által kiváltott társadalmi, etnikai és nemzetközi feszültségeket, mint negatív örökséget, a jövőnk részévé tesszük, vagy megpróbálunk száz év után egy új a Kárpát-medencében korábban nem látott együttműködési rendszerben élni és a mindenkori felmerülő problémákra konszenzusos választ találni. Talán egyetérthetünk abban, hogy az utóbbi lehetőség alapján érdemes megemlékezni minden múltbeli tragédiáról, melynek célja nem a seb évről évre történő felszakítása, a nemzetek egymástól való elidegenítése, hanem...