A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A Csehországban beszélt magyar nyelv,

avagy

a magyar nyelv csehországi változata, magyarság területi megoszlása

A csehországi magyarok, diaszpórában mindenütt egymástól távol lévő különböző minőségű közösségekben élnek, amelyek közül a legjelentősebbek a következők:

a)      Nyugat-Csehországban: Karlovy Vary és Pilsen, valamint környéke;

b)     Közép-Csehország és Prága;

c)      Észak-Csehország és Morva-Szilézia: Ostrava és környéke;

d)     Brno: jelentős magyar központ.

Csehország közigazgatási beosztása
 



A csehországi magyarság területi szétszórtsága a 2011-es népszámlálás tükrében

Az itteni magyarságra a területi szétszórtság jellemző. Ez azt jelenti, hogy az ország minden megyéjében található magyar kisebbség kisebb-nagyobb számban. A csehországi magyarság majdnem 30%-a Prága és környékén öszpontosul, ezt követi a Morvasziléziai megye (Ostrava és környéke) 15,4%-kal és Ústí nad Labem és környéke. 10,9%-kal, összesítve e százalékos értékeket 56,3%-t kapunk. 
A szétszórtság tudatos politikai döntés, az úgynevezett Benesi dekrétumok eredménye és következménye; a csehszlovákiai kommunizmus korai idején tudatos és részletes tervek alapján került megvalósításra ez a törekvés.

Több ok miatt kerültek a történelemben a magyarok a mai Csehországba, pl. családi okok (házasság), katonai szolgálat, a Felvidékről történt kitelepítések, tanulmányok folytatása – a nagyobb egyetemi centrumok – kapcsán, ebben az esetben elsősorban Brünn és Prága volt a kitelepülők fő célpontja.
 

A legutóbbi népszámlálási adatok alapján a magyarság létszáma: 9049 fő volt, de az adatok hitelességét rontják a következők:
 

a)   mivel az úgynevezett vallási, anyanyelvi és nemzetiségi hovatartozás mezők kitöltését nem tették kötelezővé;

b)   problémát okoz, hogy nagyon sokan az állampolgárságot a nemzetiség fogalmával azonosították és azonosítják ez idő tájt is.

 

Összesítve elmondható, hogy sokkal több magyar van a Csehországban, mint amennyit a népszámlálás adatai mutatnak.

Csehországi magyar nyelvről lehet és kell is beszélnünk, mivel az itteni magyar nyelv állapotát, jellemzőit, rétegeit, kifejezésmódját erősen befolyásolja a csehországi magyarok eredete, származáshelye, a gyermekkori nyelvhasználat alakulása. Mindezek alapján ez rögzíthető: rendkívül színes alakzatú magyar nyelvvel találkozhatunk Csehországban, jelesül:

 

a)      csallóközi,

b)     kelet-szlovákiai;

c)      palóc;

d)     kárpátaljai stb. dialektussal.

 

Összességében az is elmondható, egy kevésbé pozitív hasonlattal élve: itt van minden, mint a gazdag kínálatú búcsúban.

Mindezek nyomán joggal vetődik fel a kérdés: a csehországi magyar nyelv fejlődik, vagy stagnál?

Mindenképpen elmondható, hogy az itt beszélt nyelv különös fejlődésen ment/megy át, mivel a többségi államnyelv, a cseh nyelv környezetében létezik: használják, formálják, őrzik, gyarapítják, roncsolják – amiként az anyaországi és a többi, ugyancsak határ menti magyar nyelvet. Ennek egyik sajátos megnyilvánulása, hogy előfordul, szóban valamikor a mondatkezdés magyarul történik, ám cseh nyelven fejeződik be. Előfordul az is, hogy magyar mondatkörnyezetben a szavak cseh megfelelőjét alkalmazzák, mivel az jobban kifejezi a beszélő szándékát, akaratát, kommunikációs célját.

Sajnálatosan elmondható szociáldemográfiai aspektusból, hogy minél fiatalabb csehországi magyar generációról beszélünk, annál kevesebben beszélnek ezek a fiatalok magyarul, és egyre nagyobb a nemzetiségi hovatartozástól való távolodás, távolságtartás, elidegenedés, azaz egyre többen válnak identitásukban csehekké.

Mindezek mellett a fentieket nagyban befolyásolja, hogyha a gyermekek vegyesházasságokban születnek, akkor ilyen esetekben erős az esélye annak, hogy az utódok nem tanulnak meg magyarul, illetőleg nem az anyaországi nyelvi norma alapján használják a magyar nyelvet. Szociológiai felmérések mutatják azt, hogy anyai ágról nagyobb az esélye a magyar nyelv anyanyelvként való továbbörökítésének.

A magyar nyelvvel kapcsolatos érintkezés a cseh nyelvi-kulturális környezetben – értelemszerűen – minden egyes interakciós lehetőség fontos, legyenek ezek magyar nyelvű:

 

a)      találkozók, rendezvények;

b)     misék, istentiszteletek;

c)      nyomtatott sajtó.

Egy magyarországi magyar valószínűleg alábecsüli a fentiek jelentőségét, erre a legjobb példa, hogy nemcsak egy idegen nyelvet felejthet el az ember, hanem a saját anyanyelvét is, ami a magyar identitás elvesztését jelenti számomra, hivatkozva arra a mondásra, hogy nyelvében él a nemzet. Találkoztam olyan személlyel, aki elmondta: annak ellenére, hogy nem beszél magyarul, nem szűnt meg magyarnak lenni is. Akkor most nyelvében él a nemzet, vagy sem? Az anyanyelv elvesztése ebben az értelemben nem jelentette a magyarságtudat megszűnését. Mindenestre ez eléggé más megvilágításba helyezi a rendelkezésünkre álló tényeket, adatokat, továbbá az ezekből levonható következtetéseket.

Természetesen nem utolsó sorban a csehországi magyarságot és annak sorsát nagyban meghatározza az anyaországgal való kapcsolattartás; ebben az esetben pozitív tény, hogy a világháló, a digitális kultúra korában élünk.

Sajnos csökken a csehországi magyarság, az itteni magyarul tudok létszáma, de látható: az itt élők erőteljesen küzdenek, hogy ne felejtsék el ezt a szép és értékes nyelvet, az anya- vagy apanyelvüket.

A bejegyzést készítette: Jenei János