Skip to main content

Kitekintés

A csíksomlyói búcsú egy volt prágai ösztöndíjas szemével.

A csíksomlyói búcsú a székelyek 1500-as évek derekára datálható, katolikus hitük megvédéséért hálát adó fogadalmi zarándoklata. Az esemény alapja az a hagyomány, mely szerint János Zsigmond erdélyi fejedelem –aki katolikus hitben nevelkedet, majd széles skálát bejárva végül unitárius hitre tért- erőszakkal akarta unitárius hitre kényszeríteni a hitükhöz ragaszkodó Csík, Gyergyó és Kászon katolikus lakosságát. A legenda szerint Zsigmond fejedelem nagy haddal érkezett Csíkországba, hogy akaratának érvényt szerezzen. A katolikus sereget a gyergyóalfalusi plébános szervezte meg, és a tolvajos tetői ütközetben győzedelmeskedtek a protestáns hadak felett. A csata alatt a székely asszonyok s gyermekek csíksomlyói templomban imádkoztak a győzelemért, Baba Máriához, a tűzbe öltözött Boldogasszonyhoz (a csángók ma is így nevezik Szűz Máriát). Azóta e győzelem emlékére rendezik meg minden évben a Pünkösdi búcsút.

A búcsú azonban, bár egy római katolikus szentmise, mégis 1990-től kezdődően mára már az összmagyarság legjelentősebb keresztény eseményévé vált. Zarándokok százezrei érkeznek a világ minden tájáról, a legtöbben Magyarországról és a Felvidékről. De a tömegben lobogó zászlók mutatják meg igazán milyen sok helyről vesznek részt az eseményen, felekezeti hovatartozástól függetlenül. A pünkösdi misét és a hozzá tartozó eseményeket a Duna tv minden évben élőben közvetíti.

Jómagam 2000-ben vettem részt először a búcsúban, akkor még gyermekfejjel fel sem fogtam hová érkeztem. Szüleim katolikus neveltetésben részesítettek, az általános iskolát és a gimnáziumot is felekezeti iskolában jártam ki. A gyakorlati hit élet részese mindenapjaimnak, mégis a Csíksomlyói búcsú élőben akkora hatást gyakorolt rám, hogy megfogadtam, hogy amikor csak lehetőségem nyílik, elzarándokolok a Csíksomlyó Szűzanyához. Az évek során voltam már gimnazistaként, cserkészcsapattal, de ahogy telet az idő próbáltam minél több barátomat az élet legkülönbözőbb területeiről meggyőzni, hogy legalább egyszer az életben érdemes elzarándokolni ide. Szerencsére törekvésemet siker koronázta, és gyakorlatilag minden évben nagy csapattal vágunk neki az útnak. A közéleti tevékenységemnek köszönhetően megismerkedtem rengetek erdélyi ifjúsági szervezettel, szerte az országból, és az utóbbi években mindig útba ejtjük a különböző régiók magyar ifjúsági közösségeit, ahol tapasztalatot cserélünk, beszélgetünk, és várost nézünk. Az odafelé tartó úton egy éjszakát immáron hagyományosan Kolozsváron töltünk,  Mátyás király szülővárosában.

Az élet úgy hozta, hogy 2014-es évben Prágában dolgozhattam a  magyar közösségért. Bár remekül éreztem magam, féltem, hogy ebben az évben a munka és a távolság miatt nem tudok részt venni a búcsúban. Szerencsémre fogadószervezetem, a Cseh-és Morvaországi Magyarok Szövetsége, és annak is országos szervezőtitkára valamint elnöke engedélyével mégis lehetőségem nyílott rá. Közel 2 hónap távollét után az első haza utam Csíksomlyóra vezethetett, amiért nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki ezt lehetővé tették nekem.
 
 
A bejegyzést készítette: Kocsis Dániel

Comments

Popular posts from this blog

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a ma...

Nemzeti összetartozás éve, avagy egy új korszak kezdete - A 2020-as Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából tartott előadás bevezetője

Magyar Királyság etnikai megoszlása 1880-as térkép alapján Trianon . E szó hallatán a százéves tagadás, kibeszéletlen sérelmek, megoldatlan etnikai feszültségek és a kiegyezés utáni történelmi Magyarország képe jelenik meg előttünk, magyarok előtt. Számos oldalról lehet megközelíteni az összetartozás emlékét. Mindenekelőtt tisztázni kell szándékunk, amelynek ismeretében el kell dönteni, hogy az elmúlt száz év példáját követve, az érintett államok és a nagyhatalmi érdekpolitika által kiváltott társadalmi, etnikai és nemzetközi feszültségeket, mint negatív örökséget, a jövőnk részévé tesszük, vagy megpróbálunk száz év után egy új a Kárpát-medencében korábban nem látott együttműködési rendszerben élni és a mindenkori felmerülő problémákra konszenzusos választ találni. Talán egyetérthetünk abban, hogy az utóbbi lehetőség alapján érdemes megemlékezni minden múltbeli tragédiáról, melynek célja nem a seb évről évre történő felszakítása, a nemzetek egymástól való elidegenítése, hanem...
, ,Tanuljunk meg hálásnak lenni! ’’ 2019. október 5-én ismét ellátogatott hozzánk Balga Zoltán atya. Az ostravai magyar klub évi eseményei között az egyik legfelüdítőbb mindig a magyar szentmise, ahol főleg lelkiekben töltődhetünk fel. Ez most sem volt másként, hiszent Zoltán atya bátorító beszéde mindig erőt ad ennek a kis közösségben, amiből aztán tudunk táplálkozni a következő időszakban. Már hagyományosan a Szent Vencel püspökségi templom adott otthont a magyar híveknek, mely a város szívében, a magyar klubhelyiség mögött található.  A szentmise fő témája ezúttal a hála volt: mi emberek, mennyire elfelejtünk hálát adni minden kis apróságért és nagy dolgokért egyaránt az életben: hogy felkeltünk, hogy van mit ennünk, hogy a szeretteinkkel napi kapcsolatban lehetünk, a jó munkáért, a sok törődésért, barátaink gondoskodásáért, felebarátainkért. Mekkora kegyelem az, hogy a XXI. században szabadon felvállalhatjuk, hogy keresztények vagyunk. Annyira természetesnek veszü...