Skip to main content

Farsangi mulatság


Mint ostravai magyar fiatalok úgy gondoltuk, hogy mivel családos tagjaink többségének már vannak gyermekeik, ezért a nagy sikerű adventi készülődés után szervezünk nekik egy kis farsangi mulatságot is. Igaz, hogy négy nappal átléptük a nagyböjt kapuját, de sajnos a sok egyezkedés erre az időpontra, azaz 2018.február 17-ére engedte meg nekünk a szervezést.
Szerencsére nem kellett csalódnunk, mert 11 csöppség és 18 felnőtt látogatott el a maszkabálunkra. A gyermekek szebbnél szebb jelmezekbe bújtak, amit mindenkinek be is mutattak. Volt köztük hercegnő, tűzoltó, hawaii táncos, kisördög, Piroska és doktor bácsi is. Nem hiányozhattak a kellékeik sem a gondosan elkészített frizuráik mellett. 
A kis jelmezes csapat
Délelőtt tíz órakor kezdődött a gyülekező a magyar klub helyiségében, ahol zene, tea és a szervezők fogadták a kicsiket s nagyokat. Először mindenki kicsit megszeppenve lépte át az ajtót, ismerkedett meg a még nem látott emberekkel vagy köszöntötte régi barátját, de az asztalra kikészített sok kellék segített hamar feloldani a hangulatot. Aki esetleg álarc nélkül érkezett, az sem kesergett. Rendelkezésére állt mindenki számára választani az általunk előkészített maszkok díszes skálájából, vagy a saját fantáziára bízva készíteni az alapanyagokból.
A főasztalon sorakoztak a kicsik számára előkészített kézműves foglalkozások. Ezek közül a kifestők színezése és az előnyomtatott maszkok díszítése vitte a prímet a népszerűségi listán. A másik fő attrakció a kidíszített terem dekorációs kellékei, a lufik voltak: röpködtek jobbra-balra, pukkadtak, elvesztek, stb.

A mosolygós aktívan tevékenykedő gyerekek
Mikor már mindenki megérkezett, Nagy Ildikó, a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasa, aki Prágából látogatott el hozzánk, egy kis ismertetővel indította a délelőttöt. Tartalmas kis előadásából megtudhatta minden felnőtt és gyerek, hogy mi is az a farsang, mi a lényege, hogyan-mikor-hol keletkezett. Bevezetett minket a hagyományos farsangi szokások rejtelmeibe, és gusztust csinált a finomabbnál-finomabb farsangi ételek világába is. A mindenki által szeretett farsangi fánk még a későbbiekben helyet kapott a mi délutánunkon is. A gondosan elkészített prezentáció végén minden kisgyermek esélyt kapott egy nagyon rémisztő maszk elkészítésére saját kézlenyomatuk segítségével.
Az ebéd előtti időt a sok kézműveskedés mellett a zene is kitöltötte. Ildikó mindenkinek kinyomtatott egy csokor farsangi gyermeknótát, melyeket zenei alap segítségével megtanultunk és közösen elénekeltünk. Legfőképp Gryllus Vilmos csodaszép versei elevenedtek meg a cseh város magyar szívében.
Nagy Ildikó, a Petőfi Sándor program ösztöndíjasa
Ebédhez közeledve mindenki elfoglalta helyét  és elérkezett a meglepetés: a pizza! Minden kisgyerek egyik kedvenc étele tárult csillogó szemük elé, miközben a mi kis ügyes Bors-Fiszli Editkénk a felnőtteket egy finom házi levessel lepte meg. Persze ezzel még nem ért véget az ebéd, mert itt jött képbe a már említett farsangi fánk. Nem is kell mondanom, hogy milyen gyorsasággal fogytak a kis karikák!
Editke nagyon finom fánkot készített nekünk :)
Az ebéd utáni szieszta befejeztével megejtettünk egy csoportképet, majd elérkezett a játék ideje, hogy lemozogjuk kicsit a sok kalóriát. Először a klasszikus székfoglaló játékot húztuk elő tarsolyunkból, melyből duplázni kellett a nagy siker láttán. A második kör végeztével jöttek színpadra a lufik, melyekből több versenyszámot is lejátszottunk.
A székfoglalós játék
A nagy játszadozás végén ismét előkerültek a jelmezek, és egy bemutatkozó vonulást követően mindenki megkapta a megérdemelt díját a csodálatos maszkokra. Egy utolsó csoportkép után még játszottunk, nevettünk, zenéltünk, majd lassan mindenki hazaszéledt. Igaz, nekünk néhányunknak még folytatódott a nap, hiszen a Fiatalok Magyar Klubja egy röpke kis spontán összejövetelt szervezett, mellyel megkoronáztuk a délutánt és az esténket is.

A kis csapat :)


A bejegyzést készítette: Ivkovič Krisztina


Comments

Popular posts from this blog

Élet Csehországban

Hol volt hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy Csehország. Egy ország, ahol köszönöm helyett dekuji van, Duna helyett Moldva, Tokaji helyett Pilsner, gulyás helyett gulyás. Na jó az utolsó az stimmel, de csak névben, állagban és ízben más. Persze azért nem ég és föld.. Mintha most lett volna, hogy felültem a Budapest-Prága vonatra szeptember első napján a keleti pályaudvarnál, hogy belevágjak valami teljesen ismeretlenbe. El sem hiszem, de azóta már az ötödik hónapomat töltöm itt. Már párszor írtam a blogra, de most gondoltam kicsit bemutatkozom, hiszen elég élményt  gyűjtöttem  már ahhoz, hogy legyen miről írni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 9 hónapot tölthetek az országban a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként. A program  célja, hogy segítse a Kárpát-medencében élő szórványmagyarság helyzetét és, hogy erősítse a határon túl élő és az anyaországban élő magyar kapcsolatokat. A program az egykori monarchia t

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a magyar

Gondolatok a Prágai Magyar Bálról

A bársonyos forradalmat követő időszakban alakult szervezet, mely céljául tűzte ki a csehországi magyarság egyesületi formában történő összefogását és kulturális programjainak megszervezését, már egy évvel megalakulás után, 1992-ben megrendezte a Prágai Magyar Bált. Ennek helyszíne a Vinohrady városrész (Prága 2) Vasutas Kultúrháza volt. A sikeres kezdetet további bálok követték a smíchovi (Prága 5) Nemzeti Házban. Ezek a rendezvények a későbbiekben már nemcsak a prágai helyi szervezet különböző generációinak jelentett kulturális és szórakozási élményt, hanem rendszeres találkozási lehetőséget biztosított más helyi szervezetek tagjainak is a báli együttlét szabadabb, kötetlenebb körülményei között. Nagy örömünkre szolgál, hogy más helyi egyesületekre (Brünn, Ostrava) is hatással volt a prágai bál, és immár ők is rendszeresen szerveznek hasonló eseményt, a novemberi Katalin bált.   Nagy előrelépést jelentett a bál helyszínének áthelyezése Prága központjába, a repreze