Ugrás a fő tartalomra

Adjon Isten, Misi bátyám!


Avagy a kakukktól a sárkányokon keresztül a csalogánymobilig


Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, még az M0-ás autópályán is túl, ott, ahol a Sárkányok az urak, ott töltöttek 3 napot történetünk főhősei. Na de oda el is kellett jutni! Több oldalról támadtuk meg Nyírbátort, a sárkányok földjét: Magdika, János és Kriszti autóval Galántáról, Anna, Editke és Irénke a csalogánymobilban Ostraváról, egy szem magyar legény, Jani, pedig a magyar vasút nyári különjáratát kihasználva ért célba.
Csütörtök este volt, negyed tíz, hétből hatan begurultunk a városba egyenes a Kakukk Étterem szárnyai alá, ahol már vendéglátó nagymesterünk, Rácz Mihály várt minket egy fennséges vacsorával. Közben nem feledkezhettünk meg az aznapi EB focimeccsről, ki-kitekintve figyeltük az állást. Persze a pazar vacsora miatt szervezetünk inkább neki adta be a derekát, mint a bőrtrúgó srácoknak. Hosszú nap volt, nem is húztuk éjfélnél tovább az időt, irány a Hódi Hotel. Még az a szerencse, hogy teli gyomorral nem a város, csak az utca másik felére kellett elbattyognunk. Itt mindenki elfoglalta szálláshelyét a Báthory-korabeli bútorzattal ellátott szobákban, és már horkoltunk is.


A Hódi Hotel konferenciaterme

Itt a másnap, ittlétünk első igazán közös napja. Gyorsan felkelni, reggelizni Misi bátyánkkal és uzsgyi a város! Vagyis már elmúlt 10 óra, de nem baj, a Csalogányok készek bevenni a terepet! Kellemes csalódás volt számunkra, hiszen nem gondoltuk, hogy ennyire szépen ki van építve a város központja. Túránk kezdőállomása a Báthory-kastély volt, ill. annak egyetlen egy megmaradt épülete. Környékén gyönyörű pázsit kikövezett járdákkal, ami igazán turistacsalogató. Úgy gondoltuk, ha már itt vagyunk, bekukkantunk a várba, mely ma panoptikumként szolgál. Főleg a Báthory család viaszszobrait és a korabeli életstílust, szokásokat figyelhettük meg.


A Báthory-kastély



A csipet-csapat

Innen sétáltunk át az 1600-as években épült egykori katolikus, ma református templomba. Egy kis domb tetejéről integet a városnak, magas mennyezetéről lengedezik a hatalmas csillár, letisztult falak, csodaszép orgona- ezek jellemezik a látottakat. A baloldali régi sekrestyében Báthory István országbíró kőszarkofágját csodálhattuk meg. Alkalmunk adódott meglátogatni a 400 éves fagerendák övezte templompadlást is, melynek érekessége a faékes faszerkezet. A templomot körbejárva még maradt egy feladatunk, méghozzá a templom melletti fából készült harangláb megmászása. Igen, az szó szerint megmászás volt, hiszen a lépcsők majdnemhogy függőleges szöge nem bizonyult valami biztonságosnak. Ennek ellenére egyáltalán nem bántuk meg, hiszen a látvány mindennel felért. Beláttuk az egész várost, a csodálatos templomharangokat és még egy rendhagyó történelemórán is résztvettünk.


Editke és Irénke



Református templom a haranglábbal

Tovább folytatva utunkat elindultunk a fehérköves csodaúton a Sárkányok felé. Ugyanis a város érdekessége, hogy a két fő látványosság, vagyis a két főtemplom egy gyönyörű sétánnyal van összekötve. Rajta menetelve, mint Dorothy a sárgaköves úton, megtekinthettük egy-egy történelmi esemény szoborváltozát, vagy beszippanthattuk a virágoskertek finom illatát.


Elérve a korzó másik végére kirajzolódott előttünk a Sárkányok lakhelye, vagyis a Papok Rétje elnevezésű főtér. Ennek képzeletbeli bejáratánál csupa sárkányszoborral találkoztunk, akik hol harcoltak a nyírbátori lovagokkal, hol előbújtak a falak mélységéből. Néhány lépéssel arrébb kinyílt előttünk a tér egyelőre üresen, de már készülődve az esti fesztiválra. Baloldalt egy kis udvar tele sátorral az árusoknak, előttünk egysorban ételstandok, középen egy hatalmas fából készült istálló az egésznapos gyermekműsorok részére. Ettől jobbra egy utacska, melynek jobb felén a már említett katolikus minorita templom. Gyönyörű belső építészeti csodáin elmámultunk! A templom mögé már nem sétáltunk el, de ott volt a plébániaudvar (szintén mint egy későbbi fesztiválhelyszín) és a Báthory Múzeum. Hogy ez még ne legyen elég, a teret még egy hatalmas tó is díszíti, melynek egyik impozáns eleme a vasból készült sárkányszobor. Az ember ilyen környezetben megnyugodhat, pihenhet, élvezheti a tavat a lubickoló halakkal, a nádat a brekegő békákkal, a hangulatot a szervezőbrigáddal.


Katolikus templom

Na, de most itt az ideje visszatérni főhadiszállásunkra. Vagyis egyeseknek, ugyanis én még kibattyogtam az állomásra, hisz hetedik tagunk vonatja épp most gurult be. Együtt aztán visszasétáltunk a Kakukkra, ahova már megérkeztek székely barátaink is egy nyolcfős csapattal. A kellemes ismerkedést követően asztalhoz ültünk és elfogyasztottuk az ismét mennyei ebédünket: gulyásleves szabolcsi töltött palacsintával. Több se kellett, már így is majdnem kidurrantunk. Ez volt az egyik oka annak, hogy visszasétáljunk abba a nagyon távoli hotelszobánkban (talán 300m!!!) és kis pihenés után kezdjük meg az első főprogramunkat. Ez abból állt, hogy először is mindegyikőnk beöltözött szép magyar kislánynak és legénynek, és a Kakukkban három tagunk megkapta a lovagi öltözetét: Editke, Magdika és Jani. Ők voltak a csapatunkból azok, akiket a Népi Ízőrző Lovagrend köreibe fogadott. De mielőtt ez megtörténhetett volna, kivonultunk a már említett sétányra és egy felvonulás keretén belül körbementünk a városban. Felvonultak kicsik és nagyok, sárkányok, motorosok, mazsorettek, bábosok, zenészek, táncosok és természetes a lovagok is. A menet a Papok Rétjén kötött ki, ahol megejtették a lovaggá avatási ceremóniát. Mindenki csodával figyelte, ahogy egyesével mindegykőjük vállán ott landol a kard, ezzel szimbolizálva a beavatást. Ennek a megünneplése a kis ételsátrunknál történt, ahol igazi nyírbátori sárkánylevessel vették kezdetét a lovagi életnek, mellé egy kis eredeti székely töltött káposztával. Hiába, Nyírbátor szuper hely!


Ostravai magyarok teljes pompában

A három lovag: Editke, Jani, Magdika

Csííííz

Az esti órákban elkezdődött az igazi fesztivál, koncertek, gyermekelőadások, pantomimprodukció szórakoztatta a népet. Én személyesen futkostam egyik helyszínről a másikra, hogy mindegyikbe egy kicsit belecsíphessek. Újdonsült lovagtagunkkal, Janival, még a táncházat is élveztük, bár nem irigyeltem a földig érő lovagruháját. Ezen az estén a mulatás éjfélig tartott, utána ismét várt minket az ágy.
Harmadik nap, szombat. Esett, hideg volt, de csak amíg meg nem tömtük a pocakunkat Misi bátyánknál. Ezután a szép napsütés vissza is hozta életkedvünket, így míg a többiek pihentek, Janival felfedeztük a várost (én ismét, ő először, hiszen tegnap csak délután jött). Ebéd körül visszaszálltunk a szállasra, átöltöztünk és indultunk csapatostul a fesztiválra, ahol a Kakukk standja mellett felállítottuk hadiszállásunkat. Ekkor kezdődött meg a második főprogramunk, vagyis a Cseh- és Morvaországi Magyarok képviseletében a főzés ostravai magyarok módjára. A menü csordagulyás volt, egy felvidéki étel, melyhez szórólapot is készítettünk a recepttel és hozzávalókkal, valamint mellékeltük az Ostravai Magyar Klub rövüd történetét is (titkon remélve a csoport népszerűsítését).


Főzünk?

Elkezdődtek a munkálatokat a főzéshez: csipetkekészítés (amiben már profi vagyok!), zöldségszeletelés, húsaprítás. De ekkor jött a feketeleves! A hangszóró nem hazudott, elért ide is a vihar. Gyorsan mindent magunkkal együtt bevittünk a Kakukk sátra alá és vártuk az eső elmúlását. De nem ment az olyan könnyen, hiszen ping-ponglabda nagysagú jéggel párosult. Itt aztán igazán szükség volt az egységre, hogy ne fújja el a gyenge szárnyakon álló Kakukkot és Csalogányt, minden erőnket beleadva tartottuk a sátor alappilléreit. Itt aztán egybekovácsolódott a csapat: Nyírbátor és Ostrava kontra az időjárás.
De a nagy vihar sem tántorított el minket a főzés örömeitől. Igaz, az elkészített alapanyagot jórésze tönkrement, így elölről kellett kezdenünk a munkálatokat, de nem baj, a csapat készen állt. Rám maradt a csipetke gömbölygetése, amit az előző fél órához képest most röpke 2 óra alatt sikerült teljesítenem- persze az utolsó percekben már segítségem is volt. Emellett a nap is kisütött és aggodalmaink, hogy nem jönnek majd az emberek, tovaszálltak, amikor megláttuk a hosszú sort a palacsintáknál. Ugyanis egy palacsintasütő esemény részesei is voltunk, aminek talán főleg a lekváros szájú gyermekek örültek a legjobban.

Indulhat a palacsintasütés

De térjünk is vissza a mi csordagulyásunkhoz, mely lassan, de készült, fokozatosan hozzáadva az egyes alapanyagokat. De hogy mi is ment potnosan bele? Itt a recept négy főre :) :
- 25 dkg marhalábszár
- 25 dkg füstölt csülök 
- 10 dkg füstölt kolbász 
- 1 sárgarépa 
- 1 fehérrépa 
-1 nagyobb fej vöröshagyma 
- 1 db paradicsom 
- 1 db zöldpaprika 
- 5 dkg füstölt szalonna 
- 2 gerezd fokhagyma 
- 2 db burgonya 
- 2 fej gomba 
- 1 pici vörösbor maximum kb. 1 deciliter 
- egy tojásból csipetke 
- fűszerek: só bors, őrölt kömény és a pirospaprika 
Elkészítési idő: kb. 2,5-3 óra

Elkészítés: Felaprítjuk a szalonnát és a zsírját kisütjük, amelyhez hozzáadjuk a hagymát. Miután megpirítottuk, belekerül a feldarabolt marhalábszár, megfűszerezzük sóval, borssal, őrölt köménnyel. Beleteszünk egy fél paradicsomot és a fokhagymát. Amikor a marhalábszár már félig megpuhult, hozzáadjuk a füstölt disznócsülköt. Ezt követően, miután a húsok levet eresztenek, megízesítjük egy kis vörösborral. Amikor a húsok már majdnem megpuhultak, akkor még hozzáadjuk a burgonyát, a kolbászt, a felkockázott sárgarépát és a fehérrépát, a paradicsomunk másik felét, 2 fej gombát, és a legvégén a csipetkét.

Csordagulyás

Annak ellenére, hogy nagy vihar volt, mégsem sikerült kifognia rajtunk. Bár kicsit féltünk, hogy emiatt az emberek is inkább otthon fognak maradni, de nem! A végén kisütött a nap és hatalamas tömeg érkezett a helyszínre, akik nem csak a mi csordagulyásunkat, de a koncerteket, előadásokat és a finomabbnál finomabb ételeket is élvezték. Este tizenegyre már egy csepp gulyásunk sem maradt, amit nagy sikernek könyveltünk el. Bár nem is csodálom így utólag, hogy elfogyott, mert az érdeklődők kaptak hozzá kenyeret, szlovák sört és pozsonyi kiflit is. Ki tud ennek ellenállni? Este még egy kis séta és traccsparti után aztán visszatértünk szállashelyünkre, hogy kipihenjük a fáradalmakat.
Elérkezett a vasárnap. Reggel mindenki összepakolt és átmentünk a Kakukkba, ahol először a fennséges reggeli, majd a búcsúzkodás következett. Szomorú, mégis örömteli pillanat volt, hogy ennyi új emberrel találkozhattunk és belepillanthattunk más kultúrákba is.
A hazaút kisebb kerülővel Hajdúszoboszlón keresztül vezetett, majd Budaörs, de onnan aztán irány egyenesen haza. A csalogánymobilban öten utaztunk egy kis szardíniásdobos-érzéssel, de meg kell hogy mondjam, hogy soha nem nevettem még hét órán keresztül egyhuzamban. Hogy aludtunk-e? Nem nagyon, hiszen egyik poén jött a másik után. Ezzel Ostraváig el is múlattuk az időt. A Csalogányok párkereső céget alapítottak, esküvőt terveztünk, nevettünk, amíg szét nem szakadtunk. Egyszóval: FANTASZTIKUS VOLT!

Az ostravai magyarok

Köszönjük minden szervezőnek, hogy részt vehettünk ezen az eseményen. Isten áldjon Misi bátyám!





A bejegyzést készítette: Ivkovič Krisztina

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdély az ízek birodalma II.

Barangolás Udvarhelyszéken és a Sóvidéken
Másnap a reggelit követően a Székelyudvarhelyhez közeli szejkefürdői forrásnál álltunk meg kortyolva egyet a gyógyvízből, majd pedig a borvízmúzeumba vittek el minket erdélyi barátaink. A múzeumban még a mai napig látható Orbán Balázs szobra, az ő neve szorosan összekapcsolódik Szejke-fürdővel, amellett hogy fényképeivel megörökítette a kor természeti, épített és néprajzi örökségét, felvirágoztatta az ottani fürdő kultúrát is. A rossz időjárási körülményekre való tekintettel sajnos nem tudtunk felmenni a Hargitára, a székelyek szent hegyére, így helyette a parajdi sóbánya felé vettük az irányt. Útközben megálltunk Tamási Áron sírjánál Farkaslakán, ő az egyike a három Áronnak, akire a székelység a mai napig nagyon büszke, ahogy egy ottani mondás tartja: „Tamási Áron, Márton Áron és Gábor Áron/ Székely népünk büszkesége mind a három”.

Ki is volt Tamási Áron? Író, neki köszönhetjük az Ábel trilógiát és nem mellesleg ő volt, aki a székely nyelvjárá…

Erdély az ízek birodalma I.

Erdély, az óriások földje, ahol a hegyek a felhőket érik. A mellettünk elsuhanó vidék olyan, mint egy szépen megfestett tájkép, ahol a részletek tökéletes színkavalkáddá állnak össze. Magasabbnál magasabb hegyek vidéke ez, amit a természet gyönyörű zöld színű, sűrű, erdős mintákkal tarkított szőnyege borít. Erdők és határtalan, napfényben úszó zöld, kövér mezők, amelyeken csordák legelésznek, ahol a dombokra a folyamatosan vándorló fehér felhők árnyéka vetül. Amikor visszagondolok az ott töltött egy hétre, ezek a képek villannak emlékezetembe. Azonkívül, hogy bejártuk Erdély egy kis szegletét, még az ottani ízekbe is sikerült belekóstolnunk. De ne rohanjunk ennyire előre, kezdem a legelején! 
„Esőhozók”
Egy szürke, borongós, esős nyári kora reggelen Bors-Fiszli Editke, Bors István és e sorok írója magunk mögött hagytuk a régmúltat idéző rozsdás gyárkémények, kohók és bányák világát, a mi Osztravánkat. Ezerháromszáz kilométer állt előttünk, a szomorkás esős időjárás végigkísért minket …

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören     Szeretett Prágánkban az új szemeszter még csak jövőnek számított szeptember végén, az idén 60 éves AED héttagú képviselete, beleértve az új elnökségi tagokat viszont már elkezdte a munkát, egy szinttel feljebb, a Diákhálózat Hallgatói parlamentjén. Ja, már miután odaértünk, mert nem csak egy autónk veszett el… 
     Azzal a lelkesedéssel estünk neki rögtön hétfőn a saját rendezvényeink tervezéséhez is, új tagokkal bővülve. És ez meg is mutatkozott a nyitógyűlésen: „50 perc alatt megszerveztünk egy egész szemesztert, ez má’ valami!” És még mindig ugyanezzel a lendülettel pár nap múlva meg is nyitottuk a szemesztert egy kellemes kis sörözés keretein belül. Voltak új arcok, meg új nevek, aztán már csak össze kellett rakni őket…
     Két héttel később, a brünni Kafedik Mega7vége nevű rendezvénye után vasárnap természetesen teljesen fitten találkoztunk a Prágai Magyar Katolikus Lelkészség (azóta már plébánia lett) udvarán délelőtt a tanév…