Skip to main content

Tőlünk volt hangos a MI: Őszi Gyereknap az ostravai Magyar Intézetben




Ki mondta, hogy az ősz csak bús és csendes lehet?! Erre cáfolt rá az a közel húsz apró őszi hercegecske és királylány teljes udvartartásukkal (mások mellett a „vérszomjas” rendőr katicával és félelmetes (spárgákat bemutató) csontvázlánykával), akik benépesítették az ostravai Magyar Klubot 2018. október 27-én. A szorgos kezek őszi rajzokat, levélkompozíciókat, mécsestartókat, levélmintákat, koronákat, fülbevalókat, mesés képeket és még sok-sok bámulatos dolgot készítettek szüleik és a szervezők segítségével. Az eseményt a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének országos és ostravai elnökasszonya, Rákóczi Anna nyitotta meg, sok vidámságot és jó élményt kívánva az egybegyűlteknek.



A számtalan kreatív program mellett a gyerekek még színesebbé tehették magukat, hiszen egy kedves anyuka álom kompozíciókat festett a gyerekek arcára. A számtalan program és elfoglaltság mellett el kellett a muníció, a fenséges falatokat: kalácsokat, süteményeket, almát, diót a közösség felnőtt tagjai készítették és hozták el. Valóban roskadozott az asztal a páratlan finomságoktól, ami nemcsak a ”munkát” könnyítette meg, de ékes példája is a helyi közösség összetartó és szerető kötelékének. A közösség pedig messze túlmutat Ostrava határain, hiszen körünkben köszönthettük például a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének olmützi alszervezetének vezetőjét és kedves feleségét is, akik csodálatos lufikreációkkal (pl. félelmetes kardokkal) és speciális hőkezelési technikával készült festmények és ékszerek, valamint dísztárgyak készítésével tették még izgalmasabbá és gazdagabbá a napot.



Természetesen nemcsak a gyerekek próbálhatták ki a kreativitásukat ezen a délután, a szülők is varázsoltak csodálatos tárgyakat. Az apukák különösen a tökfaragásban voltak kiemelkedőek. Talán kevesen tudják, hogy a tökmag és töklámpás készítése, hosszabb múltra tekint vissza Közép-Európában, mint ahogy az, az amerikai Halloween kapcsán újraéledt. Nincs félévszázada, amikor a magyar népi hagyományoknak szerves része volt ez a késő őszi elfoglaltság, amit az összegyűlt ostravai közösség színe-java is gyakorolt 2018. október 27-én. A töklámpások készítése jó apropót adott a tökmagok újrahasznosítására, „házi” szotyi készítésére, melyet melegen mindenki örömmel ropogtatott a program második felében. A ropogtatás neszét, elnyomták a vidám beszélgetések hangfoszlányai, a lufikard-harcok csatakiáltásai. Sokszor nem is hallatszottak a háttérben szóló zeneszámok, melyek sokféle stílusban (népdal, klasszikus-, könnyű zene, jazz, versmegzenésítés stb.) mind-mind az őszt idézték, de talán ez mutatta az esemény sikerét.



Fontos momentumként elkészült az Ostrava, Olmütz és környékén élő magyarok őszi fája. Az előre elkészített művészi alapra a résztvevők színes festékbe mártott ujjleveleket festettek. Bízunk benne, hogy a következő eseményekkor folytatjuk a hagyományt, és megőrizzük a közös élmények emlékét a sok-sok résztvevő közreműködésével. 



Köszönjük minden szervezőnek, résztvevőnek és gyereknek, hogy újra tőlük lehetett hangos a MI. 


A fényképeket Lőrincz Gábor készítette, az összefoglalót Harlov-Csortán Melinda írta.

Comments

Popular posts from this blog

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a ma...

Karácsonyi események az ostravai Magyar Klubban, 2019

A Római Katolikus Egyház hagyományai szerint advent második hétvégéjén a jászolra emlékezünk, ahol a Megváltó született. Mind az adventi koszorún, mind a Katolikus Egyház szertartásán is ekkor a lila az uralkodó szín, mely a szeretet jelképezi. Mindezeket figyelembe véve került megrendezésre 2019. december 7-én, szombaton az ostravai Magyar Klubban a fiataloknak és még fiatalabbaknak megszervezett délelőttünk. Az adventi és karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódóan alakultak a rendezvény eseményei is. Fenyőfát és hóembert festettünk, melyhez a fa sablonokat Nagy Sándor, a CsMMSz Olomouci Helyi Egyesületének elnöke készítette. Így kicsiknek és nagyoknak már csak a kreativitásukra volt szükség, hogy fantáziájuknak megfelelően díszítsék és színesítsék ezeket az elemeket. Hóembereket zokniból is készítettünk Sándor feleségének, Jitka Nagyová irányításával. A fehér zoknikat hobbi kellékboltban beszerzett anyaggal megtöltöttünk, és feldíszítettük a legsokoldalúbb variációkban. Emelle...

Nemzeti összetartozás éve, avagy egy új korszak kezdete - A 2020-as Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából tartott előadás bevezetője

Magyar Királyság etnikai megoszlása 1880-as térkép alapján Trianon . E szó hallatán a százéves tagadás, kibeszéletlen sérelmek, megoldatlan etnikai feszültségek és a kiegyezés utáni történelmi Magyarország képe jelenik meg előttünk, magyarok előtt. Számos oldalról lehet megközelíteni az összetartozás emlékét. Mindenekelőtt tisztázni kell szándékunk, amelynek ismeretében el kell dönteni, hogy az elmúlt száz év példáját követve, az érintett államok és a nagyhatalmi érdekpolitika által kiváltott társadalmi, etnikai és nemzetközi feszültségeket, mint negatív örökséget, a jövőnk részévé tesszük, vagy megpróbálunk száz év után egy új a Kárpát-medencében korábban nem látott együttműködési rendszerben élni és a mindenkori felmerülő problémákra konszenzusos választ találni. Talán egyetérthetünk abban, hogy az utóbbi lehetőség alapján érdemes megemlékezni minden múltbeli tragédiáról, melynek célja nem a seb évről évre történő felszakítása, a nemzetek egymástól való elidegenítése, hanem...