Hagyományos és rendhagyó is volt egyben a 2018-as ostravai gálaműsor és Katalin-bál. Egyrészt hagyományosan november 24-e, Katalin napjához legközelebb eső szombaton volt a rendezvény. A Katalin-bál Szent Katalin nevéhez fűződik, aki a legenda szerint a könyörgők meghallgatásáért járult közbe. A népi köztudat ezzel ellentétben az újborral kezdődő kisfarsang utolsó napjának megünneplése miatt tartja fontosnak a november 24-ét. Ez volt az utolsó alkalom a közösségi ünneplésre a ”nagyfarsangig.” Azonban rendhagyó volt az idei alkalom, hiszen ez a jubileumi év zárórendezvénye is volt egyben, ahol az elmúlt húsz évet ünnepeltük az egész éves műsorsorozat (ld. korábbi esemény posztja) lezárásakor. Nem is csoda tehát, hogy teltházas volt a rendezvény.
Szintén hagyományosnak mondható, hogy a fellépők között ismerős arcokat köszönthetett a közönség. Kiszely Zoltán és kedves partnernője és felesége, Merényi Nikolette személyében, akik Szegedről érkeztek hozzánk. Az Ostravai Csalogányok páratlan fellépése nélkül nincs ünnepség Ostravában és azon túl se, így ők nem hagyományos, hanem elengedhetetlen műsorszáma bármely ünnepségnek. Szerencsére nem rendhagyó a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége által rendezett nívós és nagyszabású rendezvényeken, hogy a magyar fellépők mellett mindig helyet kapnak a többségi társadalom kultúrájának képviselői is, hiszen a Szövetség legfőbb célkitűzései közt szerepel a „cseh-magyar kapcsolatok ápolása”. Ebben a szellemiségben köszönthette a közönség a cseh operatársadalom neves képviselőit ugyanolyan lelkesedéssel, mint a többi előadót.
Hagyományoknak megfelelően a résztvevők az ünnep különlegességéhez illően páratlan elegáns ruhákban örültek a produkcióknak, majd táncoltak a parketten. Talán máshol rendhagyónak hathat, hogy Ostravában mindenki önfeledten és remekül táncolt bármilyen stílusú és ritmusú is legyen a
Tradicionálisnak mondható, hogy az ostravai magyar közösség igazi házigazdaként gazdagon vendégeli meg a vele ünneplő tagokat és más városból érkezőket. Ezutóbbiak voltak szép számmal szerencsére mind Csehországból, mind azon kívülről is. A szünetekben páratlan magyar édes és sós falatkák és mesés italok várták a résztvevőket.
A lukulluszi bőség idén talán rendhagyónak tűnhetett a tombola kapcsán. Nemcsak az ajándékok száma, de azok sokszínűsége és kvalitása igazán különleges volt, ami még inkább maradásra ösztökélte a bálozókat. Bár a parkett állandó teltségét látva nem is kellett erre indok. Hagyományosan remek volt a hangulat és számtalan a mosoly és nevetés, a jubiláló gálaműsort követő rendhagyóan páratlan (számban is ) Katalin-bálon.


Köszönjük minden szervezőnek és résztvevőnek, hogy odaadásával és mosolyával emlékezetessé tette a 20. gálaműsort és 19. Katalin-bált!
Comments
Post a Comment