Skip to main content

Magyar gulyás a szent Vencel-napi ünnepségen



Szeptember 28-a nemzeti ünnep Csehországban. Ekkor ünneplik ugyanis Szt. Vencel, Csehország patrónusának napját. Lovosicében immár hagyományosan igazi magyar gulyással és töltött káposztával teszik feledhetetlenné az alkalmat. Csányi Sándor szolnoki gulyáskirály és Bihacsy László, a szabadtűzi sütés-főzés mestere idén is hihetetlenül finomat alkotott. A háromszáz literes bográcsok alig néhány óra alatt kiürültek, a hatalmas fehér kenyerek elfogytak, és a többi magyar finomságból is már csak néhány darab maradt késő délutánra, így aki későn érkezett, már „csak” pogácsát, kalácsot és puncsos süteményt talált. De nemcsak az ott elkészített ételeket lehetett ízlelgetni, a főszervezőnek Pospíšilová Ivetának (aki egyben a Magyar ház vezetője is) gondja volt arra is, hogy magyar fűszereket is legyen alkalom vásárolni, így tegyék kicsit még érdekesebbé ételeiket a látogatók. Csányi Sándor büszkén kavargatta a gőzölgő étket, mondván: hamarosan hivatalosan is hungarikum lesz a receptje. Így legyen. Talán mindannyian azt kívánhatjuk, hogy még sok éven át kígyózzon a sor a lovosicei magyar gulyásstand előtt.


Az eseményről 2015-ben készített videó a következő linkre kattintva elérhető:

A blogbejegyzést készítette: Nagy Ildikó
A kollázst készítette: Jenei János

Comments

Popular posts from this blog

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a ma...

Karácsonyi események az ostravai Magyar Klubban, 2019

A Római Katolikus Egyház hagyományai szerint advent második hétvégéjén a jászolra emlékezünk, ahol a Megváltó született. Mind az adventi koszorún, mind a Katolikus Egyház szertartásán is ekkor a lila az uralkodó szín, mely a szeretet jelképezi. Mindezeket figyelembe véve került megrendezésre 2019. december 7-én, szombaton az ostravai Magyar Klubban a fiataloknak és még fiatalabbaknak megszervezett délelőttünk. Az adventi és karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódóan alakultak a rendezvény eseményei is. Fenyőfát és hóembert festettünk, melyhez a fa sablonokat Nagy Sándor, a CsMMSz Olomouci Helyi Egyesületének elnöke készítette. Így kicsiknek és nagyoknak már csak a kreativitásukra volt szükség, hogy fantáziájuknak megfelelően díszítsék és színesítsék ezeket az elemeket. Hóembereket zokniból is készítettünk Sándor feleségének, Jitka Nagyová irányításával. A fehér zoknikat hobbi kellékboltban beszerzett anyaggal megtöltöttünk, és feldíszítettük a legsokoldalúbb variációkban. Emelle...

Az örökkön-örökké összetartó erő

2018-ban ünnepelte újjáalakulásának 15. évfordulóját a Nyitnikék néptánccsoport „A Nyitnikék több mint néptánc. Egy közösség, melyet összeköt a magyar hagyományok, a néptánc és a népzene szeretete, amely a hagyományok megélésére, ápolására és átadására törekszik.“ Ezekkel a gondolatokkal hívogatta az újjáalakulásának 15. évfordulóját ünneplő prágai magyar néptánccsoport ünnepi műsorukra a folklór iránt érdeklődőket. Az Örökkön-örökké című előadást a Dobeška színházban mutatták be 2018. november 24-én. Tekintsünk egy kicsit vissza, honnan is indult a csoport. Létezik-e még egyáltalán olyan eszme az állandóan változó világunkban, amit öröknek mondhatunk? Bizonyára több olvasónk is tudja, hogy a hetvenes években megannyi magyar diák tanult Prágában – számuk elérte akár a 250-270 főt is. Többségük a dél-szlovákiai falvakból érkezett, magával hozva otthonról az akkor még élő népi kultúrát. A nyüzsgő és számukra idegennyelvű környezetben valamilyen kapaszkodót   kerestek a...