Skip to main content

A Berouni fazekasvásár

Kevés olyan nemzetközi fesztivál van, ahol ne lenne valamilyen módon képviselve a magyar kultúra. Így van ez évről-évre Berounban is.
Idén huszonegyedik alkalommal szervezték meg a Berouni fazekasvásárt, ahol 300 mester mutathatta be portékáit. A külföldi vendégek sorát nagyrészt a magyar fazekasok és keramikusok alkották, összesen tizennyolcan jöttek Magyarországról, de engedtessék meg e sorok írójának, hogy a kolozsvári Blue Petal alkotópárost is ide soroljam, hiszen velük is anyanyelvünkön beszélgethettem. Azért is emelném ki őket, mivel ez volt az első külföldi vásáruk. A többi magyarországi keramikus és fazekas már több éve tér vissza a Prágától 40 km-re található kisvárosba, ahol a remek hangulat mellett a kifogástalan szervezést is dicsérik.
A kétnapos rendezvényen minden látogató kedvére válogathat a szebbnél szebb portékákból, és ha kicsit elfárad, sok finomságot kóstolhat meg (köztük lángost és kürtőskalácsot is). Az étkészlettől kezdve a kancsókon át egészen a fülbevalókig és a kerti díszekig hagyományos népi, szocreál és modern stílusban is találhattak maguknak vásárfiát az érdeklődők. A BallArt elmondása szerint idén az egyik legnépszerűbb termék a fokhagymareszelő, ezen kívül az apró díszek, amelyek például a kertet is csinosíthatják. A színes, vidám produktumok mellett a komolyabb, letisztultabb formájú vázák és ékszertartók is nagyon kelendőek voltak idén - tapasztalta a Blue petal standja.

Valamennyi magyar résztvevő jól érezte magát Csehországban, és úgy tervezik, a következő alkalomra is jönnek. Bízunk benne, hogy sok örömet és szépet varázsolnak a cseh háztartásokba, és ezáltal is öregbítik hazánk hírnevét.


A bejegyzést és a képeket készítette: Nagy Ildikó
A kollázst készítette: Jenei János

Comments

Popular posts from this blog

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a ma...

Karácsonyi események az ostravai Magyar Klubban, 2019

A Római Katolikus Egyház hagyományai szerint advent második hétvégéjén a jászolra emlékezünk, ahol a Megváltó született. Mind az adventi koszorún, mind a Katolikus Egyház szertartásán is ekkor a lila az uralkodó szín, mely a szeretet jelképezi. Mindezeket figyelembe véve került megrendezésre 2019. december 7-én, szombaton az ostravai Magyar Klubban a fiataloknak és még fiatalabbaknak megszervezett délelőttünk. Az adventi és karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódóan alakultak a rendezvény eseményei is. Fenyőfát és hóembert festettünk, melyhez a fa sablonokat Nagy Sándor, a CsMMSz Olomouci Helyi Egyesületének elnöke készítette. Így kicsiknek és nagyoknak már csak a kreativitásukra volt szükség, hogy fantáziájuknak megfelelően díszítsék és színesítsék ezeket az elemeket. Hóembereket zokniból is készítettünk Sándor feleségének, Jitka Nagyová irányításával. A fehér zoknikat hobbi kellékboltban beszerzett anyaggal megtöltöttünk, és feldíszítettük a legsokoldalúbb variációkban. Emelle...

Élet Csehországban

Hol volt hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy Csehország. Egy ország, ahol köszönöm helyett dekuji van, Duna helyett Moldva, Tokaji helyett Pilsner, gulyás helyett gulyás. Na jó az utolsó az stimmel, de csak névben, állagban és ízben más. Persze azért nem ég és föld.. Mintha most lett volna, hogy felültem a Budapest-Prága vonatra szeptember első napján a keleti pályaudvarnál, hogy belevágjak valami teljesen ismeretlenbe. El sem hiszem, de azóta már az ötödik hónapomat töltöm itt. Már párszor írtam a blogra, de most gondoltam kicsit bemutatkozom, hiszen elég élményt  gyűjtöttem  már ahhoz, hogy legyen miről írni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 9 hónapot tölthetek az országban a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként. A program  célja, hogy segítse a Kárpát-medencében élő szórványmagyarság helyzetét és, hogy erősítse a határon túl élő és az anyaországban élő magyar kapcsolatokat. A program az ...