Skip to main content

Brünni Babylon


Brünn (Brno) városa immár tizedik alkalommal szervezte meg a helyi kisebbségek fesztiválját, a Babylonfestet.

Brünnről a magyar olvasóknak talán Spilberk vára, annak is a börtön része jut elsőként eszébe, ahol a magyar jakobinusok tizenöt tagú csoportja, élükön Kazinczy Ferenc íróval raboskodott. Azóta már sok víz lefolyt a Dunán illetve a Svitaván, és Brünnben is sok minden változott, így az ott élő nemzetiségek egymáshoz való viszonya is.

Ezt bizonyítja az immár tizedik alkalommal megrendezett Babylonfest is, a morva fővárosban és annak környékén élő kisebbségek fesztiválja.

Az egyhetes esemény résztvevőit nemcsak a környező népek (lengyelek, magyarok, németek, szlovákok, romák, ruszinok, ukránok), hanem a különböző okokból ide került nemzetek is (bolgárok, oroszok, vietnamiak) alkotják. A színvonalas rendezvény elsődleges célja az, hogy megismerjék egymás kultúráját, gazdagítsák és kiegészítsék egymást, rámutassanak arra, hogy együtt, közös erővel és akarattal, egymás elfogadásával sok mindenre képesek. 


A kultúra mint olyan, nagyon gazdag fogalom, magába foglalja a nyelvet, népi kultúrát, irodalmat, zenét, képzőművészetet és természetesen a gasztronómiát is. Mindebből bőven adott ízelítőt a CSMMSZ Brünni Alapszervezete: a programsorozat első napjaiban magyar népmeséket olvastak föl cseh fordításban gyerekeknek, pénteken ők vezették a komolyzenei estet, ahol a magyar zongoristát, Vojtek Jánost, a lengyel és olasz operaénekeseket valamint az orosz harmónikást a világhírű Debreceni Kodály Kórus követte. A koncerten olyan művek hangzottak el, mint az Óda a muzsikához, Norvég leányok, Este, Miserere stb. A hangverseny végeztével, a fogadáson pedig egy spontán énekkel, a Fölszállott a pávával köszöntötték az idegenvezetőjüket, aki sok helyi legendával ismertette meg a kórust. A szombati nap volt talán a legmozgalmasabb: a reggel futsall-bajnoksággal kezdődött, ahol a magyar fiúk becsületesen küzdöttek harmadik helyen végezve bronzérmet szereztek. A délután a folklórról és a gasztronómiáról szólt. A város központjában a fesztivál résztvevői népviseletbe öltözve, zászlójukat lengetve vonultak föl, hívogatták a szemerkélő esőben sétálókat a színpadhoz. A szomorkás idő sem jelentett akadályt az Ostravai Csalogányoknak – az első fellépőknek – abban, hogy vidáman énekeljenek, és népdalainkat megismertessék a közönséggel. A színpad körül minden nép ízelítőt adott a konyhájából. Bizonyára nem meglepő, hogy a magyar stand előtt végig tömeg állt, hiszen a brünni magyarok tengersok finomsággal készültek. Az estéhez közeledvén a Katakomba galériában folytatódott a rendezvénysorozat, ahol a csehországi magyar képzőművészek közös kiállítását nyitották meg. A Concordia csoportosulás műveinek különleges hangulatot adott pincehelyiség, ahol hosszasan lehetett volna még diskurálni a látottakról, ha nem közeledett volna a záróesemény, a gálaest. A remek hangulatú est nem maradhatott magyar program nélkül: a magyar fűszerek ismertek Morvaországban is, ezért próbára lettek téve a díszvacsora vendégei – ki ismer föl többet belőlük? A győztes nevét sajnos nem árulhatom el.

Annyit viszont igen, hogy reménység szerint ez a nagyszerű rendezvény, a közös munka továbbra is folytatódik, és jövőre is jelen lesznek a magyarok a Babylonfesten.

A blogbejegyzést és a képeket készítette: Nagy Ildikó
A kollázst készítette: Jenei János

Comments

  1. Ahogy a kepeken/leirasban is latszik a magyar sracok nem maradtak le a dobogorol, hanem a 3. helyet es bronzermet szereztek. Kerjuk a javitast. Koszonjuk.

    https://www.facebook.com/pg/BabylonfestBrno/photos/?tab=album&album_id=787793521403291

    ReplyDelete

Post a Comment

Popular posts from this blog

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a ma...

Karácsonyi események az ostravai Magyar Klubban, 2019

A Római Katolikus Egyház hagyományai szerint advent második hétvégéjén a jászolra emlékezünk, ahol a Megváltó született. Mind az adventi koszorún, mind a Katolikus Egyház szertartásán is ekkor a lila az uralkodó szín, mely a szeretet jelképezi. Mindezeket figyelembe véve került megrendezésre 2019. december 7-én, szombaton az ostravai Magyar Klubban a fiataloknak és még fiatalabbaknak megszervezett délelőttünk. Az adventi és karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódóan alakultak a rendezvény eseményei is. Fenyőfát és hóembert festettünk, melyhez a fa sablonokat Nagy Sándor, a CsMMSz Olomouci Helyi Egyesületének elnöke készítette. Így kicsiknek és nagyoknak már csak a kreativitásukra volt szükség, hogy fantáziájuknak megfelelően díszítsék és színesítsék ezeket az elemeket. Hóembereket zokniból is készítettünk Sándor feleségének, Jitka Nagyová irányításával. A fehér zoknikat hobbi kellékboltban beszerzett anyaggal megtöltöttünk, és feldíszítettük a legsokoldalúbb variációkban. Emelle...

Nemzeti összetartozás éve, avagy egy új korszak kezdete - A 2020-as Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából tartott előadás bevezetője

Magyar Királyság etnikai megoszlása 1880-as térkép alapján Trianon . E szó hallatán a százéves tagadás, kibeszéletlen sérelmek, megoldatlan etnikai feszültségek és a kiegyezés utáni történelmi Magyarország képe jelenik meg előttünk, magyarok előtt. Számos oldalról lehet megközelíteni az összetartozás emlékét. Mindenekelőtt tisztázni kell szándékunk, amelynek ismeretében el kell dönteni, hogy az elmúlt száz év példáját követve, az érintett államok és a nagyhatalmi érdekpolitika által kiváltott társadalmi, etnikai és nemzetközi feszültségeket, mint negatív örökséget, a jövőnk részévé tesszük, vagy megpróbálunk száz év után egy új a Kárpát-medencében korábban nem látott együttműködési rendszerben élni és a mindenkori felmerülő problémákra konszenzusos választ találni. Talán egyetérthetünk abban, hogy az utóbbi lehetőség alapján érdemes megemlékezni minden múltbeli tragédiáról, melynek célja nem a seb évről évre történő felszakítása, a nemzetek egymástól való elidegenítése, hanem...