Skip to main content

TEKE- FMK- MI- 5-EN


     -Nem foglaljuk le még egy órára a pályát?- hallatszott a háttérből egy halk bizonytalan hang. Valószínű azért volt halkabb mint a megszokott, mert félt a többiek nemleges válaszától. Csak ott ült, egymaga a földön a falnak támaszkodva kinyújtott lábakkal és a kezdeti csillogás szemeiben megfakultnak látszott. Vajon a fáradság volt az oka? Vagy az ijedelem az esetleges NEM szó hallatán?
     -Felőlem lehet. – szólalt meg Sári kicsit álmoskás hangon.
    -Nekem is jó!- kiáltottam.
  -Végülis még maradhatunk egy darabig.- mondta Miro feleségéhez fordulva, aki épp Eliskát próbálta meg elfogni. Most Jana feladata volt leállítani a kis huncutot a lámpakapcsolgatós csínytalansága miatt, amíg Miro kezébe került a választás az este további  menetét illetően.
     -Szuper!- tért vissza lassacskán a csillogás Jani szemeibe, bár testbeszéde még mindig inkább a fáradságról árulkodott. Ennek ellenére felülkerekedett megfáradt végtagjai tiltakozására és a pálya felé vette az iramot. Meglátván a zöld, vagyis AZT a bizonyos sötétzöld márványos mintás bevonatú középnehéz bowling golyót, kedvre derült, és már hasította is őt a tíz kicsi pirosnyakú bábu felé. 

A képek mindent elárulnak a jó hangulatról! :)


     Fél hat volt, mikor találkoztunk a városházánál. Sári, Jani és én gyalog bandukoltunk el a még kissé fakó, élettelen parkon keresztül a sportközponthoz. Ide foglaltam le a bowlingpályát este hatra azzal a szándékkal, hogy tartunk végre egy jó kis estét. Ekkor még nem tudtunk milyen indulatok szabadulnak el később a pályán, de reménykedtünk a jó hangulatban. Utánunk nem sokkal érkezett meg Miro és családja a mi kis Eliskánkkal, akin aztán egész este gyakorolhattuk a daduskodást. Ide futottunk, oda rohangálunk, kúsztunk, másztunk, csinytalankodtunk- néha talán nem is tudták eldönteni melyikünk a kisgyerek. Eközben párhuzamos természetesen folyt a pályán a bowlingmeccs. Mindenki mindenki ellen- ez volt az alapelmélet. És ki kezdte vajon? Hát természetesen a mi Jánosunk. Utána jöhettünk csak mi- a többiek. Eleinte beletelt egy kis időbe kitapasztalni, vajon melyik golyó a legalkalmasabb. A lányok eleinte inkább a szép és könnyű és természetesen rózsaszín tekegolyót választották. Később kezdtek rájönni, hogy a fiúknak talán igazuk van és a sötétzöld márványos golyónak mágikus ereje lehet, ha eddig azzal sikerültek a legjobb dobások. De az idő haladtával inkább a minél nehezebb, annál jobb golyóelmélet szerint választottunk színes, gömbölyű és irtó nehéz ,,lufikat,,.

A végeredmény

     Tíz körös kismeccseket játszottunk, de összeadtunk a végén az eredményeket. Ha körökre lebonytjuk, nagyon szép eredmények születtek: első körben Jani indult előnnyel, de szorosan a nyomában voltam. A végére egyelő lett (ez az!). A második körtől kicsit beindultak a dolgok, energikusabb lett a csapat és mindenki beleadott apait-anyait, de mégis a mi Jánosunk jött a legeslegvégén győztesnek (na jó, legyen neki is egy kis öröme). Hozzá kell tennem, hogy az eredmények nem csak úgy maguktól születtek. Bele kell képzelni sok-sok piszkálódást, beszólogatást, motiválást, néha kárörömet, támogatást, szurkolást, sok-sok szarkasztikus humort. Valaki jól viselte ezt a sok megpróbáltatást, valakinél észrevehetően nagy volt a lehangoltság 1-1 pont szerinte rossz helyre kerülése esetén. De mindennek ellenére nagyon jól viseltettünk az egyes helyzetekben, le a kalappal türelmünk előtt. Mert türelemből nagyon sok kellett, hiszen elviselni ezt a kis csapatot nem könnyű, inkább megpróbáltatás. De a lényeg, amiért összejöttünk, az megvolt: csapatépítő tréning!
Teltek az órák, a meghosszabított órák, fogytak a golyók, nőttek a pontok, csökkent az energiaszint,előkerült a fáradság. Este kilenc óra. Zár a bazár. FMK legközelebb is, lehetőleg valami új helyen!


A bejegyzést készítette: Ivkovič Krisztina



Comments

Popular posts from this blog

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a ma...

Karácsonyi események az ostravai Magyar Klubban, 2019

A Római Katolikus Egyház hagyományai szerint advent második hétvégéjén a jászolra emlékezünk, ahol a Megváltó született. Mind az adventi koszorún, mind a Katolikus Egyház szertartásán is ekkor a lila az uralkodó szín, mely a szeretet jelképezi. Mindezeket figyelembe véve került megrendezésre 2019. december 7-én, szombaton az ostravai Magyar Klubban a fiataloknak és még fiatalabbaknak megszervezett délelőttünk. Az adventi és karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódóan alakultak a rendezvény eseményei is. Fenyőfát és hóembert festettünk, melyhez a fa sablonokat Nagy Sándor, a CsMMSz Olomouci Helyi Egyesületének elnöke készítette. Így kicsiknek és nagyoknak már csak a kreativitásukra volt szükség, hogy fantáziájuknak megfelelően díszítsék és színesítsék ezeket az elemeket. Hóembereket zokniból is készítettünk Sándor feleségének, Jitka Nagyová irányításával. A fehér zoknikat hobbi kellékboltban beszerzett anyaggal megtöltöttünk, és feldíszítettük a legsokoldalúbb variációkban. Emelle...

Nemzeti összetartozás éve, avagy egy új korszak kezdete - A 2020-as Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából tartott előadás bevezetője

Magyar Királyság etnikai megoszlása 1880-as térkép alapján Trianon . E szó hallatán a százéves tagadás, kibeszéletlen sérelmek, megoldatlan etnikai feszültségek és a kiegyezés utáni történelmi Magyarország képe jelenik meg előttünk, magyarok előtt. Számos oldalról lehet megközelíteni az összetartozás emlékét. Mindenekelőtt tisztázni kell szándékunk, amelynek ismeretében el kell dönteni, hogy az elmúlt száz év példáját követve, az érintett államok és a nagyhatalmi érdekpolitika által kiváltott társadalmi, etnikai és nemzetközi feszültségeket, mint negatív örökséget, a jövőnk részévé tesszük, vagy megpróbálunk száz év után egy új a Kárpát-medencében korábban nem látott együttműködési rendszerben élni és a mindenkori felmerülő problémákra konszenzusos választ találni. Talán egyetérthetünk abban, hogy az utóbbi lehetőség alapján érdemes megemlékezni minden múltbeli tragédiáról, melynek célja nem a seb évről évre történő felszakítása, a nemzetek egymástól való elidegenítése, hanem...