Skip to main content

RECEPTEK A MAGYAR KONYHÁBÓL IX.


Editke és Marika
           Itt a november közepe, itt egy újabb főzőcske ideje. Bizony, mert magyar étel nélkül nem telik el egyetlen egy mozgalmas hónap sem az Ostravai Magyar Klubban. Miért is kéne eltelni anélkül, ha olyankor olyan jól érezzük magunkat? Szóval, maradva a hagyományoknál, megint belecsaptunk a lecsóba. Vagyis ez alkalommal a sütőtökkrémlevesbe,  az erdélyi rakott káposztába és a máglyarakásba. De vigyázz, forró!
     Főszervezőnk ismét a szokásos partió volt: Bors-Fiszli Edit, főszakácsnő és Jenei János, médiafelelős főszervező, akik nem mellesleg mind a ketten már a Népi Ízőrző Lovagrend tagjai! Már csak ebből is kifolyólag előre el lehetett könyvelni a főzőest sikerét, de természetesen erre utólag sem tudok rácáfolni.  A szorgos szervezőbrigádba nem utolsó sorban még beletartozott Irénke és Marika is, akik segítsége nélkül ez az esemény szintén nem valósulhatott volna meg.
     Az előkészületek már reggel 9-től zajlottak. Pakolás, tisztítás, darabolás, pucolás, előfőzés, párolás, sütés, főzés,.... Hajaj, már olvasni is sok, nem még, hogy elkészíteni! Nem volt kis dolog ezt a sok mindent (három fogásos menü) előkészíteni, főleg ennyi ember számára nem.
    A klubtagok, mint mindig, hamarább tették tiszteletüket mint a meghívott vendégek. Ennek fő oka általában a néhány óra zajmentes beszélgetés, mely néha 30-40 fő társaságában nem mindig zajlik zökkenőmentesen. Ezután érkeztek a külföldi (vagyis a nem magyar) látogatóink is, akik ismét egy szép kis tarka skáláról érkeztek: Kazahsztán, Csehország, Szlovákia, Finnország, Anglia. De nem csak a nemzetiségek különböztek, hanem ez alkalommal még jobban kiéleződtek a korkülönbségek is: négyévestől hetvenévesig mindenkit meg lehetett találni. Számomra mindig egy fantasztikus élmény lesz, hogy a klub falait átlépve valami csoda folytán a korkülönbség megszűnik és ezt elfeledve beszélget-játszik-viccelődik egymással minden generáció képviselője.  Hmm..a klub mágikus ereje!!! És tényleg öröm volt látni a négyéves visongatásos futkosását, ahogy fülig érő mosollyal fut oda a körülötte álló bácsikákhoz, mutogatja nekik játékait vagy éppenséggel ahogy egy húszéves visszarepül  15 évet és gondtalanul élvezi a mosolyt és kacagást.
     Ez a jó hangulat ad mindig egy fergeteges alapot a mi kis főzéseinknek. Persze a lényegről ne feledkezzünk meg: az ételek. Tehát ahogy már említettem előételünk SÜTŐTÖKKRÉMLEVES volt, melyhez szükség volt (4 főre vetítve):
Sütőtökkrémleves pirított zsemlekockákkal
- 1 db tökre
- 1 póréhagymára
- 5 dkg vajra
- 1 kis fej vöröshagymára
- sóra, fehér borsra, őrölt gyömbérre
- húsleveskockára
- főzőtejszínre
- kiflire vagy kenyérre kockára vágva a pirításhoz
     Elsősorban megsütöttük a tököt, hogy édesebb legyen, majd kikapartuk a belsejét. Egy fazékban megdinszteltük az apróra vágott hagymát egy kis vajon, majd ehhez hozzáadtuk a kikapart tököt, póréhagymát és felöntve vízzel hagytuk puhára főzni. Ezekután összeturmixoltuk és összefőztük a főzőtejszínnel. Nem is bonyolult, ugye? E mellé pirított zsemlekockákat tálaltunk.


Erdélyi rakottkáposzta- sütés előtt...
     A visszhang fantasztikus volt, sokan először ettünk effajta levest. De még a főétel hátra volt, az ERDÉLYI RAKOTT KÁPOSZTA. Ehhez nem kellett más, csupán (4 főre vetítve):
- 1 kg savanyú káposzta
- 60 dkg darált hús
- 20 dkg rizs
- fokhagyma, vöröshagyma
- só, bors, pirospaprika
- tejföl
- kolbász
     A káposztát, a rizst és a húst megfőztük és olajon megdinszteltük. Ezekután egy tepsiben rétegesen leraktuk őket a kolbásszal együtt. Minden réteg közé tejfölt tettünk és a tetejére szalonnát. Ezt megsütöttük, majd tejfölel és kenyérrel tálaltuk.


... és sütés után



     De itt még nem volt vége az eszem-iszomnak! Ezekután jött a hab a tortára, vagyis a hab a MÁGLYARAKÁSra. amely megfelelője a csehek és szlovákok által igen közkedvelt žemlovkának. Ehhez a hozzávalók:
- 3 alma
- egy kiskanál fahéj
- 7,5, dkg vaj vagy margarin
- fonott kalács vagy zsemle
- 0,5 l tej
- dió
- 2 tojás
- 15 dkg porcukor
- 0,5 ccsomag vaníliás cukor
- 13 dkg baracklekvár
- mazsola
- prézli

A tepsit kivajaztuk és prézlivel körbeszórtuk. A fonott kalácsot (vagy kenyeret, kiflit) felvágtuk szeletekre, beáztattuk tejbe és leraktunk belőlük egy réteget a tepsi aljára. Erre kezdtük rétegezni a további hozzávalót: diót, maszolát, almát, és a legvégén a vajat. Betettük a sütőbe. Mikor már egy kicsit megpirult kivettük, s a tetejére lekvárral összekevert felvert tojáshabot öntöttünk, majd visszetettük a sütőbe.

Sok ügyes kéz, sok éhes száj, sok teli gyomor, sok elégedett mosoly. Vége a novemberi főzőestnek, várunk mindenkit nagyon sok szeretettel a következőre, az idei év utolsójára, melyre december 19-én kerül sor! Ezzel fogjuk zárni a második blokkot, az első sikeres évünket.

Jó étvágyat mindenkinek!

A bejegyzést készítette: Ivkovič Krisztina, Bors-Fiszli Edit, Jenei János

Az ételek videóreceptjei az alábbi linkre kattintva elérhető:
https://www.youtube.com/watch?v=-Fe_9zfGJiI&feature=youtu.be

Comments

Popular posts from this blog

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a ma...

Karácsonyi események az ostravai Magyar Klubban, 2019

A Római Katolikus Egyház hagyományai szerint advent második hétvégéjén a jászolra emlékezünk, ahol a Megváltó született. Mind az adventi koszorún, mind a Katolikus Egyház szertartásán is ekkor a lila az uralkodó szín, mely a szeretet jelképezi. Mindezeket figyelembe véve került megrendezésre 2019. december 7-én, szombaton az ostravai Magyar Klubban a fiataloknak és még fiatalabbaknak megszervezett délelőttünk. Az adventi és karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódóan alakultak a rendezvény eseményei is. Fenyőfát és hóembert festettünk, melyhez a fa sablonokat Nagy Sándor, a CsMMSz Olomouci Helyi Egyesületének elnöke készítette. Így kicsiknek és nagyoknak már csak a kreativitásukra volt szükség, hogy fantáziájuknak megfelelően díszítsék és színesítsék ezeket az elemeket. Hóembereket zokniból is készítettünk Sándor feleségének, Jitka Nagyová irányításával. A fehér zoknikat hobbi kellékboltban beszerzett anyaggal megtöltöttünk, és feldíszítettük a legsokoldalúbb variációkban. Emelle...

Nemzeti összetartozás éve, avagy egy új korszak kezdete - A 2020-as Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából tartott előadás bevezetője

Magyar Királyság etnikai megoszlása 1880-as térkép alapján Trianon . E szó hallatán a százéves tagadás, kibeszéletlen sérelmek, megoldatlan etnikai feszültségek és a kiegyezés utáni történelmi Magyarország képe jelenik meg előttünk, magyarok előtt. Számos oldalról lehet megközelíteni az összetartozás emlékét. Mindenekelőtt tisztázni kell szándékunk, amelynek ismeretében el kell dönteni, hogy az elmúlt száz év példáját követve, az érintett államok és a nagyhatalmi érdekpolitika által kiváltott társadalmi, etnikai és nemzetközi feszültségeket, mint negatív örökséget, a jövőnk részévé tesszük, vagy megpróbálunk száz év után egy új a Kárpát-medencében korábban nem látott együttműködési rendszerben élni és a mindenkori felmerülő problémákra konszenzusos választ találni. Talán egyetérthetünk abban, hogy az utóbbi lehetőség alapján érdemes megemlékezni minden múltbeli tragédiáról, melynek célja nem a seb évről évre történő felszakítása, a nemzetek egymástól való elidegenítése, hanem...