Az 1848-1849-es szabadságharc
leverésének egy szimbolikus dátuma október 6-a, amikor tizenhárom honvéd főtisztet
(tizenkét tábornokot és egy ezredest) végeztek ki Aradon és Batthyány grófot,
Magyarország miniszterelnökét Pesten. Ez a dátum egy dicsőséges harc szomorú
végét és egy kegyetlen vészkorszak kezdetét jelzi, hiszen nemcsak ez a 13+1
szabadságért harcoló hős lett áldozat. Az esemény bár nem állami ünnep mégis
kétségtelen, hogy a nemzeti öntudat része, melyet már az iskolában és otthon
megtanulunk, és megőrzünk egy életen át, hogy aztán tovább adhassuk az emlékét
és a benne rejlő értékeket a következő nemzedékeknek.
Az aradi tizenhármak tárgya számtalan
irodalmi (például Ady
Endre: Október 6. című verse), képzőművészeti (mások mellett Thorma János
festménye) és zenei alkotásnak a „magas kultúrában” és néphagyományunkban
egyaránt a fájó emléket őrizve Magyarországon és azon kívül is. Az események
mind a mai napig a tudományos kutatások (például idén mutatták be Kiss
Ernő eddig nem ismert búcsúlevelét a Magyar Nemzeti Levéltárba) és a
közérdeklődés tárgya (példa erre a helyszínre zarándokló megemlékezők, vagy az
országszerte és azon túli helyi megemlékezések). Mindez a sokszínűség október
6-a jelentőségéből és értékéből fakad és a generációk gondosan őrző emlékező
gyakorlatából táplálkozik.
Hasonlóan gazdag program valósult meg
1849. október 6-a 170. évfordulóján az ostravai Magyar Klubban. Ezen a borús,
hideg vasárnap délelőttön gyerekek, fiatalok, fiatal felnőttek és szépkorúak
egyaránt összegyűltek, mert fontosnak érezték, hogy közösen töltsék el ezt a napot.
A szervezők is hasonlóan sokféle korosztályt képviseltek, és próbálták október
6-a emlékét változatosan és a programokat tágabb témakörben megszervezni. Így
lehetőség nyílt az őszinte nevetésre, a kissé keserű magunkba fordulásra, a
tanulásra és tanításra, az alkotásra és emlékteremtésre.
Hogyan lehet egy nemzeti gyásznapon
gyerekeknek szóló foglalkozást csinálni kérdezhetné jogosan az olvasó, főleg
úgy, ha az egészen fiatal korosztály képviselteti magát (3-13 év között). Nekik
elsősorban kézműves foglalkozásokkal készültünk. Szélforgót, kokárdát színeztünk,
csákót hajtogattunk és huszárt készítettünk papírból, aki délceg lován ül
kardjával a kezében. Emellett a kicsit idősebb szorgos kezek kokárdákat varrtak
mindenkinek. Ugyanezen szorgos kezek még a program előtt elemózsiáról is
gondoskodtak a közösség számára. Az eredeti tervek szerint a gasztronómiát is a
programhoz kívántuk igazítani Kossuth-kiflivel meglepve az egybegyűlteket. A
lehetőségek hiányában azonban a Kossuth-kifli helyi péksüteménnyé módosult, de
majd jövőre ezt is megoldjuk!
Számos játékos vetélkedővel
elevenítettük fel tudásunkat a történelmi eseményekről kvíz kérdésekre
válaszolva egyénileg, illetve csoportban. Azonban az ismétlés mellett számos új
információval is gazdagodtunk mindnyájan, hiszen egy igazi hadtörténeti
műkincsgyűjtő van közöttünk, aki történelmi emléktárgyakat gyűjt és óv hosszú
évek óta. Igen jelentős gyűjteménnyel rendelkezik ma már, amiből számos érdekes
darabot elhozott az eseményre. Mivel a gyűjtés mellett a tárgyak „hátterének”
felkutatásával éppen úgy foglalkozik szabad idejében, mint a tárgyak megóvásával,
így a nagyérdemű számtalan érdekességet is megtudhatott a meg is fogható
kincsekről, a jelentőségükről, ápolásukról és a gyűjtési folyamatról. Nem is
csoda, hogy innen aztán a beszélgetés szinte megállíthatatlanul tovább
folytatódott történelmi korok és helyszíneken át személyes történeteket és
meglátásokat éppen úgy érintve, mint történelmi vagy művelődési tényeket felsorakoztatva.
Szóba került a szomszédos Olomouc városa, mint koronázási város és
természetesen Arad is, ahol a közösség egy csoportja éppen akkor helyezte el a
kegyelet virágait.
Az ostravai magyar események
elválaszthatatlan eleme az ének az Ostravai Csalogányoknak köszönhetően. Ez nem
volt másként október 6-án se, amikor katonadalokat énekeltünk, melyeknek
szövegét két nyelven is kinyomtattuk, így ismerősöknek, kollegáknak,
családtagoknak is meg lehet mutatni, majd a magyar népzenébe ágyazott
történelmi emlékezet egy-egy gyönyörű példáját. Különösen jelentős volt
elnökasszonyunk, Rákóczi Anna előadása az aradi vértanúkról szóló 13 versszakos
ballada eléneklésével, mely után a korábban már említett szomorkás magába
fordulás meghitt pillanatai következtek.
Köszönjük a négytagú szervező csapatnak,
a szorgos kezeknek és a lelkes részt vevőknek, hogy lehetőségünk volt együtt feleleveníteni
és továbbadni október 6-a értékét. Mindnyájan tanultunk és megéltük az eseményekhez
kapcsolódó sokszínű kulturális értékek számos példáját, így marad fenn és válik
szorosabbá a mai, ostravai magyar közösség is.
A fotókat készítette Jenei János a szöveget írta Harlov-Csortán Melinda.
Comments
Post a Comment