Skip to main content

Sokszínűségben egység – Tizenegyedik éve ünnepel tizenegy nemzetiség Brno-ban

2018. szeptember 22-én került megrendezésre tizenegyedik alkalommal a hatnapos BabylonFest záró eseménye, a szabadtéri ének- és tánc gála és gasztronómiai bemutató Brnoban a Moravske namesti parkban. A résztvevő nemzetiségek közül a magyar szervezet alapítónak számít, és a mai napig mozgató rugója mind a szervezésnek, mind a lebonyolítás sikerességének. A Cseh- és Morvaországi Magyarok Szervezetének Brno-i Alapszervezete standjáról és standjából készült az alábbi beszámoló.

A brno-i sokszínűséget tizenegy éve ünneplő BabylonFest az idén is hatalmas sikerrel zajlott. Számos eseménnyel és nagy aktivitással vettek részt az egyes nemzetiségek (szám szerint tizenegy: bolgár, görög, horvát, lengyel, magyar, német, orosz, román, szlovák, ukrán és vietnámi) a programokon, mely a sokszínűség mellett az összetartozást is ünnepelte. A város apraja – nagyja megmozdult ezen a hat napon, sőt az ország más pontjaiból (Prága, Ostrava) és még a környező országokból is érkeztek érdeklődők a nagyszabású eseményre. Mások mellett volt faültetés, beszélgető est, fotókiállítás, tánc- és zenei előadások a szabadban és díszes koncertteremben egyaránt.

A záró eseményen, mely szeptember 22-én került megrendezésre a Moravske namesti parkban, a babiloni sokszínűség minden szempontból megvalósult. Mégsem volt kaotikus vagy széteső a nap, amit a több éves tapasztalat, az elkötelezett részvétel és a nemzetiségek közötti számtalan összekötő kapocs biztosított. Az egyes nemzetiségek képviselői barátként üdvözölték egymást, és bár mindenki különösen a saját tánc-, ének- vagy zene előadásának örült, a tapsban és a bátorító mosolyban nem volt különbségtétel sem a Moravske namesti park színpadán, sem a belvárost átszelő felvonulás alatt. A tánc és a zene, az összekötő cseh nyelv ismerete mellett, biztosította a kapcsolatot, hiszen a Besenyői Citerások muzsikája táncra ösztökélte a színpad mellett várakozó Piroš rouža cigány tánccsoport lányait is, ahogy a közönség együtt énekelte az ismert dallamokat a ženský pěvecký sbor LAZ szlovén kórussal, vagy nevetett a Gorol Chór męski Jabłonków nevű lengyel csoport mesélőnek viccein.
Nem volt különbség az elkötelezett tenni akarásban sem, minden stand csak úgy roskadozott a gasztronómiai finomságoktól. Mindenki fáradtságot nem kímélve készült otthon a legfinomabb receptek elkészítésével, illetve a helyszínen a díszes tálalással. A kínálások során mindenki értesülhetett, miért különleges egy-egy falat, vagy hogyan kellett módosítani az eredeti receptet a helyi lehetőségek vagy nyersanyagok alapján. Igazán kedves pillanatok voltak, amikor a férfiak ugyanolyan lelkesedéssel és hozzáértéssel ajánlották az asszonyok főztjeit, mintha maguk is a konyhában sürögtek volna a megelőző napokon és éjjeleken. Természetesen itt szeretnénk kiemelni az egyenlőre kisebbségben megjelenő, de annál jobban tiszteletre méltó, szakács vénával megáldott férfi résztvevőket.

A nemzetiségeket összekötő elemek a mindennapoktól kezdve a szerkezeti célokon át számtalan módon kapcsolódást biztosítanak a hasonló feladatok és célok által, elég csak a nyelv és kultúra megőrzésére vagy egy másik országgal való kapcsolat megtartására gondolni egyedi és intézményi szinten egyaránt. Ezt az összetartozást fejezi ki a fesztivál maga is, a sokszínűség közösségét, hiszen az ókori Babylon sem az egyes, valamilyen szempontból egyedülálló csoportokat, hanem azok közösségét szimbolizálja. Bár a bibliai leíráshoz hasonlóan a szeptember 22-ei esemény is hangos volt és sokszínű, de mégis egységes és működő is, igazi élményt nyújtva mindenkinek!

(A fotókat Jenei Jánosnak köszönjük!)

                               A blogbejegyzést készítette: Harlov-Csortán Melinda

Comments

Popular posts from this blog

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a ma...

Nemzeti összetartozás éve, avagy egy új korszak kezdete - A 2020-as Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából tartott előadás bevezetője

Magyar Királyság etnikai megoszlása 1880-as térkép alapján Trianon . E szó hallatán a százéves tagadás, kibeszéletlen sérelmek, megoldatlan etnikai feszültségek és a kiegyezés utáni történelmi Magyarország képe jelenik meg előttünk, magyarok előtt. Számos oldalról lehet megközelíteni az összetartozás emlékét. Mindenekelőtt tisztázni kell szándékunk, amelynek ismeretében el kell dönteni, hogy az elmúlt száz év példáját követve, az érintett államok és a nagyhatalmi érdekpolitika által kiváltott társadalmi, etnikai és nemzetközi feszültségeket, mint negatív örökséget, a jövőnk részévé tesszük, vagy megpróbálunk száz év után egy új a Kárpát-medencében korábban nem látott együttműködési rendszerben élni és a mindenkori felmerülő problémákra konszenzusos választ találni. Talán egyetérthetünk abban, hogy az utóbbi lehetőség alapján érdemes megemlékezni minden múltbeli tragédiáról, melynek célja nem a seb évről évre történő felszakítása, a nemzetek egymástól való elidegenítése, hanem...
, ,Tanuljunk meg hálásnak lenni! ’’ 2019. október 5-én ismét ellátogatott hozzánk Balga Zoltán atya. Az ostravai magyar klub évi eseményei között az egyik legfelüdítőbb mindig a magyar szentmise, ahol főleg lelkiekben töltődhetünk fel. Ez most sem volt másként, hiszent Zoltán atya bátorító beszéde mindig erőt ad ennek a kis közösségben, amiből aztán tudunk táplálkozni a következő időszakban. Már hagyományosan a Szent Vencel püspökségi templom adott otthont a magyar híveknek, mely a város szívében, a magyar klubhelyiség mögött található.  A szentmise fő témája ezúttal a hála volt: mi emberek, mennyire elfelejtünk hálát adni minden kis apróságért és nagy dolgokért egyaránt az életben: hogy felkeltünk, hogy van mit ennünk, hogy a szeretteinkkel napi kapcsolatban lehetünk, a jó munkáért, a sok törődésért, barátaink gondoskodásáért, felebarátainkért. Mekkora kegyelem az, hogy a XXI. században szabadon felvállalhatjuk, hogy keresztények vagyunk. Annyira természetesnek veszü...