Skip to main content

Sokszínűségben egység – Tizenegyedik éve ünnepel tizenegy nemzetiség Brno-ban

2018. szeptember 22-én került megrendezésre tizenegyedik alkalommal a hatnapos BabylonFest záró eseménye, a szabadtéri ének- és tánc gála és gasztronómiai bemutató Brnoban a Moravske namesti parkban. A résztvevő nemzetiségek közül a magyar szervezet alapítónak számít, és a mai napig mozgató rugója mind a szervezésnek, mind a lebonyolítás sikerességének. A Cseh- és Morvaországi Magyarok Szervezetének Brno-i Alapszervezete standjáról és standjából készült az alábbi beszámoló.

A brno-i sokszínűséget tizenegy éve ünneplő BabylonFest az idén is hatalmas sikerrel zajlott. Számos eseménnyel és nagy aktivitással vettek részt az egyes nemzetiségek (szám szerint tizenegy: bolgár, görög, horvát, lengyel, magyar, német, orosz, román, szlovák, ukrán és vietnámi) a programokon, mely a sokszínűség mellett az összetartozást is ünnepelte. A város apraja – nagyja megmozdult ezen a hat napon, sőt az ország más pontjaiból (Prága, Ostrava) és még a környező országokból is érkeztek érdeklődők a nagyszabású eseményre. Mások mellett volt faültetés, beszélgető est, fotókiállítás, tánc- és zenei előadások a szabadban és díszes koncertteremben egyaránt.

A záró eseményen, mely szeptember 22-én került megrendezésre a Moravske namesti parkban, a babiloni sokszínűség minden szempontból megvalósult. Mégsem volt kaotikus vagy széteső a nap, amit a több éves tapasztalat, az elkötelezett részvétel és a nemzetiségek közötti számtalan összekötő kapocs biztosított. Az egyes nemzetiségek képviselői barátként üdvözölték egymást, és bár mindenki különösen a saját tánc-, ének- vagy zene előadásának örült, a tapsban és a bátorító mosolyban nem volt különbségtétel sem a Moravske namesti park színpadán, sem a belvárost átszelő felvonulás alatt. A tánc és a zene, az összekötő cseh nyelv ismerete mellett, biztosította a kapcsolatot, hiszen a Besenyői Citerások muzsikája táncra ösztökélte a színpad mellett várakozó Piroš rouža cigány tánccsoport lányait is, ahogy a közönség együtt énekelte az ismert dallamokat a ženský pěvecký sbor LAZ szlovén kórussal, vagy nevetett a Gorol Chór męski Jabłonków nevű lengyel csoport mesélőnek viccein.
Nem volt különbség az elkötelezett tenni akarásban sem, minden stand csak úgy roskadozott a gasztronómiai finomságoktól. Mindenki fáradtságot nem kímélve készült otthon a legfinomabb receptek elkészítésével, illetve a helyszínen a díszes tálalással. A kínálások során mindenki értesülhetett, miért különleges egy-egy falat, vagy hogyan kellett módosítani az eredeti receptet a helyi lehetőségek vagy nyersanyagok alapján. Igazán kedves pillanatok voltak, amikor a férfiak ugyanolyan lelkesedéssel és hozzáértéssel ajánlották az asszonyok főztjeit, mintha maguk is a konyhában sürögtek volna a megelőző napokon és éjjeleken. Természetesen itt szeretnénk kiemelni az egyenlőre kisebbségben megjelenő, de annál jobban tiszteletre méltó, szakács vénával megáldott férfi résztvevőket.

A nemzetiségeket összekötő elemek a mindennapoktól kezdve a szerkezeti célokon át számtalan módon kapcsolódást biztosítanak a hasonló feladatok és célok által, elég csak a nyelv és kultúra megőrzésére vagy egy másik országgal való kapcsolat megtartására gondolni egyedi és intézményi szinten egyaránt. Ezt az összetartozást fejezi ki a fesztivál maga is, a sokszínűség közösségét, hiszen az ókori Babylon sem az egyes, valamilyen szempontból egyedülálló csoportokat, hanem azok közösségét szimbolizálja. Bár a bibliai leíráshoz hasonlóan a szeptember 22-ei esemény is hangos volt és sokszínű, de mégis egységes és működő is, igazi élményt nyújtva mindenkinek!

(A fotókat Jenei Jánosnak köszönjük!)

                               A blogbejegyzést készítette: Harlov-Csortán Melinda

Comments

Popular posts from this blog

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a ma...

Karácsonyi események az ostravai Magyar Klubban, 2019

A Római Katolikus Egyház hagyományai szerint advent második hétvégéjén a jászolra emlékezünk, ahol a Megváltó született. Mind az adventi koszorún, mind a Katolikus Egyház szertartásán is ekkor a lila az uralkodó szín, mely a szeretet jelképezi. Mindezeket figyelembe véve került megrendezésre 2019. december 7-én, szombaton az ostravai Magyar Klubban a fiataloknak és még fiatalabbaknak megszervezett délelőttünk. Az adventi és karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódóan alakultak a rendezvény eseményei is. Fenyőfát és hóembert festettünk, melyhez a fa sablonokat Nagy Sándor, a CsMMSz Olomouci Helyi Egyesületének elnöke készítette. Így kicsiknek és nagyoknak már csak a kreativitásukra volt szükség, hogy fantáziájuknak megfelelően díszítsék és színesítsék ezeket az elemeket. Hóembereket zokniból is készítettünk Sándor feleségének, Jitka Nagyová irányításával. A fehér zoknikat hobbi kellékboltban beszerzett anyaggal megtöltöttünk, és feldíszítettük a legsokoldalúbb variációkban. Emelle...

Élet Csehországban

Hol volt hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy Csehország. Egy ország, ahol köszönöm helyett dekuji van, Duna helyett Moldva, Tokaji helyett Pilsner, gulyás helyett gulyás. Na jó az utolsó az stimmel, de csak névben, állagban és ízben más. Persze azért nem ég és föld.. Mintha most lett volna, hogy felültem a Budapest-Prága vonatra szeptember első napján a keleti pályaudvarnál, hogy belevágjak valami teljesen ismeretlenbe. El sem hiszem, de azóta már az ötödik hónapomat töltöm itt. Már párszor írtam a blogra, de most gondoltam kicsit bemutatkozom, hiszen elég élményt  gyűjtöttem  már ahhoz, hogy legyen miről írni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 9 hónapot tölthetek az országban a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként. A program  célja, hogy segítse a Kárpát-medencében élő szórványmagyarság helyzetét és, hogy erősítse a határon túl élő és az anyaországban élő magyar kapcsolatokat. A program az ...