Skip to main content

300 liternyi alföldi csipetkés hungarikum Csehország szívében

Szeptember 28. Csehország patrónusának, szent Vencelnek a napja, amikor az ünnepi megemlékezések és istentiszteletek mellett országszerte kirakodóvásárokat szerveznek.


Nincs ez máshogy Lovosicében, a Prágától 70 km-re fekvő kisvárosban sem. Az ottani Magyar ház immár tizedik alkalommal állítja fel sátrát, és kínálja a magyar finomságokat a zarándokoknak és az arra sétálóknak. Emellett készségesen válaszolnak a kérdésekre: vajon tényleg irgalmatlanul csípősek és fűszeresek a magyar ételek, miért nem olyan sűrű a magyar gulyás, mint a cseh?


A magyar stand főszereplői idén
 is Csányi Sándor, a szolnoki gulyáskirály és Bihacsy László, a szabadtűzi sütés-főzés mestere voltak. Tudomásom szerint legalább háromszáz liter alföldi csipetkés marhagulyást készítettek. ”Sajnos” ez is kevésnek bizonyult, akkora volt az érdeklődés, hiszen a jó és finom dolgoknak hamar híre megy.






Nem is akármilyen gulyást ettünk!

Íme a hivatalos közlemény:
A Földművelésügyi Minisztérium az Európai Unió Euroterroirs kezdeményezéshez csatlakozva Hagyományok–Ízek–Régiók elnevezéssel programot indított azzal a céllal, hogy létrehozza Magyarország hagyományos és tájjellegű mezőgazdasági termékeinek gyűjteményét. Az így összegyűjtött termékleírások nemzeti kincsként kezelendők: ilyen a Pick szalámi, a kalocsai és szegedi fűszerpaprika, a csabai és gyulai kolbász, a debreceni mézeskalács, a békési cigánka (hurkaféle), a szatmári szilvalekvár, a csécsi szalonna, az ágyas pálinka, a Rákóczi túrós, a Rigó Jancsi és 2016 óta az alföldi csipetkés marhagulyás is.
Igazi hungarikummal találkozhatott a lovosicei közönség.










Emellett még más vásárfiát is hazavihetett: magyar kolbászt, fűszereket, és ha elég szemfüles volt, puha magyar fehér kenyeret is szerezhetett. Ilyen nem terem ám Csehországban, érdemes élni az alkalommal!

Köszönet illeti a CSMMSZ Lovosicei Helyi Egyesületét, annak vezetőjét, Pospíšilová Ivetát és csapatát, hogy immár egy évtizede kitartóan szervezik és megvalósítják ezt a szép alkalmat és öregbítik kultúránk hírnevét.

                 A blogbejegyzést és a fényképeket készítette: Nagy Ildikó

Comments

Popular posts from this blog

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a ma...

Nemzeti összetartozás éve, avagy egy új korszak kezdete - A 2020-as Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából tartott előadás bevezetője

Magyar Királyság etnikai megoszlása 1880-as térkép alapján Trianon . E szó hallatán a százéves tagadás, kibeszéletlen sérelmek, megoldatlan etnikai feszültségek és a kiegyezés utáni történelmi Magyarország képe jelenik meg előttünk, magyarok előtt. Számos oldalról lehet megközelíteni az összetartozás emlékét. Mindenekelőtt tisztázni kell szándékunk, amelynek ismeretében el kell dönteni, hogy az elmúlt száz év példáját követve, az érintett államok és a nagyhatalmi érdekpolitika által kiváltott társadalmi, etnikai és nemzetközi feszültségeket, mint negatív örökséget, a jövőnk részévé tesszük, vagy megpróbálunk száz év után egy új a Kárpát-medencében korábban nem látott együttműködési rendszerben élni és a mindenkori felmerülő problémákra konszenzusos választ találni. Talán egyetérthetünk abban, hogy az utóbbi lehetőség alapján érdemes megemlékezni minden múltbeli tragédiáról, melynek célja nem a seb évről évre történő felszakítása, a nemzetek egymástól való elidegenítése, hanem...
, ,Tanuljunk meg hálásnak lenni! ’’ 2019. október 5-én ismét ellátogatott hozzánk Balga Zoltán atya. Az ostravai magyar klub évi eseményei között az egyik legfelüdítőbb mindig a magyar szentmise, ahol főleg lelkiekben töltődhetünk fel. Ez most sem volt másként, hiszent Zoltán atya bátorító beszéde mindig erőt ad ennek a kis közösségben, amiből aztán tudunk táplálkozni a következő időszakban. Már hagyományosan a Szent Vencel püspökségi templom adott otthont a magyar híveknek, mely a város szívében, a magyar klubhelyiség mögött található.  A szentmise fő témája ezúttal a hála volt: mi emberek, mennyire elfelejtünk hálát adni minden kis apróságért és nagy dolgokért egyaránt az életben: hogy felkeltünk, hogy van mit ennünk, hogy a szeretteinkkel napi kapcsolatban lehetünk, a jó munkáért, a sok törődésért, barátaink gondoskodásáért, felebarátainkért. Mekkora kegyelem az, hogy a XXI. században szabadon felvállalhatjuk, hogy keresztények vagyunk. Annyira természetesnek veszü...