Dömötör Mihálynak a hervadó virágokról szóló kiállítása szeptember 14-én nyílt meg Prágában a Nemzetiségek házában.
 |
| A kiállítás megnyitója |
„Még létezik, de már nem él“ – jegyezte meg a képeiről a Tömörkény-díjas fotóművész, miközben függesztgettük az alkotásokat a galéria falára. A nem szokványos témáról több napon át volt lehetősége beszélgetnie eme sorok írójának, miközben installáltuk a kiállítást. Nyújthat-e még esztétikai élményt az elmúló, a haldokló, a hervadó? Mitől szép valami? Mennyire határozza meg a szépséget, az életet és annak szemléletét az idő? Ki az, aki ilyen kérdésekkel foglalkozik? Vajon milyen életszakaszában járhat, és milyen élettapasztalatokkal rendelkezik?
A képek megalkotásának körülményeiről is sok érdekeset megtudhattam. Először is érdemes Heideggert olvasni – a filozófus létről és az időről írt gondolatait. Majd rengeteg hervadó virággal elborítani a stúdiót, ami egyben az ember lakása is lehet, szüntelen kísérletezni a fénnyel és árnyékkal... és végül megszületik a csoda: egy egészen más világ, amit a képek által látunk, láttat velünk a fényképész. Egy eltérő szemléletmód, más megközelítés. Rámutat arra, hogy másmilyen megvilágításban teljesen másnak bizonyul az, amit az egyszerű halandó már talán kidobásra ítél. Az a tárgy – vagy esetünkben a lankadó növény – a művészt még alkotásra serkentheti. Ezt bizonyítja A hervadás virága kiállítás. Dömötör Mihály célja a létezőnek a múlt idő általi megsebbzettségének képi ábrázolása.
A hódmezővásárhelyi fotós 17 éves korában kezdett el fényképezni. A fotóművészet legtöbb ágában eligazodik és kiemelkedőt alkot, mert fényképezőgépe hű szolgája maradt. A technikai bravúrok mellett számára ez a kifejezési forma egyfajta lelki utazás és szellemi kalandozás. 1980 óta dolgozik a Móra Ferenc Múzeumnál, az ország egyik legjobb tárgyfotósának tartják.
A tárlat október elsejéig tekinthető meg a Prágai Nemzetiségek háza galériájában (Dum národnostních menšin). Szeretettel várunk minden érdeklődőt.
 |
| Dömötör Mihály és az érdeklődők |
 |
| A festő |
A blogbejegyzést készítette: Nagy Ildikó
Comments
Post a Comment