A hervadás szépsége

Dömötör Mihálynak a hervadó virágokról szóló kiállítása szeptember 14-én nyílt meg Prágában a Nemzetiségek házában.

A kiállítás megnyitója

„Még létezik, de már nem él“ – jegyezte meg a képeiről a Tömörkény-díjas fotóművész, miközben függesztgettük az alkotásokat a galéria falára. A nem szokványos témáról több napon át volt lehetősége beszélgetnie eme sorok írójának, miközben installáltuk a kiállítást. Nyújthat-e még esztétikai élményt az elmúló, a haldokló, a hervadó? Mitől szép valami? Mennyire határozza meg a szépséget, az életet és annak szemléletét az idő? Ki az, aki ilyen kérdésekkel foglalkozik? Vajon milyen életszakaszában járhat, és milyen élettapasztalatokkal rendelkezik?

A képek megalkotásának körülményeiről is sok érdekeset megtudhattam. Először is érdemes Heideggert olvasni – a filozófus létről és az időről írt gondolatait. Majd rengeteg hervadó virággal elborítani a stúdiót, ami egyben az ember lakása is lehet, szüntelen kísérletezni a fénnyel és árnyékkal... és végül megszületik a csoda: egy egészen más világ, amit a képek által látunk, láttat velünk a fényképész. Egy eltérő szemléletmód, más megközelítés. Rámutat arra, hogy másmilyen megvilágításban teljesen másnak bizonyul az, amit az egyszerű halandó már talán kidobásra ítél. Az a tárgy – vagy esetünkben a lankadó növény – a művészt még alkotásra serkentheti. Ezt bizonyítja A hervadás virága kiállítás. Dömötör Mihály célja a létezőnek a múlt idő általi megsebbzettségének képi ábrázolása.

A hódmezővásárhelyi fotós 17 éves korában kezdett el fényképezni. A fotóművészet legtöbb ágában eligazodik és kiemelkedőt alkot, mert fényképezőgépe hű szolgája maradt. A technikai bravúrok mellett számára ez a kifejezési forma egyfajta lelki utazás és szellemi kalandozás. 1980 óta dolgozik a Móra Ferenc Múzeumnál, az ország egyik legjobb tárgyfotósának tartják.

A tárlat október elsejéig tekinthető meg a Prágai Nemzetiségek háza galériájában (Dum národnostních menšin). Szeretettel várunk minden érdeklődőt.

Dömötör Mihály és az érdeklődők

A festő

A blogbejegyzést készítette: Nagy Ildikó

Comments

Élet Csehországban

Hol volt hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy Csehország. Egy ország, ahol köszönöm helyett dekuji van, Duna helyett Moldva, Tokaji helyett Pilsner, gulyás helyett gulyás. Na jó az utolsó az stimmel, de csak névben, állagban és ízben más. Persze azért nem ég és föld.. Mintha most lett volna, hogy felültem a Budapest-Prága vonatra szeptember első napján a keleti pályaudvarnál, hogy belevágjak valami teljesen ismeretlenbe. El sem hiszem, de azóta már az ötödik hónapomat töltöm itt. Már párszor írtam a blogra, de most gondoltam kicsit bemutatkozom, hiszen elég élményt gyűjtöttem már ahhoz, hogy legyen miről írni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 9 hónapot tölthetek az országban a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként. A program célja, hogy segítse a Kárpát-medencében élő szórványmagyarság helyzetét és, hogy erősítse a határon túl élő és az anyaországban élő magyar kapcsolatokat. A program az egykori monarchia t

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról. Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a magyar

Gondolatok a Prágai Magyar Bálról

A bársonyos forradalmat követő időszakban alakult szervezet, mely céljául tűzte ki a csehországi magyarság egyesületi formában történő összefogását és kulturális programjainak megszervezését, már egy évvel megalakulás után, 1992-ben megrendezte a Prágai Magyar Bált. Ennek helyszíne a Vinohrady városrész (Prága 2) Vasutas Kultúrháza volt. A sikeres kezdetet további bálok követték a smíchovi (Prága 5) Nemzeti Házban. Ezek a rendezvények a későbbiekben már nemcsak a prágai helyi szervezet különböző generációinak jelentett kulturális és szórakozási élményt, hanem rendszeres találkozási lehetőséget biztosított más helyi szervezetek tagjainak is a báli együttlét szabadabb, kötetlenebb körülményei között. Nagy örömünkre szolgál, hogy más helyi egyesületekre (Brünn, Ostrava) is hatással volt a prágai bál, és immár ők is rendszeresen szerveznek hasonló eseményt, a novemberi Katalin bált. Nagy előrelépést jelentett a bál helyszínének áthelyezése Prága központjába, a repreze

Csehországi magyarok

Search This Blog