A prágai ifik útja

 Kis csoportunk Balga Zoltán atya vezetésével találkozik heti rendszerességgel a plébánián.

 Az első alkalmak pontosan arra szolgáltak, hogy megismerkedjünk, hogy terjesszük el a találkozók hírét és hogy megbeszéljük, milyen találkozókat szeretnénk. Beszéltünk arról, hogy mit szeretnénk csinálni, milyen témákkal szeretnénk foglalkozni, mit várunk el a találkozóktól, a találkozók vezetőitől és önmagunktól. Több héten keresztül sok ismerkedős- és csapatjátékot játszottunk, hogy megismerhessük egymást, szokványos viselkedésünket, reakcióinkat különböző helyzetekben. A rendszeresen járó emberek lassan összeszoktak, fokozatosan kialakultak új barátságok, csapat lett a csoportból.

 A kezdetektől fogva hetente találkozunk, ha nem is teljes létszámban, de minden hétfőn. Valójában nincs is olyan, hogy teljes létszám, mert ez nem egy zárt csoport egy taglistával. Bármikor csatlakozhat hozzánk bárki, akinek kedve van, mi szeretettel várunk mindenkit. Minden találkozónknak van egy alapja, egy lelki töltete. Ez lehet pl. egy téma (Miért és hogyan gyónjunk? Miért büntet az Isten?), lehet egy szentírási történet (a tékozló fiú története, az irgalmas szamaritánus története), lehet egy útibeszámoló (a Szent Jakab zarándoklatról) vagy éppen egy film (Passió). Mindig előre megbeszéljük, mi az, ami érdekelne minket, mi az, ami aktuális lehet az egyházi naptár szempontjából, és ennek alapján választjuk ki a témákat. Soha nem az volt a lényeg, hogy meghallgassunk egy előadást. Sokkal inkább az, hogy beszélgessünk, hogy elgondolkodjuk egy téma fölött, gondolatainkkal, véleményeinkkel egymást ösztönözve. Nagyon izgalmas és tanulságos beszélgetések születtek sok találkozónkon. Emellett persze mindig beszélgetünk másról is, játszunk, szórakozunk. Úgy alakítjuk, hogy legyen értékes és egyben élvezhető, szórakoztató találkozóink legyenek.

 A tavasz beköszöntével egy kirándulás mellett döntöttünk, hogy ezzel is tarkítsuk programunkat, tegyünk valamit az egészségünkért is. Kihasználva a hosszúhétvégét május 1-jén Karlštejnbe utaztunk. Meglátogattuk a várat, a kápolnát és tettünk egy hosszabb sétát a környéken.

Néhány hónap után visszanézve jó érzés látni az egész folyamatot, ahogy egy gondolatból fokozatosan kiépült valami, ami tényleg működik, és reméljük, Isten áldásával még sokáig működni fog. Egyet elmondhatunk, mindannyiunknak nagy kő esett le a szívéről, amikor az április 30-i szentmiséje keretén belül Dominik Duka prágai bíboros elmondta: közösségünknek mégsem kell máshová költöznie, továbbra is a Szent Henrik templom és plébánia marad az otthonunk.

A bejegyzést írta: Bazár György

Szerkesztette: Demján Izabella