Skip to main content

A prágai ifik útja



 Kis csoportunk Balga Zoltán atya vezetésével találkozik heti rendszerességgel a plébánián.
 Az első alkalmak pontosan arra szolgáltak, hogy megismerkedjünk, hogy terjesszük el a találkozók hírét és hogy megbeszéljük, milyen találkozókat szeretnénk. Beszéltünk arról, hogy mit szeretnénk csinálni, milyen témákkal szeretnénk foglalkozni, mit várunk el a találkozóktól, a találkozók vezetőitől és önmagunktól. Több héten keresztül sok ismerkedős- és csapatjátékot játszottunk, hogy megismerhessük egymást, szokványos viselkedésünket, reakcióinkat különböző helyzetekben. A rendszeresen járó emberek lassan összeszoktak, fokozatosan kialakultak új barátságok, csapat lett a csoportból.
 A kezdetektől fogva hetente találkozunk, ha nem is teljes létszámban, de minden hétfőn. Valójában nincs is olyan, hogy teljes létszám, mert ez nem egy zárt csoport egy taglistával. Bármikor csatlakozhat hozzánk bárki, akinek kedve van, mi szeretettel várunk mindenkit. Minden találkozónknak van egy alapja, egy lelki töltete. Ez lehet pl. egy téma (Miért és hogyan gyónjunk? Miért büntet az Isten?), lehet egy szentírási történet (a tékozló fiú története, az irgalmas szamaritánus története), lehet egy útibeszámoló (a Szent Jakab zarándoklatról) vagy éppen egy film (Passió). Mindig előre megbeszéljük, mi az, ami érdekelne minket, mi az, ami aktuális lehet az egyházi naptár szempontjából, és ennek alapján választjuk ki a témákat. Soha nem az volt a lényeg, hogy meghallgassunk egy előadást. Sokkal inkább az, hogy beszélgessünk, hogy elgondolkodjuk egy téma fölött, gondolatainkkal, véleményeinkkel egymást ösztönözve. Nagyon izgalmas és tanulságos beszélgetések születtek sok találkozónkon. Emellett persze mindig beszélgetünk másról is, játszunk, szórakozunk. Úgy alakítjuk, hogy legyen értékes és egyben élvezhető, szórakoztató találkozóink legyenek.
 A tavasz beköszöntével egy kirándulás mellett döntöttünk, hogy ezzel is tarkítsuk programunkat, tegyünk valamit az egészségünkért is. Kihasználva a hosszúhétvégét május 1-jén Karlštejnbe utaztunk. Meglátogattuk a várat, a kápolnát és tettünk egy hosszabb sétát a környéken.
Néhány hónap után visszanézve jó érzés látni az egész folyamatot, ahogy egy gondolatból fokozatosan kiépült valami, ami tényleg működik, és reméljük, Isten áldásával még sokáig működni fog. Egyet elmondhatunk, mindannyiunknak nagy kő esett le a szívéről, amikor az április 30-i szentmiséje keretén belül Dominik Duka prágai bíboros elmondta: közösségünknek mégsem kell máshová költöznie, továbbra is a Szent Henrik templom és plébánia marad az otthonunk.



A bejegyzést írta: Bazár György
Szerkesztette: Demján Izabella

Comments

Popular posts from this blog

Élet Csehországban

Hol volt hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy Csehország. Egy ország, ahol köszönöm helyett dekuji van, Duna helyett Moldva, Tokaji helyett Pilsner, gulyás helyett gulyás. Na jó az utolsó az stimmel, de csak névben, állagban és ízben más. Persze azért nem ég és föld.. Mintha most lett volna, hogy felültem a Budapest-Prága vonatra szeptember első napján a keleti pályaudvarnál, hogy belevágjak valami teljesen ismeretlenbe. El sem hiszem, de azóta már az ötödik hónapomat töltöm itt. Már párszor írtam a blogra, de most gondoltam kicsit bemutatkozom, hiszen elég élményt  gyűjtöttem  már ahhoz, hogy legyen miről írni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 9 hónapot tölthetek az országban a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként. A program  célja, hogy segítse a Kárpát-medencében élő szórványmagyarság helyzetét és, hogy erősítse a határon túl élő és az anyaországban élő magyar kapcsolatokat. A program az egykori monarchia t

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a magyar

Gondolatok a Prágai Magyar Bálról

A bársonyos forradalmat követő időszakban alakult szervezet, mely céljául tűzte ki a csehországi magyarság egyesületi formában történő összefogását és kulturális programjainak megszervezését, már egy évvel megalakulás után, 1992-ben megrendezte a Prágai Magyar Bált. Ennek helyszíne a Vinohrady városrész (Prága 2) Vasutas Kultúrháza volt. A sikeres kezdetet további bálok követték a smíchovi (Prága 5) Nemzeti Házban. Ezek a rendezvények a későbbiekben már nemcsak a prágai helyi szervezet különböző generációinak jelentett kulturális és szórakozási élményt, hanem rendszeres találkozási lehetőséget biztosított más helyi szervezetek tagjainak is a báli együttlét szabadabb, kötetlenebb körülményei között. Nagy örömünkre szolgál, hogy más helyi egyesületekre (Brünn, Ostrava) is hatással volt a prágai bál, és immár ők is rendszeresen szerveznek hasonló eseményt, a novemberi Katalin bált.   Nagy előrelépést jelentett a bál helyszínének áthelyezése Prága központjába, a repreze