Skip to main content

Zeng a harang hívó szóval

      Ostraván kevés alkalma nyílik a magyar közösségnek, hogy saját anyanyelvén vehessen részt a vasárnapi szentmisén. Sajnos kisebbségünk tényleg kis létszámú, így a magyar miséket csak ritkán élvezhetjük ki. Pontosabban évi 2-3 alkalommal. Ezek az alkalmak nagyon értékesek és fontosak számunkra, így nagy becsben tartjuk őket.
     Az elmúlt években a felvidéki Fél község plébánosa, Zsidó János esperesatya utazott el hozzánk megtartani a szentmise ünnepét. Sajnos egészségügyi gondok miatt az utazás jelen esetben nem volt lehetséges, így 2016. október 2-ára felkértük Balga Zoltán atyát. Zoltán atya 2016 júliusától tevékenykedik Prágában főleg a magyar katolikus közösségek számára, mint missziós lelkipásztor. Feladatai között szerepel a prágai és környékbeli magyarok rendszeres hitéletének fellendítése és oktatása. Emellett nagyon szívesen elvállalta a brünni és ostravai magyar híveket is, melynek kimondottan örülünk.

Balga Zoltán atya az ostravai Szent Vencel templomban

     Most volt az első alkalom, hogy a felvidéki Ipolyság környékéről származó Zoltán atya ellátogatott hozzánk Ostravára. Október másodikán délelőtt fél tizenkettőkör szentmisét mutatott be nekünk a Szent Vencel plébániatemplomban, mely a magyar klub közvetlen szomszédságában található. Prédikációjában kiemelte a mustármag történetét. ,, Törekedjünk arra, hogy legalább annyi hitünk legyen, mint egy mustármagban. Legalább egy mustármagnyi. Nem kell túlozni, de tiszta szívből legyen meg az a kis hitünk.,, Nagyon jó tanácsokkal és lelki feltöltődéssel hagyhattuk el a templom falait ezekután a felemelő szavak után. Bátorította közösségünket és igyekezett erőt adni a további küzdéshez. Soha ne adjuk fel kisebbségünket, magyarok vagyunk, maradjunk meg magyarnak. Mert Ostraván is kellenek magyarok, harcoljunk identitásunkért.

    A szentmise után egy kellemes ebédre invitáltuk őt s a templomban összegyűlt valamennyi tagunkat. Jó volt látni, hogy szép számban összegyűltünk és együtt imádkoztunk. Az ebéd ismét drága szakácsnőnk, Bors-Fiszli Editke keze munkája volt, aki aznap már reggel hajnali öttől a klub kis konyhájában serénykedett, hogy egy mennyei ebéddel fogadhassa a vendégeket a szentmisét követően. Panaszszóra most sem volt példa! A közös imádság után mindenki befalta azt a sok finomságot az asztalokról. És amikor már mindenki azt hihette, hogy tele van, akkor előkerültek a sütemények. De ez már csak hab a tortán!
Zoltán atya és az ostravai Csalogányok
Ebéd a klubban
A sok finom sütemény

    Nagyon köszönjük Zoltán atyának, hogy eljött hozzánk és egy gyönyörű szentmisét mutatott be nekünk. János atyának pedig kívánunk jobbulást, sok erőt, egészséget és kitartást. Várjuk a következő találkozást. Isten áldását!

További képeket a szentmiséről a facebook oldalunkon lehet megtekinteni: Ostravai magyarok

A bejegyzést készítette: Ivkovič Krisztina

Comments

Popular posts from this blog

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a ma...

Karácsonyi események az ostravai Magyar Klubban, 2019

A Római Katolikus Egyház hagyományai szerint advent második hétvégéjén a jászolra emlékezünk, ahol a Megváltó született. Mind az adventi koszorún, mind a Katolikus Egyház szertartásán is ekkor a lila az uralkodó szín, mely a szeretet jelképezi. Mindezeket figyelembe véve került megrendezésre 2019. december 7-én, szombaton az ostravai Magyar Klubban a fiataloknak és még fiatalabbaknak megszervezett délelőttünk. Az adventi és karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódóan alakultak a rendezvény eseményei is. Fenyőfát és hóembert festettünk, melyhez a fa sablonokat Nagy Sándor, a CsMMSz Olomouci Helyi Egyesületének elnöke készítette. Így kicsiknek és nagyoknak már csak a kreativitásukra volt szükség, hogy fantáziájuknak megfelelően díszítsék és színesítsék ezeket az elemeket. Hóembereket zokniból is készítettünk Sándor feleségének, Jitka Nagyová irányításával. A fehér zoknikat hobbi kellékboltban beszerzett anyaggal megtöltöttünk, és feldíszítettük a legsokoldalúbb variációkban. Emelle...

Nemzeti összetartozás éve, avagy egy új korszak kezdete - A 2020-as Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából tartott előadás bevezetője

Magyar Királyság etnikai megoszlása 1880-as térkép alapján Trianon . E szó hallatán a százéves tagadás, kibeszéletlen sérelmek, megoldatlan etnikai feszültségek és a kiegyezés utáni történelmi Magyarország képe jelenik meg előttünk, magyarok előtt. Számos oldalról lehet megközelíteni az összetartozás emlékét. Mindenekelőtt tisztázni kell szándékunk, amelynek ismeretében el kell dönteni, hogy az elmúlt száz év példáját követve, az érintett államok és a nagyhatalmi érdekpolitika által kiváltott társadalmi, etnikai és nemzetközi feszültségeket, mint negatív örökséget, a jövőnk részévé tesszük, vagy megpróbálunk száz év után egy új a Kárpát-medencében korábban nem látott együttműködési rendszerben élni és a mindenkori felmerülő problémákra konszenzusos választ találni. Talán egyetérthetünk abban, hogy az utóbbi lehetőség alapján érdemes megemlékezni minden múltbeli tragédiáról, melynek célja nem a seb évről évre történő felszakítása, a nemzetek egymástól való elidegenítése, hanem...