Skip to main content

A Zlatá Koruna-i megemlékezés

A Zlatá Koruna-i megemlékezés


     A dél-csehországi faluba, Zlatá Korunába a második  világháború végén, 1945. áprilisában érkeztek a magyar katonák, akiknek nyilas parancsra Nyugat felé kellett visszavonulniuk. Az idekerült magyarok a 11. magyar lőszerraktár 43 fős őrségét alkották. Ez az alakulat kapcsolatba került a cseh partizánokkal és elkezdett velük együttműködni. Először csak fegyvereket adtak a cseheknek, majd a háború utolsó napjaiban a harcokba is bekapcsolódtak. Egy helyi híd birtoklásáért kialakult tűzharcban a német SS különítmény öt magyar katonát ölt meg. A magyar hősi halottakat, névszerint Bense Pált, Gergely Mihályt, Krivjanek Györgyöt, Balázs Lajost, Berkes Mátyást Zlatá Koruna temetőjében katonai tiszteletadással és a magyar himnusz hangjai mellett helyezték örök nyugalomra, és később díszes síremléket emeltek nekik. A helyi közigazgatási szervek és a lakosság immár évtizedek óta nagy gonddal és szeretettel ápolják a sírokat. 


     Az ő emléküket őrizve, rájuk tisztelettel emlékezve rendezi meg már több éve a CSMMSZ Prágai Helyi Egyesülete is a Zlatá Koruna-i megemlékezést minden évben május 8-án. 
    Idén nemcsak a fentebb említett öt katona sírjánál hajtottunk fejet, hanem a Týn nad Vltavou városához közeli két magyar ismeretlen katona sírjánál is, akiket szintén a háború befejezése utáni napon végeztek ki. Az ő sírhalmuknál való megemlékezés után érkeztünk Rájovba, ahol a Magyar Nagykövetség képviselőivel, köztük dr. Boros Miklós nagykövet úrral, Ing. Jiří Rejmannal, a helyi polgármesterrel és az Esterházy Társulás tagjaival együtt ünnepélyesen helyeztük el a kegyelet virágait a háborúban elesett hősök emlékművénél, majd a Zlatá Koruna-i temetőben. 


     Ezt követően a városháza előtti parkban a Magyar Királyi Honvédség 1938-1945 közötti időszakáról nézhettünk meg egy kiállítást, melyről készségesen adtak tájékoztatást a Honvéd hagyományőrző csoport tagjai. 


    15 órakor Rostás Bea: Megtisztulás kiállítását nyitotta meg Lőrincz Zsuzsa. Az alkalom érdekessége az volt, hogy jelen volt maga a művésznő is, aki énekkel hivogatta a résztvevőket, majd saját maga mutatta be a műveit, azok elkészülésének módját, idejét, az esetleges legendákat, így jobban tudtuk értelmezni a látottakat. Az egésznapos rendezvényt ünnepi hangverseny zárta a Zlatá Koruna-i kolostor koncerttermében. Nemzetközileg elismert fiatal műveszek, Lachegyi Róza (hegedű), Márkus – Ágnes (cselló), Kovács Gergely (zongora) előadásában hallhattuk Rachmaninov és Brahms műveit. 


    Meglátásunk szerint példamutató ez a cseh-magyar együttműködés, mely során élvezhetjük a helyiek vendégszeretetét, precíz szervezését, élénk kapcsolatát mind a Magyar Nagykövetséggel, mind a Balassi Intézettel és a CSMMSZ-szel is. Fontos, hogy valamennyiszer felhívjuk arra a figyelmet, mennyire szép és felemelő érzés együtt lenni, közösen énekelni, ugyanakkor tanuljunk a háborúból, hogy annak borzalmai már ne ismétlődhessenek meg.




További képek ITT

A fotókat készítette: Molnár Péter és Nagy Ildikó

Szerző: Nagy Ildikó

Comments

Popular posts from this blog

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a ma...

Karácsonyi események az ostravai Magyar Klubban, 2019

A Római Katolikus Egyház hagyományai szerint advent második hétvégéjén a jászolra emlékezünk, ahol a Megváltó született. Mind az adventi koszorún, mind a Katolikus Egyház szertartásán is ekkor a lila az uralkodó szín, mely a szeretet jelképezi. Mindezeket figyelembe véve került megrendezésre 2019. december 7-én, szombaton az ostravai Magyar Klubban a fiataloknak és még fiatalabbaknak megszervezett délelőttünk. Az adventi és karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódóan alakultak a rendezvény eseményei is. Fenyőfát és hóembert festettünk, melyhez a fa sablonokat Nagy Sándor, a CsMMSz Olomouci Helyi Egyesületének elnöke készítette. Így kicsiknek és nagyoknak már csak a kreativitásukra volt szükség, hogy fantáziájuknak megfelelően díszítsék és színesítsék ezeket az elemeket. Hóembereket zokniból is készítettünk Sándor feleségének, Jitka Nagyová irányításával. A fehér zoknikat hobbi kellékboltban beszerzett anyaggal megtöltöttünk, és feldíszítettük a legsokoldalúbb variációkban. Emelle...

Az örökkön-örökké összetartó erő

2018-ban ünnepelte újjáalakulásának 15. évfordulóját a Nyitnikék néptánccsoport „A Nyitnikék több mint néptánc. Egy közösség, melyet összeköt a magyar hagyományok, a néptánc és a népzene szeretete, amely a hagyományok megélésére, ápolására és átadására törekszik.“ Ezekkel a gondolatokkal hívogatta az újjáalakulásának 15. évfordulóját ünneplő prágai magyar néptánccsoport ünnepi műsorukra a folklór iránt érdeklődőket. Az Örökkön-örökké című előadást a Dobeška színházban mutatták be 2018. november 24-én. Tekintsünk egy kicsit vissza, honnan is indult a csoport. Létezik-e még egyáltalán olyan eszme az állandóan változó világunkban, amit öröknek mondhatunk? Bizonyára több olvasónk is tudja, hogy a hetvenes években megannyi magyar diák tanult Prágában – számuk elérte akár a 250-270 főt is. Többségük a dél-szlovákiai falvakból érkezett, magával hozva otthonról az akkor még élő népi kultúrát. A nyüzsgő és számukra idegennyelvű környezetben valamilyen kapaszkodót   kerestek a...