Skip to main content

A Zlatá Koruna-i megemlékezés

A Zlatá Koruna-i megemlékezés


     A dél-csehországi faluba, Zlatá Korunába a második  világháború végén, 1945. áprilisában érkeztek a magyar katonák, akiknek nyilas parancsra Nyugat felé kellett visszavonulniuk. Az idekerült magyarok a 11. magyar lőszerraktár 43 fős őrségét alkották. Ez az alakulat kapcsolatba került a cseh partizánokkal és elkezdett velük együttműködni. Először csak fegyvereket adtak a cseheknek, majd a háború utolsó napjaiban a harcokba is bekapcsolódtak. Egy helyi híd birtoklásáért kialakult tűzharcban a német SS különítmény öt magyar katonát ölt meg. A magyar hősi halottakat, névszerint Bense Pált, Gergely Mihályt, Krivjanek Györgyöt, Balázs Lajost, Berkes Mátyást Zlatá Koruna temetőjében katonai tiszteletadással és a magyar himnusz hangjai mellett helyezték örök nyugalomra, és később díszes síremléket emeltek nekik. A helyi közigazgatási szervek és a lakosság immár évtizedek óta nagy gonddal és szeretettel ápolják a sírokat. 


     Az ő emléküket őrizve, rájuk tisztelettel emlékezve rendezi meg már több éve a CSMMSZ Prágai Helyi Egyesülete is a Zlatá Koruna-i megemlékezést minden évben május 8-án. 
    Idén nemcsak a fentebb említett öt katona sírjánál hajtottunk fejet, hanem a Týn nad Vltavou városához közeli két magyar ismeretlen katona sírjánál is, akiket szintén a háború befejezése utáni napon végeztek ki. Az ő sírhalmuknál való megemlékezés után érkeztünk Rájovba, ahol a Magyar Nagykövetség képviselőivel, köztük dr. Boros Miklós nagykövet úrral, Ing. Jiří Rejmannal, a helyi polgármesterrel és az Esterházy Társulás tagjaival együtt ünnepélyesen helyeztük el a kegyelet virágait a háborúban elesett hősök emlékművénél, majd a Zlatá Koruna-i temetőben. 


     Ezt követően a városháza előtti parkban a Magyar Királyi Honvédség 1938-1945 közötti időszakáról nézhettünk meg egy kiállítást, melyről készségesen adtak tájékoztatást a Honvéd hagyományőrző csoport tagjai. 


    15 órakor Rostás Bea: Megtisztulás kiállítását nyitotta meg Lőrincz Zsuzsa. Az alkalom érdekessége az volt, hogy jelen volt maga a művésznő is, aki énekkel hivogatta a résztvevőket, majd saját maga mutatta be a műveit, azok elkészülésének módját, idejét, az esetleges legendákat, így jobban tudtuk értelmezni a látottakat. Az egésznapos rendezvényt ünnepi hangverseny zárta a Zlatá Koruna-i kolostor koncerttermében. Nemzetközileg elismert fiatal műveszek, Lachegyi Róza (hegedű), Márkus – Ágnes (cselló), Kovács Gergely (zongora) előadásában hallhattuk Rachmaninov és Brahms műveit. 


    Meglátásunk szerint példamutató ez a cseh-magyar együttműködés, mely során élvezhetjük a helyiek vendégszeretetét, precíz szervezését, élénk kapcsolatát mind a Magyar Nagykövetséggel, mind a Balassi Intézettel és a CSMMSZ-szel is. Fontos, hogy valamennyiszer felhívjuk arra a figyelmet, mennyire szép és felemelő érzés együtt lenni, közösen énekelni, ugyanakkor tanuljunk a háborúból, hogy annak borzalmai már ne ismétlődhessenek meg.




További képek ITT

A fotókat készítette: Molnár Péter és Nagy Ildikó

Szerző: Nagy Ildikó

Comments

Popular posts from this blog

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a ma...

Nemzeti összetartozás éve, avagy egy új korszak kezdete - A 2020-as Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából tartott előadás bevezetője

Magyar Királyság etnikai megoszlása 1880-as térkép alapján Trianon . E szó hallatán a százéves tagadás, kibeszéletlen sérelmek, megoldatlan etnikai feszültségek és a kiegyezés utáni történelmi Magyarország képe jelenik meg előttünk, magyarok előtt. Számos oldalról lehet megközelíteni az összetartozás emlékét. Mindenekelőtt tisztázni kell szándékunk, amelynek ismeretében el kell dönteni, hogy az elmúlt száz év példáját követve, az érintett államok és a nagyhatalmi érdekpolitika által kiváltott társadalmi, etnikai és nemzetközi feszültségeket, mint negatív örökséget, a jövőnk részévé tesszük, vagy megpróbálunk száz év után egy új a Kárpát-medencében korábban nem látott együttműködési rendszerben élni és a mindenkori felmerülő problémákra konszenzusos választ találni. Talán egyetérthetünk abban, hogy az utóbbi lehetőség alapján érdemes megemlékezni minden múltbeli tragédiáról, melynek célja nem a seb évről évre történő felszakítása, a nemzetek egymástól való elidegenítése, hanem...
, ,Tanuljunk meg hálásnak lenni! ’’ 2019. október 5-én ismét ellátogatott hozzánk Balga Zoltán atya. Az ostravai magyar klub évi eseményei között az egyik legfelüdítőbb mindig a magyar szentmise, ahol főleg lelkiekben töltődhetünk fel. Ez most sem volt másként, hiszent Zoltán atya bátorító beszéde mindig erőt ad ennek a kis közösségben, amiből aztán tudunk táplálkozni a következő időszakban. Már hagyományosan a Szent Vencel püspökségi templom adott otthont a magyar híveknek, mely a város szívében, a magyar klubhelyiség mögött található.  A szentmise fő témája ezúttal a hála volt: mi emberek, mennyire elfelejtünk hálát adni minden kis apróságért és nagy dolgokért egyaránt az életben: hogy felkeltünk, hogy van mit ennünk, hogy a szeretteinkkel napi kapcsolatban lehetünk, a jó munkáért, a sok törődésért, barátaink gondoskodásáért, felebarátainkért. Mekkora kegyelem az, hogy a XXI. században szabadon felvállalhatjuk, hogy keresztények vagyunk. Annyira természetesnek veszü...