A prágai magyar Összhang

Bizonyára tudja a kedves Olvasó, hogy a 80-as, 90-es években, vagyis az internetet, alkalmazásokat és közösségi oldalakat megelőző „kőkorszakban“ egészen más volt a kommunikáció a csehországi magyar közösségben is, mint manapság. Mégis volt igény arra, hogy jobban megismerjék egymást a helyi magyarok, és minőségi időt töltsenek együtt, összhangban legyenek egymással. Az irodalom szeretete arra indította a prágai magyar klubok tagjait (vagyis az Ady Endre Diákkört és a CSMMSZ-t), hogy évente egyszer szavalóversenyt szervezzenek. Az érdeklődők száma folyamatosan növekedett, így 1998-ban a Taplra, Petőfi című „összmagyar“ szavalóverseny Prágában is tarthatott egy válogatót, melynek győztese, Pralovszky Béla végül a magyarországi középdöntőig jutott el. A 2000-es években változtak az igények, a résztvevők száma csökkent, ezért 2004-től inkább irodalombarátok és zenekedvelők találkozóját szervezik meg minden év áprilisában. Ekkortól datálódik az Összhang elnevezés.

Hol több, hol kevesebb szerepelni vágyó jelentkezik, de a találkozás öröme, egymás biztatása, megajándékozása mindig szép alkalommá varázsolta valamennyi alkalmat.

Az utóbbi években komoly kihívás a fiatalabb korosztályt megszólítani, szereplésre biztatni. Ennek ellenére az idei Összhangon több generáció is részt vett – óvódások, iskolások, felnőttek és kicsit idősebb felnőttek is. A CSMMSZ Prágai Helyi Egyesületének elnöke, Szaló Béla már ismert humoros műsorvezetése kötötte össze az előadásokat. Petőfi emlékév lévén többen választottak verset Petőfi Sándortól, azonban a kortárs Tolnai Ottó is helyet kapott. Idézetek gyűjteményéből is kaphattunk egy kis kóstolót, de nem maradhatott el idén sem a zene: hallhattunk zongora és furulya duót, továbbá egyéni éneket is. Külön kiemelném a díszvendégünk, a bakonybéli Szent Mauríciusz Kórus fellépését, akik méginkább emelték ennek a szép áprilisi délutánnak a fényét.

Nemcsak a lelkünket, hanem a testünket is táplálhattuk – a CSMMSZ hölgytagjai ezúttal is gondoskodtak a bőséges vendégségről.

A 2018-as összejövetel is reményt adott arra, hogy érdemes lesz a jövőben több szempontból is az Összhangra törekedni.

Fotókat készített: Kokes János

Szerző: Nagy Ildikó

Comments

Élet Csehországban

Hol volt hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy Csehország. Egy ország, ahol köszönöm helyett dekuji van, Duna helyett Moldva, Tokaji helyett Pilsner, gulyás helyett gulyás. Na jó az utolsó az stimmel, de csak névben, állagban és ízben más. Persze azért nem ég és föld.. Mintha most lett volna, hogy felültem a Budapest-Prága vonatra szeptember első napján a keleti pályaudvarnál, hogy belevágjak valami teljesen ismeretlenbe. El sem hiszem, de azóta már az ötödik hónapomat töltöm itt. Már párszor írtam a blogra, de most gondoltam kicsit bemutatkozom, hiszen elég élményt gyűjtöttem már ahhoz, hogy legyen miről írni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 9 hónapot tölthetek az országban a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként. A program célja, hogy segítse a Kárpát-medencében élő szórványmagyarság helyzetét és, hogy erősítse a határon túl élő és az anyaországban élő magyar kapcsolatokat. A program az egykori monarchia t

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról. Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a magyar

Gondolatok a Prágai Magyar Bálról

A bársonyos forradalmat követő időszakban alakult szervezet, mely céljául tűzte ki a csehországi magyarság egyesületi formában történő összefogását és kulturális programjainak megszervezését, már egy évvel megalakulás után, 1992-ben megrendezte a Prágai Magyar Bált. Ennek helyszíne a Vinohrady városrész (Prága 2) Vasutas Kultúrháza volt. A sikeres kezdetet további bálok követték a smíchovi (Prága 5) Nemzeti Házban. Ezek a rendezvények a későbbiekben már nemcsak a prágai helyi szervezet különböző generációinak jelentett kulturális és szórakozási élményt, hanem rendszeres találkozási lehetőséget biztosított más helyi szervezetek tagjainak is a báli együttlét szabadabb, kötetlenebb körülményei között. Nagy örömünkre szolgál, hogy más helyi egyesületekre (Brünn, Ostrava) is hatással volt a prágai bál, és immár ők is rendszeresen szerveznek hasonló eseményt, a novemberi Katalin bált. Nagy előrelépést jelentett a bál helyszínének áthelyezése Prága központjába, a repreze

Csehországi magyarok

Search This Blog