Skip to main content

A prágai magyar Összhang

A prágai magyar Összhang


     Bizonyára tudja a kedves Olvasó, hogy a 80-as, 90-es  években, vagyis az internetet, alkalmazásokat és közösségi oldalakat megelőző „kőkorszakban“ egészen más volt a kommunikáció a csehországi magyar közösségben is, mint manapság. Mégis volt igény arra, hogy jobban megismerjék egymást a helyi magyarok, és minőségi időt töltsenek együtt, összhangban legyenek egymással. Az irodalom szeretete arra indította a prágai magyar klubok tagjait (vagyis az Ady Endre Diákkört és a CSMMSZ-t), hogy évente egyszer szavalóversenyt szervezzenek. Az érdeklődők száma folyamatosan növekedett, így 1998-ban a Taplra, Petőfi című „összmagyar“ szavalóverseny Prágában is tarthatott egy válogatót, melynek győztese, Pralovszky Béla végül a magyarországi középdöntőig jutott el. A 2000-es években változtak az igények, a résztvevők száma csökkent, ezért 2004-től inkább irodalombarátok és zenekedvelők találkozóját szervezik meg minden év áprilisában. Ekkortól datálódik az Összhang elnevezés. 


     Hol több, hol kevesebb szerepelni vágyó jelentkezik, de a találkozás öröme, egymás biztatása, megajándékozása mindig szép alkalommá varázsolta valamennyi alkalmat. 


     Az utóbbi években komoly kihívás a fiatalabb korosztályt megszólítani, szereplésre biztatni. Ennek ellenére az idei Összhangon több generáció is részt vett – óvódások, iskolások, felnőttek és kicsit idősebb felnőttek is. A CSMMSZ Prágai Helyi Egyesületének elnöke, Szaló Béla már ismert humoros műsorvezetése kötötte össze az előadásokat. Petőfi emlékév lévén többen választottak verset Petőfi Sándortól, azonban a kortárs Tolnai Ottó is helyet kapott. Idézetek gyűjteményéből is kaphattunk egy kis kóstolót, de nem maradhatott el idén sem a zene: hallhattunk zongora és furulya duót, továbbá egyéni éneket is. Külön kiemelném a díszvendégünk, a bakonybéli Szent Mauríciusz Kórus fellépését, akik méginkább emelték ennek a szép áprilisi délutánnak a fényét.


     Nemcsak a lelkünket, hanem a testünket is táplálhattuk – a CSMMSZ hölgytagjai ezúttal is gondoskodtak a bőséges vendégségről. 


     A 2018-as összejövetel is reményt adott arra, hogy érdemes lesz a jövőben több szempontból is az Összhangra törekedni.

Fotókat készített: Kokes János 

Szerző: Nagy Ildikó

Comments

Popular posts from this blog

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a ma...

Nemzeti összetartozás éve, avagy egy új korszak kezdete - A 2020-as Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából tartott előadás bevezetője

Magyar Királyság etnikai megoszlása 1880-as térkép alapján Trianon . E szó hallatán a százéves tagadás, kibeszéletlen sérelmek, megoldatlan etnikai feszültségek és a kiegyezés utáni történelmi Magyarország képe jelenik meg előttünk, magyarok előtt. Számos oldalról lehet megközelíteni az összetartozás emlékét. Mindenekelőtt tisztázni kell szándékunk, amelynek ismeretében el kell dönteni, hogy az elmúlt száz év példáját követve, az érintett államok és a nagyhatalmi érdekpolitika által kiváltott társadalmi, etnikai és nemzetközi feszültségeket, mint negatív örökséget, a jövőnk részévé tesszük, vagy megpróbálunk száz év után egy új a Kárpát-medencében korábban nem látott együttműködési rendszerben élni és a mindenkori felmerülő problémákra konszenzusos választ találni. Talán egyetérthetünk abban, hogy az utóbbi lehetőség alapján érdemes megemlékezni minden múltbeli tragédiáról, melynek célja nem a seb évről évre történő felszakítása, a nemzetek egymástól való elidegenítése, hanem...
, ,Tanuljunk meg hálásnak lenni! ’’ 2019. október 5-én ismét ellátogatott hozzánk Balga Zoltán atya. Az ostravai magyar klub évi eseményei között az egyik legfelüdítőbb mindig a magyar szentmise, ahol főleg lelkiekben töltődhetünk fel. Ez most sem volt másként, hiszent Zoltán atya bátorító beszéde mindig erőt ad ennek a kis közösségben, amiből aztán tudunk táplálkozni a következő időszakban. Már hagyományosan a Szent Vencel püspökségi templom adott otthont a magyar híveknek, mely a város szívében, a magyar klubhelyiség mögött található.  A szentmise fő témája ezúttal a hála volt: mi emberek, mennyire elfelejtünk hálát adni minden kis apróságért és nagy dolgokért egyaránt az életben: hogy felkeltünk, hogy van mit ennünk, hogy a szeretteinkkel napi kapcsolatban lehetünk, a jó munkáért, a sok törődésért, barátaink gondoskodásáért, felebarátainkért. Mekkora kegyelem az, hogy a XXI. században szabadon felvállalhatjuk, hogy keresztények vagyunk. Annyira természetesnek veszü...