Márciusi ifjak

Márciusi ifjak

    Ahogy azt talán minden blogbejegyzésben előhozom, az ostravai magyar fiatalok fellendítése 2014 októberében kezdődött meg. Ha nem is látszik, de nagyon sok munka van már a hátunk mögött, hogy egyrészt egy erős állandó magot, másrészt egy nagy és összekovácsolt fiatal közösséget hozzunk létre, ami eddig Ostraván még sajnos nem volt. Elejétől kezdve célokkal és programokkal vagyunk inspirálva, szervezkedünk, intézkedünk, a fejünk mindig tele van több és több ötlettel, amiknek a realizálásához sokszor nem vagyunk elegen ketten-hárman, hanem kell az igazi csapat. Sok csalódás és visszautasítás ért már minket, főleg a programszervezések kapcsán, de sosem adtuk, és sosem adjuk fel! Egymást bíztatva haladunk kicsi, de annál biztosabb lépésekkel célunk elérése felé támogatások nélkül önköltséges alapon. A legfontosabb talán egymás támogatása és motiválása, nehogy elcsüggedjünk, amit szerencsére mindig megkapok a csapattársaimtól.

     De visszatérve a szervezés témájára. Sokszor és sokmindenfélét szervezünk. Igyekszünk a programokat rendszeresíteni és minden fiatal korosztály kedvére tenni. Az utóbbi időben több gyermekprogramot szerveztünk, mint például adventi, karácsonyi, farsangi és húsvéti délelőttöt, mely nem csak a legkisebbeknek, de látszólagosan a szülőknek is imponált. Ez is bizonyította, hogy kell ide a szervezés, az összeülés, találkozás, beszélgetés a gyerekekkel és nélkülük is.

    A néha megeső sörözések és gasztroélmények következő állomásaként gondoltuk, hogy fedezzünk fel ismét egy menő ostravai éttermet, teszteljük le a finom hamburgereket és kóstoljuk meg a csapolt söröket. Ennek fényében szerveztünk egy kicsinek induló találkozót elinte március 14-ére, de szervezési okokból kifolyólag áttettük március 15-re. Az elején bele sem gondoltunk abba, hogy ez nemzeti ünnepünkre esik, de felfogva ezt a felismerést majd kicsattantunk örömünkben! De a tényleges csattanó csak ezek után jött!

     A szokásos facebook esemény, megosztások és a külön-mindenkinek-privát-üzenet-írás következménye lett, hogy a fiatalok a megszokottnál sokkal nagyobb számban jelentkeztek. (Az okát nem tudom, de talán nem is akarom tudni.) Ezt úgy kell érteni, hogy általánosan 4-7-en jövünk össze, ami már nagyon jónak számít. De ebben az esetben már egy héttel a rendezvény meghirdetése előtt tizenöten (igen, 15-EN!!!!) jelentkeztek, ami hihetetetlen volt. Egyrészt persze mi az a csoport 40 tagjához képest, másrészt komolyan a megszokott öt emberhez képest most összejövünk tizenöten? A megdöbbenésemet csak fokozta Zsuzska állandó segítsége és szervezkedése, akitől csak úgy kaptam a további emberek nevét. A számomra hatalmas létszám, az a tizenöt ember akkor a világot jelentette ebben a közösségben. Rögtön le is támadtan Zsuzskát a sok üzenetemmel, hogy ezt el sem hiszem. Persze a másik foldalon nem szabadott előre inni a medve bőrére, mert félő volt számomra, hogy a helyszínen a végén csak öten fogunk megjelenni.

     De ahogy közeledett az esemény, egyre reálisabbá vált számomra a dolog. Megérkezve a helyszínre el sem hittem a hatalmas lefoglalt asztalunkat, és teljes ledöbbenéssel ültem, mikor körbenézve tizenöt embert számoltam össze. Ekkor éreztem, hogy az elmúlt négy év munkája a sok megpróbáltatás ellenére tényleg nem volt hiába, hiszen március 15-én, nemzeti ünnepünk napján 15-en jöttünk össze kokárdával a szívünk felett. És ezt a csapat szuper szervezőinek, főleg Janinak, Zsuzskának és Gábornak köszönhetem. És ami a kokárdát illeti: köszönjük Jani magyar szalagját, melyből 4-5 kokárdát is meg tudtunk varrni, a nyomtatott, hímzett, varrt és egyéb technikával elkészített sok trikolórt a többiek pólóján kifejezve, hogy magyarnak lenni külföldön is fantasztikus és büszke érzés!

     Ne felejtsük el hozzátenni, hogy ez az este azért is volt nagyon különleges, mert sok új tagok köszönthettünk köreinkben, akiket nagyon jó érzés volt megismerni és végre személyesen is látni, nem csak a facebook üzenetein keresztül. Köztük Mariann, Renáta, Kriszti, Szilvi, Zsolti és Sanyi, akikkel remélem még nagyon sokszor fogok találkozni és jobban meg fogom tudni őket ismerni. :) 

Szóval mindent beleértve: MEGÉRTE és KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM MINDENKINEK!

Balról: Jani (a gép mögött), Jani, Szilvi, Ivana, Kiki, Sanyi, Zsolti, Zoli, Renáta, Mariann, Kriszti, Réka, Niki, Zsuzska és Gábor, aki lemaradt a képről

Balról: Renáta, Mariann, Kriszti, Réka, Niki, Zsuzska, Gábor, Jani, Szilvi, Ivana, Kiki, Sanyi, Zsolti, Zoli és Jani a gép mögött

A bejegyzést készítette:Ivkovič Krisztina