Fedezzük fel Ostravát- 2.rész

Fedezzük fel Ostravát- 2. rész

     A ,,Fedezzük fel Ostravát‘’ első részében felfedeztük Alsó-Vítkovice rejtelmeit, a vasgyárat és területét. Sorozatunk második részében elkalauzolunk Titeket Ostrava néhány nevezetességéhez- elsétálunk a város másik felére egy kicsit körülnézni.

     A 2018.március 3-ára tervezett kirándulásunk ötletgazdája a Lőrincz házaspár volt, pontosabban Zsuzska és Gábor. Az ő fejükből pattant ki, hogy ha már Jenei János javaslatára mozduljunk ki valahová, akkor az legyen Ostrava egyik ismeretterjesztő turistaútja. Ennek hatására jött a nagy toborzás, levelezések sokasága, mire összejött a nagy csapat.

     Egy szép szombati napnak indult, mínusz 12 fok és napsütés társaságában indultunk el a város szívéből, a Černá Louka kiállításközpont helyszínéről. A gyülekező és bemelegítő után Zsuzska, Gábor, János, jómagam, Mija –a házaspár kutyusa, és Szilvi, az új FMK (Fiatal Magyarok Klubja) tag indultunk neki a túránknak. Utunk egy ideig a városközponton haladt keresztül, majd leérve az Ostravice folyóhoz átgyalogoltunk a kijelölt turistahídon a város másik dombosabb felére. Vagyis átgyalogoltunk volna, ha Mija nem makacsolta volna meg magát. Ugyanis még életemben nem láttam, hogy egy hiperakív játékos kutya ennyire megijedjen a magasságtól, és a tériszony átvegye az uralmat felette. Furcsa és egyben komikus volt látni ezt a szituációt, melyet egy darabig biztos nem fogok elfelejteni.

Mija szegény, a betoji :D

     A ,,Gábor majd átcipeli kézben Miját a hídon‘’ jelenet után folytattuk utunkat az ostravai vár felé (mert igen, itt még vár is van!). De a mai program része nem a vár megtekintése volt, inkább csak körülmenése és a turistaösvény követése. A vár mellett haladva felbaktattunk a nap első dombocskájára (igaz, ez csak pár lépcső volt), mire felértünk a Szent Ferenc templomhoz. Ennek monumentális falai és a mellette elterülő hatalmas temető övezte utunkat a következő pár száz méterben. Lassan már azt érezte az ember, hogy kisétált Ostraváról a nyugalom szigetére, ahol se ember, se állat rajtunk kívül. Itt-ott elrobogott mellettünk néhány autó, de a madárcsicsergés ennek ellenére dominált a napocskás fagyos időben. Elhaladva a zsidó temető mellett egy turistatáblához értünk, mely információkat nyújtott az arra járóknak a természeti nevezetességekről, a helyi flóráról és faunáról.

Kiki, Gábor, Mija, Zsuzska, Szilvi és Jani a gép mögött

       Ezt elhagyva még pár száz méter baktatás után bementünk a tilossal jelzett útszakaszra, mely valószínűleg csak az autósoknak szólt. Ez volt az a kitaposott utacska, melyen síri csend honolt, és mely elvezetett minket a fő úticélunk, a Halda Emma lábához. A nagynak tűnő domb ott magasodott lábaink előtt a fák miatt borúsnak tűnt erdőben, de ennek ellenére nem volt visszaút és megindultunk a túrának. A tetejére érve persze kiderült, hogy ez nem is volt olyan nagy domb, csak a látszat csal.

Szilvi és Gábor Mija társaságában útban a csúcsra

 

      A csúcson egy-két bámészkodó turistán kívül mi voltunk egyedül és csodálhattuk a kicsit ködös (vagy szmogos) Ostravát. A nevezetességeken kívül megakadt a szemünk a talpunk alatt lévő domb gőzölgő lyukaira, mely jelezte: én még élek és mozgok! 

Na, akkor másszunk!

     Egy kis tízóraiszünet és fényképkattingatás után elindultunk a domb másik oldalán lefelé. Kiérve az erdős környezetből még bolyongtunk kicsit a már lakott városrészen, majd áthaladva a központba vezető hídon vissza az Ostravicén keresztül, a magyar klubban találtuk magunkat. Egy kis csevejt és megmelegedést követően egy étterem felé vettük utunkat.

Áthaladva a város főterén

     A kellemes olasz ebéd hatalmas adagait az autó megtalálása folytatta. Merthogy a napunk még nem ért véget délután kettőkor! Elautóztunk Ostrava egy következő igen ismert turistacélpontjához, a Landek parkhoz. Ez egy bányakomplexum, mely ma múzeum- és kiállítóteremként működik, valamint szabadidőközponttá alakították át. A több épületből álló területen a parkolási és játszási lehetőség mellett több érdekesség is található. Ilyenek a szobrok, emlékművek, vagy a régi bányagépek, melyek szabadon kipróbálhatóak a nagyközönség számára.

Zsuzska tesztel!

     Be a bányába most nem mentünk időszűke miatt, de biztosan felkerül a jövőbeli programjaink listájára. Egy kis séta viszont nem ártott nekünk a környéken- na meg persze a hintázás!

Jani, Gábor, Mija, Szilvi a Landek parkban

     Az utolsó napirendi pontunkban egy meghívásnak tettünk eleget Miro barátunk által, aki a Landek partktól lakik pár utcányira. Ellátogattunk hozzá, kicsit beszélgettünk és játszottunk a kisfiával is. Mija pedig természetesen megtalálta a saját helyét egy gyerekbarlangban! Köszönjük a meghívást és minden résztvevőnek a csodaszép napot!

Vendégségben Mirónál

Mija megtalálta a helyét

A bejegyzést készítette:Ivkovič Krisztina

Viszlát legközelebb!