Márciusi ifjak

     Persze kicsit átvittebb értelemben, de tényleg néhány márciusi ifjúról lenne szó. Ugye, ezt a kifejezést meghallva az 1848-as szabadságharc akkori fiataljait, többek között a mindenki által ismert, kedvelt és hatalmas magyarunkat, a legnagyobb költőt, Petőfi Sándort képzeljük el magunk előtt. Ám ő sem volt egyedül, mert lehethogy főleg az ő nevét jegyeztük meg, de igazából egy egész kis csapat állt mögötte, mellette és együtt vitték véghez céljaikat. De minek? Mert unatkoztak? Lehetséges. Mert valami újat akartak? Lehetséges. Valami értékeket szerettek volna megőrizni? Lehetséges. Ez mind és még rengeteg dolog lehetett az okok között, amelyek ezekben a fiatalokban 169 éve megszületett. Mindegyikőjük el akart érni valamit. Nem a hírnévért, hanem a változásért, de egyben a megmaradás érdekében.

     De miért is beszélek erről? Ugyanis valahogy Petőfi kora óta nem sok embernek jut eszébe más márciusi ifjúról beszélni. Pedig voltak, vannak és lesznek is. És most nem pont azt értem, hogy ki állt ki és szavalta el a Nemzeti dalt, vagy kavart nagy felbolydulást. Egyszerűen azokról a fiatalokról, akik el akartak érni a közösségért, a magyarságért valami fontosat. És voltak. Nem egy, nem kettő, rengeteg. Csak őket valahogy nem a márciusi ifjak jelzővel azonosítjuk. Sokszor lázadók, rebellisek, vagy csak pubertás fiataloknak nevezzük őket, akik csak úgy lázadoznak a világ ellen. Pedig figyeljünk, mert lehethogy valamelyik tényleg egy Petőfi-típus.

          De, hogy miért is regélek itt erről? Hát elmesélem...

    2017. március 15-ére szerveztünk egy kis FMK (Fiatal Magyarok Klubja) estet. Nem a dátum miatt találkoztunk, hanem a tagok elfoglaltságait vettük elsősorban figyelembe, amiszerint a szerdai, kissé borongós, néhány pillanatra napsütéses nap ideálisnak tűnt. Persze a jeles eseményt nem felejtettük el, de ebben az esetben a mi célunk a jövő nemzedéke, amik maguk a fiatalok, ápolása és nevelése. És valahol hasonló célja volt Petőfiéknek is, tehát a párhuzam megvolt.

     Mikor az Ostrava szívében található magyar klub felé közeledtem kissé gyorsabb léptekben a megszokottál, megdobbant a szívem, mikor megláttam a főtérről a nagy lobogó magyar zászlót klubtermünk ablakából lengve. Annyia jól esett látni, ahogy a szél jobbra-balra fújja nemzeti színeinket egy, a lengyel-szlovák határtól nem messze, Csehország harmadik legnagyobb városában. Menetelve a filmestre eszembe jutott, mennyire jó érzés ehhez a magyar közösséghez tartozni, és még jobban feléledt bennem magyarságtudatom. Még nagyobb ösztönzéssel léptem át az ajtót azzal a tudattal, hogy igenis ez a zászló is egy jel, hogy tovább kell vinni az örökséget és nem hagyni elkallódni a magyar fiatalokat Ostraván és környékén. Ismét párhuzam az ifjakkal: az ifjúság támogatása, ugye?

       Szóval egy szellem vezetett 48-as kortársainkkal: változás, jövő nemzedék, fiatalság, éljen!

         Pont emiatt éreztem azt ezen az estén, hogy részesse lehetek a XXI. századi márciusi ifjak csoportjának. Az este igaz, hogy nem egy szabadságharcról szóló filmről, hanem egy volt katona korülményes háborús eseményeit mutatta be, de együtt voltunk mi, magyar fiatalok, és ez a lényeg.

      Kijövet a klubból ismét, de most már még nagyobb szívvel pillantottam meg a csodaszép lobogót fejem felett, miközben mellettem a fiatalok egy újabb lépést tettek a közös jövő érdekében.

      De hogy ne csak a március 15-i filmestről meséljek, hanem az FMK elmúlt hónapjainak eseményeiről is. Mert Petőfiék sem CSAK márciusban voltak túlbuzgók, hanem előtte és utána is. Velünk sem más a helyzet: találkoztunk, építettük a fiatalságot. Most pedig egy kis betekintés, mi mindent csináltunk:

1. BOWLING

      Ez volt a karácsony előtti utolsó találkánk, mielőtt belevetettük volna magunkat az ünnepeke forgatagában. A szervezést Gabinak és Zsuzsinak köszönhetjük, akiknek hála kipróbálhattuk bowlingtudásunkat- kisebb-nagyobb sikerekkel. Öten jöttünk össze, köztük egy új taggal, Zuzkával, akivel már régóta kapcsolatban vagyunk, de most először sikerült vele személyesen is találkozni. 

Az este remekül alakult, tele meglepetésekkel (pl. az eredmények vagy a hirtelen megjelent húsz fős orvoscsoport miatt). A hangulat meg volt alapozva, a társaság fantasztikus volt. A győztesnek és a többieknek gratulálunk- így utólag is :)

 

Gurul a, gurul a, gurul a.... mellé :(

2. LEGO KIÁLLÍTÁS

     És már 2017-nél járunk. Három jómadarunk fogta magát egy remek ötletet megragadva, és nem álltak meg egészen Lengyelországig, pontosabban Gliwice városkájáig. Nem nagy város, de az utóbbi hónapokban még nagyobb turistavonzódásnak örvendhetett rendkívüli LEGO kiállításának hála. Ennek utolsó napjait látogatta meg Zsuzska, Gabi és Jani. Elmondásuk alapján hatalmas volt és fantasztikus. A kis részletekben volt az igazi varázs, mint pl. a minirépák a kertben, vagy az almák a fákon. Emellett pedig az életnagyságú repülők vagy a Star Wars figurák sem hiányozhattak.

Most mindenki minket néz?
Gabi, Zsuzska és Jani

3. CSEVEGŐEST

A februárt, ami nekünk diákoknak az év kezdete, egy pizzázással kezdtük meg, méghozzá a hónap közepe felé. Most Porubában, Ostrava egy nagy városrészében volt a találka helyszíne. Eljött Niki, akit már hiányoltunk, Zsuzska és Gabi természetesen, Jani, aki magával hozta a fiatalka, jelenleg Ostraván tanuló török leányzót, Nehirt, aki egyéves budapesti tartózkodása alatt magas szintre emelte magyartudását, így ő volt a mi kis új magyar tagunk. És persze ki ne hagyjuk Zolit, aki semmiből semmi betoppant munka után egy jó kis húsospizzára. Remek este volt sok nevetéssel, meséléssel, magyarokkal.

Nevess, akkor hamarább ideér a pizza!

      Tehát, ahogy mindenki látja, mi magyar fiatalok, akiket valami úton-módon ide vonzott a Jóisten (ha csak egy rövid időre is), igyekszünk összetartani, találkozni, és élvezni az életet egymás társaságában. Mert az ember a legjobban saját anyanyelvén tudja kifejezni saját magát, tud érvényesülni, tudja megmutatni érzelmeit, tud változtatni- akár itt, Ostraván. Márciusi ifjakként fogunk továbbra is a megmaradásért és jövőnkért küzdeni. És reméljünk, mindig többen és többen leszünk. Minden fiatalnak tehát ezúton üzenjük:

TALPRA MAGYAR!

A bejegyzést készítette: Ivkovič Krisztina