Skip to main content

Bővül az FMK családunk!

     Itt van sz ősz, itt van újra. Avagy mondhatjuk azt is, hogy vége a nyárnak, a kirándulásoknak, szabadságnak, a szép időnek és itt az ideje, hogy a Fiatal Magyarok Klubja ismét feléledjen. Egy új köntösben kezdtük meg ezt a csodálatos évszakot, mindenki feltöltődve, energiadúsan indult meg az újabb találkozónak. Bár, ez valakinek nem újabb, hanem az első találkozás volt, hiszen az FMK egy kisebb régi küldöttsége mellett 5, azaz ÖT új társunkra is rátaláltunk.


      Találkánk ezúttal egy hangulatos kis étteremben volt Ostrava szívében, valakinek még ismeretlen, valakinek már egy jól ismert helyen. Kellemes hangulat, fantasztikus kiszolgálás és jó légkör jellemezte az estét. Először csak ketten, majd hárman, végül heten, a legvégén pedig nyolcan gyűltünk össze, hogy egy kicsit az anyanyelvünket használva beszélgethessünk kortársainkkal. Most is hihetetlen jó érzés volt egy idegen országban, valamennyire idegen környezetben azon a nyelven megszólalni, mely számunkra a legfontosabb, és melyet sokszor nem tudunk kellő mennyiségben gyakorolni. Pont ezért jók ezek a találkozók, hogy mi magyarok, és még fiatalok is, együtt legyünk, örüljünk beszélgessünk olyan nyelven, amilyenen akarunk, és olyan hangerősséggel, ahogy csak mi akarjuk.
     Csapatunkban volt 2 orvostanhallgató, három orvos, egy geográfus és két csupaszív férj, kiknek foglalkozását még ki kell derítenem, de ennek is eljön az ideje :D Legtöbbünk felvidéki, de volt köztünk magyarországi társ is, így minden tájról összeszedtük magunkat. A témákat illetően hajaj, volt itt aztán minden, bár sokszor mégis az orvosi szakma árnyalataihoz jutottunk el, lévén, hogy a többség ebben a közegben mozog. Valaki szokta ezt a fajta témakört, más már hozzászokott, de reméljük, hogy azért mindenki élvezte ezt az estét.

   FMK- LEGKÖZELEBB IS!

A bejegyzést készítette: Ivkovič Krisztina


Comments

Popular posts from this blog

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a ma...

Nemzeti összetartozás éve, avagy egy új korszak kezdete - A 2020-as Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából tartott előadás bevezetője

Magyar Királyság etnikai megoszlása 1880-as térkép alapján Trianon . E szó hallatán a százéves tagadás, kibeszéletlen sérelmek, megoldatlan etnikai feszültségek és a kiegyezés utáni történelmi Magyarország képe jelenik meg előttünk, magyarok előtt. Számos oldalról lehet megközelíteni az összetartozás emlékét. Mindenekelőtt tisztázni kell szándékunk, amelynek ismeretében el kell dönteni, hogy az elmúlt száz év példáját követve, az érintett államok és a nagyhatalmi érdekpolitika által kiváltott társadalmi, etnikai és nemzetközi feszültségeket, mint negatív örökséget, a jövőnk részévé tesszük, vagy megpróbálunk száz év után egy új a Kárpát-medencében korábban nem látott együttműködési rendszerben élni és a mindenkori felmerülő problémákra konszenzusos választ találni. Talán egyetérthetünk abban, hogy az utóbbi lehetőség alapján érdemes megemlékezni minden múltbeli tragédiáról, melynek célja nem a seb évről évre történő felszakítása, a nemzetek egymástól való elidegenítése, hanem...
, ,Tanuljunk meg hálásnak lenni! ’’ 2019. október 5-én ismét ellátogatott hozzánk Balga Zoltán atya. Az ostravai magyar klub évi eseményei között az egyik legfelüdítőbb mindig a magyar szentmise, ahol főleg lelkiekben töltődhetünk fel. Ez most sem volt másként, hiszent Zoltán atya bátorító beszéde mindig erőt ad ennek a kis közösségben, amiből aztán tudunk táplálkozni a következő időszakban. Már hagyományosan a Szent Vencel püspökségi templom adott otthont a magyar híveknek, mely a város szívében, a magyar klubhelyiség mögött található.  A szentmise fő témája ezúttal a hála volt: mi emberek, mennyire elfelejtünk hálát adni minden kis apróságért és nagy dolgokért egyaránt az életben: hogy felkeltünk, hogy van mit ennünk, hogy a szeretteinkkel napi kapcsolatban lehetünk, a jó munkáért, a sok törődésért, barátaink gondoskodásáért, felebarátainkért. Mekkora kegyelem az, hogy a XXI. században szabadon felvállalhatjuk, hogy keresztények vagyunk. Annyira természetesnek veszü...