Skip to main content

Bábeli zűrzavar - egymásra hangolva

Mi az első gondolat, amit eszembe jut a 2016-os brünni Babylonfest kapcsán?
Hogy minden tiszteletem az övék.
S hogy mégis kiké?

Jelen esetben azé a 12 nemzeti kisebbségé, akik megszervezték és egyben részesei is voltak a róluk szóló egyhetes fesztiválnak (németek, görögök ukránok, oroszok, magyarok, romák, vietnámiak, szlovákok, olaszok stb.).
A brünni nemzeti kisebbségek zászlajai

A név is rendkívül találó: utalás a bibliai bábeli zűrzavarra, a nemzetiségek sokféleségére és sokszínűségére, amit bemutatnak és egyben ünnepelnek is. Ünneplik magukat és ünneplik egymást - hát nem csodálatos? Amikor együtt kell szervezni, össze kell dolgozni, kompromisszumokat kötni. Amikor temperamentumok, szokások, visszafogottságok találkoznak egymással - és gyakran saját magukkal.
Egy ilyen eseménynek lehettem részese az idei Babylonfesten szeptember 14-17. között a CsMMSz brünni alapszervezetének jóvoltából.

Detáry Attila és Miloš Kovář előadása



Elsőként egy irodalmi estbe csöppentem bele, amikor is a nemzetiségek egy-egy saját, irodalmi Nobel-díjas írójukat mutatták be egymásnak. Magyar vonatkozásban Kertész Imréről és a Sorstalanságról volt szó Detáry Attila és Miloš Kovář előadásában.





Jannis Moris band





Másnap este könnyedebbre vették a hangsúlyt, egy szabadtéri koncerttel várták az érdeklődőket, melyen a Jannis Moras band adott elő folkzenei stílusban irodalmi feldolgozásokat.








A "könnyűzene" után péntek estére jöhetett a komolyzene. A terem zsúfolásig megtelt, szinte már állóhely is alig maradt. Szem-, de leginkább fültanúi lehettünk csodás zongorajátékoknak és operettrészleteknek.
Léleknemesítő egy óra volt.
 
Zongorajáték
 Szombaton elérkezett a rendezvény zárónapja.  A legzsúfoltabb, de egyben talán legszínesebb nap is. Délután egy órakor a nemzeti kisebbségek zászlóikat lengetve felvonultak Brünn városának központjában, majd következett a folklórcsoportok színpadi fellépése.
A párkányi Pásztortűz néptánccsoport




Magyar néptánccal a párkányi Pásztortűz Néptánccsoport lépett fel - az előadás nyomán (megérdemelten!) zengett is a RIA-RIA-HUNGÁRIA a nézők soraiból!









Ez alatt a nemzetiségek asztalainál azok hagyományos ételeit és italait lehetett megkóstolni. Szó se róla, a magyar konyha nagy népszerűségnek örvendett, s azért itt-ott a közelebbieknek akadt egy kis jóféle pálinka is.
Kóstoló a magyar asztalnál

Az este pedig valóban a felhőtlen szórakozásé volt - már aki nem görög nemzetiségű, ugyanis idén ők szervezték a záróestet.
Ezek után ugye, hogy találó név az, hogy Babylonfest?
Jó volt látni, ahogyan a brünni magyarok jelen voltak ebben az eseményben, és ahogy tevékenykednek a mindennapokban. Jó volt megélni, hogy szeretnek együtt lenni.
Fazekas Mónikától a CsMMSz brünni alapszervezetének elnökétől megkérdeztem, hogy miért éri meg csinálni ezt egy állandó munkahely mellett. Nagyon egyszerű választ kaptam: "Mert jó tenni valamit a közösségért."
Hát ilyen "egyszerű" ez, kérem szépen. 


A bejegyzést készítette: Demján Izabella

Comments

Popular posts from this blog

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a ma...
, ,Tanuljunk meg hálásnak lenni! ’’ 2019. október 5-én ismét ellátogatott hozzánk Balga Zoltán atya. Az ostravai magyar klub évi eseményei között az egyik legfelüdítőbb mindig a magyar szentmise, ahol főleg lelkiekben töltődhetünk fel. Ez most sem volt másként, hiszent Zoltán atya bátorító beszéde mindig erőt ad ennek a kis közösségben, amiből aztán tudunk táplálkozni a következő időszakban. Már hagyományosan a Szent Vencel püspökségi templom adott otthont a magyar híveknek, mely a város szívében, a magyar klubhelyiség mögött található.  A szentmise fő témája ezúttal a hála volt: mi emberek, mennyire elfelejtünk hálát adni minden kis apróságért és nagy dolgokért egyaránt az életben: hogy felkeltünk, hogy van mit ennünk, hogy a szeretteinkkel napi kapcsolatban lehetünk, a jó munkáért, a sok törődésért, barátaink gondoskodásáért, felebarátainkért. Mekkora kegyelem az, hogy a XXI. században szabadon felvállalhatjuk, hogy keresztények vagyunk. Annyira természetesnek veszü...

Nemzeti összetartozás éve, avagy egy új korszak kezdete - A 2020-as Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából tartott előadás bevezetője

Magyar Királyság etnikai megoszlása 1880-as térkép alapján Trianon . E szó hallatán a százéves tagadás, kibeszéletlen sérelmek, megoldatlan etnikai feszültségek és a kiegyezés utáni történelmi Magyarország képe jelenik meg előttünk, magyarok előtt. Számos oldalról lehet megközelíteni az összetartozás emlékét. Mindenekelőtt tisztázni kell szándékunk, amelynek ismeretében el kell dönteni, hogy az elmúlt száz év példáját követve, az érintett államok és a nagyhatalmi érdekpolitika által kiváltott társadalmi, etnikai és nemzetközi feszültségeket, mint negatív örökséget, a jövőnk részévé tesszük, vagy megpróbálunk száz év után egy új a Kárpát-medencében korábban nem látott együttműködési rendszerben élni és a mindenkori felmerülő problémákra konszenzusos választ találni. Talán egyetérthetünk abban, hogy az utóbbi lehetőség alapján érdemes megemlékezni minden múltbeli tragédiáról, melynek célja nem a seb évről évre történő felszakítása, a nemzetek egymástól való elidegenítése, hanem...