Skip to main content

GOKART,

AVAGY AZ ADRENALINFÜGGŐK ÚJABB ÖSSZEJÖVETELE


A jó hangulat meglátszik!
     

     Már mindig nagyobb bátorsággal merem magunkat így nevezni- ADRENALINFÜGGŐK-, mert egyre gyakrabban keressük fel a nem annyira hétköznapi sportágakat. Kell nekünk az izgalom, egy kis egészséges versengés és a jó hangulat egymás jelenlététől. 
    Így történt ez szombaton, 2016.április 23-án is, amikor is kis csapatunk (az FMK) egy kis gokartversenyt tartott. Bár nem is annyira a versenyzés volt a cél, hanem az új dolog kipróbálása motivált minket leginkabb. Közülünk még senki nem próbálta a száguldozó csodakocsikat, ezért is volt bennünk talán még nagyobb izgalom, mint általában. Kíváncsiak voltunk- legalábbis én-, hogy mennyire lesz nehéz a vezetés, vagy éppen ellenkezőleg könnyű, vagy ki fog nekem jönni, mikor robbanok le, stb... De nem kell aggódni, senkinek semmi baja nem esett.

És mondd, hogy GOO-KAART!

       Lógott az eső lába, de ez nem szegte kedvünket, nagy hévvel érkeztünk a helyszínre. Egy kis egyezkedés után már kezdhettük is a felkészülést. Meleg pulcsi le, sisak fel, gokartba be! Jobb láb gáz, bal láb fék-- csak össze ne keverd! Nem bonyolult- látszatra. De nyugi, a gyakorlat sem volt nehezebb. Elég hamar beleszokott a hatosfogat az egymás utáni körök leróvásába, miközben csodajárgányaink még az időt és a sebességünket is mérték. Ezeket az eredményeket aztán mind a három kör után megkaptuk, így össze tudtuk hasonlítani, mennyit fejlőttünk néhány kör elteltével.

A ,,győztesek,, (vagy a látszat néha csal?) :)


       Alig tudtunk elszakadni ettől az adrenalinbombától, hiszen ez tipikusan az a sport, amit nehéz abbahagyni- legyen az az első vagy a tizedik kör után. Úgy érzem, erre már szükségünk volt, kicsit ki kellett mindenkinek ereszteni a gőzt. Ennek a szuper hangulatnak a megkoronázására elmentünk Tominak hála egy jó kis pizzériába (pontosabban oda, ahol Tomi dolgozik). Itt töltöttük a következő három órát pizzázással és jó kis hangulatos beszélgetéssel, melyet Tomi kislánya, a kis Adél koronázott meg fantasztikus darts-tudásával. Köszi Tomi!
        De itt még nem ért véget a nap, hiszen az óránk csak este hatot mutatott és a nap még nem akart elbújni. Így tovább folytattuk a mulatozást, ezúttal a belváros felé vettük utunkat. Útközben csatlakott hozzánk Niki is és indulhatott a hajtóvadászat valami jó kis hangulatos helyért. Miután jó néhány hely majd szétesett a teltháztól, inkább Nikire bíztuk magunkat, aki bemutatta nekünk Ostrava eddig nem ismert részét is. A központban található Divadlo Jiřího Myrona színház kávéházát foglalta el kis csapatunk, mely nem sok embernek ismert hely. Az az érzés, amikor iszod a meleg teát és az alattad lévő emeleten éppen egy színházi előadás zajlik, az egy igazi élmény! :) Köszi Niki!
      És itt a vége, fuss el vége. Legközelebb folytatjuk- valahol, valamikor, valamit- talán  ejtőernyőzés, talán piknik, talán activity, meglátjuk mit hoz a jövő! :)

A bejegyzést készítette: Ivkovič Krisztina
     



Comments

Popular posts from this blog

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a ma...

Karácsonyi események az ostravai Magyar Klubban, 2019

A Római Katolikus Egyház hagyományai szerint advent második hétvégéjén a jászolra emlékezünk, ahol a Megváltó született. Mind az adventi koszorún, mind a Katolikus Egyház szertartásán is ekkor a lila az uralkodó szín, mely a szeretet jelképezi. Mindezeket figyelembe véve került megrendezésre 2019. december 7-én, szombaton az ostravai Magyar Klubban a fiataloknak és még fiatalabbaknak megszervezett délelőttünk. Az adventi és karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódóan alakultak a rendezvény eseményei is. Fenyőfát és hóembert festettünk, melyhez a fa sablonokat Nagy Sándor, a CsMMSz Olomouci Helyi Egyesületének elnöke készítette. Így kicsiknek és nagyoknak már csak a kreativitásukra volt szükség, hogy fantáziájuknak megfelelően díszítsék és színesítsék ezeket az elemeket. Hóembereket zokniból is készítettünk Sándor feleségének, Jitka Nagyová irányításával. A fehér zoknikat hobbi kellékboltban beszerzett anyaggal megtöltöttünk, és feldíszítettük a legsokoldalúbb variációkban. Emelle...

Az örökkön-örökké összetartó erő

2018-ban ünnepelte újjáalakulásának 15. évfordulóját a Nyitnikék néptánccsoport „A Nyitnikék több mint néptánc. Egy közösség, melyet összeköt a magyar hagyományok, a néptánc és a népzene szeretete, amely a hagyományok megélésére, ápolására és átadására törekszik.“ Ezekkel a gondolatokkal hívogatta az újjáalakulásának 15. évfordulóját ünneplő prágai magyar néptánccsoport ünnepi műsorukra a folklór iránt érdeklődőket. Az Örökkön-örökké című előadást a Dobeška színházban mutatták be 2018. november 24-én. Tekintsünk egy kicsit vissza, honnan is indult a csoport. Létezik-e még egyáltalán olyan eszme az állandóan változó világunkban, amit öröknek mondhatunk? Bizonyára több olvasónk is tudja, hogy a hetvenes években megannyi magyar diák tanult Prágában – számuk elérte akár a 250-270 főt is. Többségük a dél-szlovákiai falvakból érkezett, magával hozva otthonról az akkor még élő népi kultúrát. A nyüzsgő és számukra idegennyelvű környezetben valamilyen kapaszkodót   kerestek a...