Skip to main content

GOKART,

AVAGY AZ ADRENALINFÜGGŐK ÚJABB ÖSSZEJÖVETELE


A jó hangulat meglátszik!
     

     Már mindig nagyobb bátorsággal merem magunkat így nevezni- ADRENALINFÜGGŐK-, mert egyre gyakrabban keressük fel a nem annyira hétköznapi sportágakat. Kell nekünk az izgalom, egy kis egészséges versengés és a jó hangulat egymás jelenlététől. 
    Így történt ez szombaton, 2016.április 23-án is, amikor is kis csapatunk (az FMK) egy kis gokartversenyt tartott. Bár nem is annyira a versenyzés volt a cél, hanem az új dolog kipróbálása motivált minket leginkabb. Közülünk még senki nem próbálta a száguldozó csodakocsikat, ezért is volt bennünk talán még nagyobb izgalom, mint általában. Kíváncsiak voltunk- legalábbis én-, hogy mennyire lesz nehéz a vezetés, vagy éppen ellenkezőleg könnyű, vagy ki fog nekem jönni, mikor robbanok le, stb... De nem kell aggódni, senkinek semmi baja nem esett.

És mondd, hogy GOO-KAART!

       Lógott az eső lába, de ez nem szegte kedvünket, nagy hévvel érkeztünk a helyszínre. Egy kis egyezkedés után már kezdhettük is a felkészülést. Meleg pulcsi le, sisak fel, gokartba be! Jobb láb gáz, bal láb fék-- csak össze ne keverd! Nem bonyolult- látszatra. De nyugi, a gyakorlat sem volt nehezebb. Elég hamar beleszokott a hatosfogat az egymás utáni körök leróvásába, miközben csodajárgányaink még az időt és a sebességünket is mérték. Ezeket az eredményeket aztán mind a három kör után megkaptuk, így össze tudtuk hasonlítani, mennyit fejlőttünk néhány kör elteltével.

A ,,győztesek,, (vagy a látszat néha csal?) :)


       Alig tudtunk elszakadni ettől az adrenalinbombától, hiszen ez tipikusan az a sport, amit nehéz abbahagyni- legyen az az első vagy a tizedik kör után. Úgy érzem, erre már szükségünk volt, kicsit ki kellett mindenkinek ereszteni a gőzt. Ennek a szuper hangulatnak a megkoronázására elmentünk Tominak hála egy jó kis pizzériába (pontosabban oda, ahol Tomi dolgozik). Itt töltöttük a következő három órát pizzázással és jó kis hangulatos beszélgetéssel, melyet Tomi kislánya, a kis Adél koronázott meg fantasztikus darts-tudásával. Köszi Tomi!
        De itt még nem ért véget a nap, hiszen az óránk csak este hatot mutatott és a nap még nem akart elbújni. Így tovább folytattuk a mulatozást, ezúttal a belváros felé vettük utunkat. Útközben csatlakott hozzánk Niki is és indulhatott a hajtóvadászat valami jó kis hangulatos helyért. Miután jó néhány hely majd szétesett a teltháztól, inkább Nikire bíztuk magunkat, aki bemutatta nekünk Ostrava eddig nem ismert részét is. A központban található Divadlo Jiřího Myrona színház kávéházát foglalta el kis csapatunk, mely nem sok embernek ismert hely. Az az érzés, amikor iszod a meleg teát és az alattad lévő emeleten éppen egy színházi előadás zajlik, az egy igazi élmény! :) Köszi Niki!
      És itt a vége, fuss el vége. Legközelebb folytatjuk- valahol, valamikor, valamit- talán  ejtőernyőzés, talán piknik, talán activity, meglátjuk mit hoz a jövő! :)

A bejegyzést készítette: Ivkovič Krisztina
     



Comments

Popular posts from this blog

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a ma...

Karácsonyi események az ostravai Magyar Klubban, 2019

A Római Katolikus Egyház hagyományai szerint advent második hétvégéjén a jászolra emlékezünk, ahol a Megváltó született. Mind az adventi koszorún, mind a Katolikus Egyház szertartásán is ekkor a lila az uralkodó szín, mely a szeretet jelképezi. Mindezeket figyelembe véve került megrendezésre 2019. december 7-én, szombaton az ostravai Magyar Klubban a fiataloknak és még fiatalabbaknak megszervezett délelőttünk. Az adventi és karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódóan alakultak a rendezvény eseményei is. Fenyőfát és hóembert festettünk, melyhez a fa sablonokat Nagy Sándor, a CsMMSz Olomouci Helyi Egyesületének elnöke készítette. Így kicsiknek és nagyoknak már csak a kreativitásukra volt szükség, hogy fantáziájuknak megfelelően díszítsék és színesítsék ezeket az elemeket. Hóembereket zokniból is készítettünk Sándor feleségének, Jitka Nagyová irányításával. A fehér zoknikat hobbi kellékboltban beszerzett anyaggal megtöltöttünk, és feldíszítettük a legsokoldalúbb variációkban. Emelle...

Nemzeti összetartozás éve, avagy egy új korszak kezdete - A 2020-as Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából tartott előadás bevezetője

Magyar Királyság etnikai megoszlása 1880-as térkép alapján Trianon . E szó hallatán a százéves tagadás, kibeszéletlen sérelmek, megoldatlan etnikai feszültségek és a kiegyezés utáni történelmi Magyarország képe jelenik meg előttünk, magyarok előtt. Számos oldalról lehet megközelíteni az összetartozás emlékét. Mindenekelőtt tisztázni kell szándékunk, amelynek ismeretében el kell dönteni, hogy az elmúlt száz év példáját követve, az érintett államok és a nagyhatalmi érdekpolitika által kiváltott társadalmi, etnikai és nemzetközi feszültségeket, mint negatív örökséget, a jövőnk részévé tesszük, vagy megpróbálunk száz év után egy új a Kárpát-medencében korábban nem látott együttműködési rendszerben élni és a mindenkori felmerülő problémákra konszenzusos választ találni. Talán egyetérthetünk abban, hogy az utóbbi lehetőség alapján érdemes megemlékezni minden múltbeli tragédiáról, melynek célja nem a seb évről évre történő felszakítása, a nemzetek egymástól való elidegenítése, hanem...