Karácsonyi sütés-főzés

Remélem mindenki kipihente a karácsonyi bejgliket és, hogy volt mindenkinél a fa alatt. Én személy szerint nem vagyok egy bejgli rajongó valahogy sohasem jut eszembe év közben, de persze azért karácsonykor mindig lecsúszik jó-néhány szelet a diósból. :) A mákosat nem szeretem, de legalább több marad a többieknek.

Idén már előbb elkezdhettük a karácsonyi evészetet Ostraván. A szakács és a kukták megint kitettek magukért a 10. főzés alkalmával. Ismét sokan voltunk. Azt hiszem 40 fő körül. Jó látni, hogy az emberek lelkesedése nem lankad. Eddig szinte mindig telt-házasra sikerült az esemény. És most már megszokott a felel-fele arány is a magyarok-külföldiek tekintetében.

A menü természetesen karácsonyi volt. Ehettünk borlevest, rácpontyot és naná, hogy bejglit.

Ti próbáltátok már borlevest? Én még sohasem ettem ezelőtt. Szerencsére nem kocsival mentem. Nem mintha lenne jogsim :D

borleves

Szóval a borleves jó dolog. Nem tudnám elképzelni, hogy minden nap ilyet ennék ebédre, mert elég tömény és intenzív, de mindenképp érdemes kipróbálni. Igazából hasonlít a forralt-borra, csak a tejszín miatt valamivel lágyabb. És feldobja a madártejből már jól ismert hab, ami felhőre emlékeztetve úszkál a leves tetején. Tapasztalatból mondom (vagyis írom), hogy amikor elkészül a leves, a mazsolákat nagyon óvatosan kell a „felhőkre” ültetni, különben leúsznak a tál aljára. És akkor oda a díszítés...

A hozzávalók pedig 4 főre:
1/2 liter száraz fehérbor, 2 dl víz, 4 tojás sárgája, fahéj, szegfűszeg, vaníliás cukor, izlés szerint kristálycukor és a 4 tojásfehérje habnak felverve, majd vízben kifőzve.

A második fogás a rácponty volt, bőségesen leöntve tejföllel és szalonnával. Mellé pedig a ropogós krumpli nagyon jól passzolt. A hal nagyon jó dolog szerintem. És istenien volt elkészítve. A szálkák pedig rákényszerítik az embert, hogy ne falja be olyan hirtelen. Így tovább élvezhetjük az ízeket.

előkészület

sütés előtt

sütés után

A második fogás 4 főre:
1 kettő kg-os ponty, 1 kg burgonya, egy üveg kész lecsó, 25 dkg húsos szalonna és 2 pohár tejföl

A desszert pedig a már említett, elmaradhatatlan bejgli volt. Volt diós és mákos, jól megtöltve, majd szép pirosra sütve.

tálalás

A hozzávalók 4 fő részére:

Tészta: fél kiló liszt, 25 dkg margarin, 2 tojás, 5 dkg cukor, 2 dl tej, 2 dkg élesztő

Mákos töltelék: 60 dkg mák, 20 dkg rumba áztatott mazsola, 3 dl tej, 15 dkg cukor

Diós töltelék: 60 dkg darált dió, 20 dkg mazsola, 3 dl víz, 20 dkg cukor.

A vizet fel kell forralni a cukorral, majd utána beletenni a diót és a mazsolát. A mákosnál pedig a tejet a cukorral forralom, majd utána mehet a mazsola és a mák.

A tésztának célszerű egy napig a hűtőben pihenni, még mielőtt megtöltjük a finomságokkal. Editke tanácsa pedig, hogy a rúd súlya egyezzen meg a betöltött töltelék súlyával. Vagyis 30 dkg legyen a töltelék súlya és a tészta súlya is. A kész rudakat kenjük le tojás sárgájával, majd tegyük hidegre. Ha hideg, akkor mehet rá a tojás fehérje is. Miután megszáradt, szurkáljuk meg hurkapálcikával, hogy ne repedjen ki. Ez van, hogy bejön, és van, hogy nem.. :)

a pirosra sült bejgli

Jó volt figyelni Editkét, ahogy rutinosan dobja össze a menüt 40 főre. Közben mesélt is Nekünk, hogy Náluk mi a szokás az ünnepek alatt. Például, hogy csak 24-én díszítik fel a fát (ezzel például mi is így vagyunk) és még azt is, hogy ilyenkor eljönnek az angyalok. Ezért volt aznap Ő is az! Mi meg kései Mikuláslányok. Nem hazudok! Itt a bizonyíték:

Végezetül:

A 10. ostravai főzés is nagyon jó hangulatban telt. És ez persze nem csak annak köszönhető, hogy Editke profi! Ott van még János, aki megszervezi az egészet és invitálja a világ legkülönbözőbb pontjairól érkező fiatalokat, hogy megismerjék a magyar konyhát. Aztán még kellenek a segítő kukták, akik ugyan a háttérben vannak, de nélkülük sem lenne az asztalon az étel. Kell még Csalogány ének is, anélkül lehet,hogy már nem is működne ez az esemény. Na és kell még egy csomó kedves ember, akik órákon át együtt csevegnek, nevetnek, örülnek a kiszolgálásnak, és egy jót esznek-isznak.