Eljött Lappföldről a Mikulás, hogy megnézze, hogyan készülnek az ostravaiak a karácsonyra... :)

Ki ne szeretné azt, amikor beköszönt a tél, kint hideg van, szitál a manapság ritkán látható hó, szürke az ég, de a lábad nem kell kitenned. Otthon maradsz vagy (ez esetben) elmész az ostravai magyar klubba, ahol jó meleg van, a gyerkőcök szaggatják a mézeskalácsot,  fahéj, narancs, szegfűszeg és fenyő illat mindenütt, kürtöskalács a sütőben, meleg tea az asztalon, karácsonyi zene a hangfalakból.

Személy szerint Nekem már több éve nem volt ilyen karácsonyi hangulatom... November 28-án 10 óra körül összegyűlt az ostravai magyarok apraja-nagyja. Ez esetben inkább az apraja. Ritkaságnak számít, hogy több a kicsi, mint a nagy. Sokan hiányolják a legfiatalabb magyar generáció jelenlétét a magyar eseményekről, ezért próbálunk pár hónapja olyan programokkal előrukkolni, amik megszólítják az egészen piciket is, de emellett a felnőttek sem unatkoznak.  A szombati mézeskalács sütögetés és az adventi koszorú barkácsolása nagyon jó ötlet volt.  A gyerekek nem ragadtak le a telefonoknál, nem akartak az asztal alatt inkább tableten játszani, még az sem zavarta őket, hogy nem sokat beszélnek vagy értenek magyarul. Jó volt nézni, ahogy gyúrják a kalácsot, majd a nagy sodrófákkal birkóznak, aztán, ahogy mennek a sütőbe az elkészült mézes-fahéjas csillagok, angyalok, fenyőfák, rénszarvasok, hóemberek és még egy csomó minden, amit mi felnőttek már nem érthetünk, mert valahol a felnövés közben elhagytuk a fantáziánk egy részét..

Ahogy már említettem mézeskalácsgyúrással kezdtünk, majd formáltunk belőle mindenfélét, amiről eszünkbe jut a tél, az advent, a karácsony, a télapó vagy csak egyszerűen a jó öreg hideg tél. Együtt örült az asztal körül a gyerek, a szülő, a nagymama és még mi páran. Akkor legyünk mi páran az egyéb kategória. J

Szóval valahogy így történt:

sütés előtt...

és után...

Aztán jött a sokak számára újdonság, az Editke féle hófehéren csillogó szódabikarbóna karácsonyfadísz készítés. Hasonló technikával mint a mézeskalács, valahogy így:

Advent koszorú nélkül? Kizárt! Rendelkezésünkre állt sok szép zöld fenyőág, fényes, csillogó szalagok, tobozok, mogyorók, makkok, különböző díszek, mint például a kis-harang, gomba. virág vagy rénszarvas.  Egyforma koszorúk nem születtek. Szerintem szépek lettek, és megállnák a helyüket az ostravai karácsonyi vásárban is. Vinnék, mint a cukrot!:)

először válogattunk

majd alkottunk

Aztán kezdtünk fáradni, ezért jött az ezer éves, székes játék. Tánc a székek körül, azután pedig gyorsan hupp a székre, amikor dj Jenei János leállítja a zenét. Na persze, ahogy lenni szokott, egy székkel kevesebb volt minden körben. A gyerekek szerették. Persze akadt egy kis sírás-rívás, mert ugyebár veszíteni senki sem szeret. Csak nagyban már tudunk úgy csinálni, mint ha szeretnénk.. J

csipet-csapat

A nap végül a kürtöskalács készítéssel zárult. Ehhez persze szükségük volt jó pár üres sörös dobozra. Vajon kik áldozták fel magukat, hogy kiürüljenek a dobozok? Ezek a mai gyerekek!;)

Így néz ki a kürtöskalács sörös dobozon kompozíció:

A sütőből kijövet kicsit összerogytak szegények, de az ízükön ez mit sem változtatott. És hát mi csináltuk, ez volt benne a legjobb.

Hohoho hóóóó majd elfelejtettem, hogy a Mikulás is beköszönt a nap végére. Nagyon kedves tőle, hogy nem hozott virgácsot. Talán kicsit elfogult volt ez a Mikulás...

Lappföldről Ostravára :)

Ilyen volt hát az első ostravai adventi készülődés. Váljon hagyománnyá!

A blogbejegyzést készítette:
Marton Sára