Skip to main content



Magyar gasztronómiai bemutató, Szent Vencel napi lovosice-i városnap
 
A helyi magyarok gasztróbemutató standja a lovosice-i városnapon
 
2015. szeptember 28-án jártam személyesen a lovosice-i városnapon, közvetlenül a helyi magyarok standjához indultam, ahol már nagyban osztogatták az ízletes magyar gulyáslevest és a halászlét. Már hetedik alkalommal került bemutatásra a magyar konyha, amely minden évben nagy sikert arat. A halászlé első alkalommal került prezentálásra. Olyannyira fínomak voltak említett ételek, hogy ki nem hagyhattam a repetázást. Az ételeket Csányi Sándor a szolnoki gulyásfesztivál kitalálója és főszervezője és Kis Tamás készítette.

Csányi Sándortól rendkívül érdekes dolgokat tudtam meg a már említett ételekről, amit most meg is osztok írásomban.

Gulyásleves

„A gulyáslevesről szoktuk mondani, hogy az egyik legmagyarabb étel a gulyás valahol igaz is meg nem is, de mi úgy gondoljuk magyarok, hogy mivel az ellenállás egyik jelképe volt az 1800-as évek közepén, így aztán mi elneveztük, a legmagyarabb ételünknek. A magyar szabadságharcot követően a magyar urakat meghívták a bécsi udvarba, hogy a békekötést aláírják, mivel már akkor is meg volt már a dac a magyar urakban, ezért a Bécs által kínált ételeket nem ették meg, hanem vittek magukkal saját szakácsot, aki aztán főzött magyar gulyást, és alapvetően így adták tudtára a bécsi udvarnak, hogy ők nem igazán szeretnének behódolni a bécsi vezetőknek. A gulyás, ebben az esetben a magyar identitás kifejezésének eszközeként jelent meg,”

Halászlé

"A halászléről tudni kell, a halászlé vagy halleves a Duna és a Tisza menti emberek étele volt, a hallevesből alakult ki, de amikor aztán jött a paprika, Kotányi annak idején megőrölte a paprikát és akkor aztán a paprika lisztből aztán kialakult különböző ételek, mint például a csirkepaprikás és a halászlé. Most már ezt az említett ételt már csak paprikával készítjük Magyarországon. Két fajtája van: a tiszai és a dunai, a tiszainak az a lényege, hogy a halcsontokat a halfejeket, az apróhalakat, jól megfőzzük és átpaszírozzuk és csinálnak egy alaplét, amibe aztán belefőzzük a halat. A bajainak viszont az a lényege, hogy a szelet halakat a csonttal együtt a bogrács aljára tesszük, ráteszünk hagymát, paprikát felengedjük hideg vízzel és 40 percen keresztül intenzíven főzzük, amikor aztán elkészült, kivesszük a szelethalakat, és azért, hogy sűrűbb legyen gyufatésztával dúsítják. Jelenleg Magyarországon e két fő elkészítési mód létezik. E két változat természetesen „harcol” egymással, mivel a bajaiak szerint a bajai, a tiszai ember szerint a tiszai változat a legjobb, mivel én Tiszaparti gyerek vagyok, én azt mondom, hogy a tiszai paszírozott halászlé a legízletesebb."

Hogy ne csak szavakban tudosítsak e nagyszerű magyar vonatkozású eseményről, ezért elkészítettem egy kis videóösszeállítást, amely az alábbi linkre kattintva elérhető



Csányi Sándor és Kis Tamás

 
Nagyszerű volt látni, hogy a bográcsokból szépen fogytak az ételek, számomra egy felejthetetlen élmény volt, megyek 2016-ban is. Gyerünk minél többen, támogassuk ezt a nagyszerű kezdeményezést.


A bejegyzést készítette: Jenei János

 

Comments

Popular posts from this blog

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a ma...

Nemzeti összetartozás éve, avagy egy új korszak kezdete - A 2020-as Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából tartott előadás bevezetője

Magyar Királyság etnikai megoszlása 1880-as térkép alapján Trianon . E szó hallatán a százéves tagadás, kibeszéletlen sérelmek, megoldatlan etnikai feszültségek és a kiegyezés utáni történelmi Magyarország képe jelenik meg előttünk, magyarok előtt. Számos oldalról lehet megközelíteni az összetartozás emlékét. Mindenekelőtt tisztázni kell szándékunk, amelynek ismeretében el kell dönteni, hogy az elmúlt száz év példáját követve, az érintett államok és a nagyhatalmi érdekpolitika által kiváltott társadalmi, etnikai és nemzetközi feszültségeket, mint negatív örökséget, a jövőnk részévé tesszük, vagy megpróbálunk száz év után egy új a Kárpát-medencében korábban nem látott együttműködési rendszerben élni és a mindenkori felmerülő problémákra konszenzusos választ találni. Talán egyetérthetünk abban, hogy az utóbbi lehetőség alapján érdemes megemlékezni minden múltbeli tragédiáról, melynek célja nem a seb évről évre történő felszakítása, a nemzetek egymástól való elidegenítése, hanem...
, ,Tanuljunk meg hálásnak lenni! ’’ 2019. október 5-én ismét ellátogatott hozzánk Balga Zoltán atya. Az ostravai magyar klub évi eseményei között az egyik legfelüdítőbb mindig a magyar szentmise, ahol főleg lelkiekben töltődhetünk fel. Ez most sem volt másként, hiszent Zoltán atya bátorító beszéde mindig erőt ad ennek a kis közösségben, amiből aztán tudunk táplálkozni a következő időszakban. Már hagyományosan a Szent Vencel püspökségi templom adott otthont a magyar híveknek, mely a város szívében, a magyar klubhelyiség mögött található.  A szentmise fő témája ezúttal a hála volt: mi emberek, mennyire elfelejtünk hálát adni minden kis apróságért és nagy dolgokért egyaránt az életben: hogy felkeltünk, hogy van mit ennünk, hogy a szeretteinkkel napi kapcsolatban lehetünk, a jó munkáért, a sok törődésért, barátaink gondoskodásáért, felebarátainkért. Mekkora kegyelem az, hogy a XXI. században szabadon felvállalhatjuk, hogy keresztények vagyunk. Annyira természetesnek veszü...