Skip to main content



Magyar gasztronómiai bemutató, Szent Vencel napi lovosice-i városnap
 
A helyi magyarok gasztróbemutató standja a lovosice-i városnapon
 
2015. szeptember 28-án jártam személyesen a lovosice-i városnapon, közvetlenül a helyi magyarok standjához indultam, ahol már nagyban osztogatták az ízletes magyar gulyáslevest és a halászlét. Már hetedik alkalommal került bemutatásra a magyar konyha, amely minden évben nagy sikert arat. A halászlé első alkalommal került prezentálásra. Olyannyira fínomak voltak említett ételek, hogy ki nem hagyhattam a repetázást. Az ételeket Csányi Sándor a szolnoki gulyásfesztivál kitalálója és főszervezője és Kis Tamás készítette.

Csányi Sándortól rendkívül érdekes dolgokat tudtam meg a már említett ételekről, amit most meg is osztok írásomban.

Gulyásleves

„A gulyáslevesről szoktuk mondani, hogy az egyik legmagyarabb étel a gulyás valahol igaz is meg nem is, de mi úgy gondoljuk magyarok, hogy mivel az ellenállás egyik jelképe volt az 1800-as évek közepén, így aztán mi elneveztük, a legmagyarabb ételünknek. A magyar szabadságharcot követően a magyar urakat meghívták a bécsi udvarba, hogy a békekötést aláírják, mivel már akkor is meg volt már a dac a magyar urakban, ezért a Bécs által kínált ételeket nem ették meg, hanem vittek magukkal saját szakácsot, aki aztán főzött magyar gulyást, és alapvetően így adták tudtára a bécsi udvarnak, hogy ők nem igazán szeretnének behódolni a bécsi vezetőknek. A gulyás, ebben az esetben a magyar identitás kifejezésének eszközeként jelent meg,”

Halászlé

"A halászléről tudni kell, a halászlé vagy halleves a Duna és a Tisza menti emberek étele volt, a hallevesből alakult ki, de amikor aztán jött a paprika, Kotányi annak idején megőrölte a paprikát és akkor aztán a paprika lisztből aztán kialakult különböző ételek, mint például a csirkepaprikás és a halászlé. Most már ezt az említett ételt már csak paprikával készítjük Magyarországon. Két fajtája van: a tiszai és a dunai, a tiszainak az a lényege, hogy a halcsontokat a halfejeket, az apróhalakat, jól megfőzzük és átpaszírozzuk és csinálnak egy alaplét, amibe aztán belefőzzük a halat. A bajainak viszont az a lényege, hogy a szelet halakat a csonttal együtt a bogrács aljára tesszük, ráteszünk hagymát, paprikát felengedjük hideg vízzel és 40 percen keresztül intenzíven főzzük, amikor aztán elkészült, kivesszük a szelethalakat, és azért, hogy sűrűbb legyen gyufatésztával dúsítják. Jelenleg Magyarországon e két fő elkészítési mód létezik. E két változat természetesen „harcol” egymással, mivel a bajaiak szerint a bajai, a tiszai ember szerint a tiszai változat a legjobb, mivel én Tiszaparti gyerek vagyok, én azt mondom, hogy a tiszai paszírozott halászlé a legízletesebb."

Hogy ne csak szavakban tudosítsak e nagyszerű magyar vonatkozású eseményről, ezért elkészítettem egy kis videóösszeállítást, amely az alábbi linkre kattintva elérhető



Csányi Sándor és Kis Tamás

 
Nagyszerű volt látni, hogy a bográcsokból szépen fogytak az ételek, számomra egy felejthetetlen élmény volt, megyek 2016-ban is. Gyerünk minél többen, támogassuk ezt a nagyszerű kezdeményezést.


A bejegyzést készítette: Jenei János

 

Comments

Popular posts from this blog

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a ma...

Karácsonyi események az ostravai Magyar Klubban, 2019

A Római Katolikus Egyház hagyományai szerint advent második hétvégéjén a jászolra emlékezünk, ahol a Megváltó született. Mind az adventi koszorún, mind a Katolikus Egyház szertartásán is ekkor a lila az uralkodó szín, mely a szeretet jelképezi. Mindezeket figyelembe véve került megrendezésre 2019. december 7-én, szombaton az ostravai Magyar Klubban a fiataloknak és még fiatalabbaknak megszervezett délelőttünk. Az adventi és karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódóan alakultak a rendezvény eseményei is. Fenyőfát és hóembert festettünk, melyhez a fa sablonokat Nagy Sándor, a CsMMSz Olomouci Helyi Egyesületének elnöke készítette. Így kicsiknek és nagyoknak már csak a kreativitásukra volt szükség, hogy fantáziájuknak megfelelően díszítsék és színesítsék ezeket az elemeket. Hóembereket zokniból is készítettünk Sándor feleségének, Jitka Nagyová irányításával. A fehér zoknikat hobbi kellékboltban beszerzett anyaggal megtöltöttünk, és feldíszítettük a legsokoldalúbb variációkban. Emelle...

Az örökkön-örökké összetartó erő

2018-ban ünnepelte újjáalakulásának 15. évfordulóját a Nyitnikék néptánccsoport „A Nyitnikék több mint néptánc. Egy közösség, melyet összeköt a magyar hagyományok, a néptánc és a népzene szeretete, amely a hagyományok megélésére, ápolására és átadására törekszik.“ Ezekkel a gondolatokkal hívogatta az újjáalakulásának 15. évfordulóját ünneplő prágai magyar néptánccsoport ünnepi műsorukra a folklór iránt érdeklődőket. Az Örökkön-örökké című előadást a Dobeška színházban mutatták be 2018. november 24-én. Tekintsünk egy kicsit vissza, honnan is indult a csoport. Létezik-e még egyáltalán olyan eszme az állandóan változó világunkban, amit öröknek mondhatunk? Bizonyára több olvasónk is tudja, hogy a hetvenes években megannyi magyar diák tanult Prágában – számuk elérte akár a 250-270 főt is. Többségük a dél-szlovákiai falvakból érkezett, magával hozva otthonról az akkor még élő népi kultúrát. A nyüzsgő és számukra idegennyelvű környezetben valamilyen kapaszkodót   kerestek a...