Skip to main content

Beszámoló az ostravai magyar klub 2020. január 22-ei megemlékezéséről


Kölcsey Ferenc neve és a Himnusz hallatán, úgy vélem, nincs olyan magyar érzelmű ember, aki közömbös maradna. Miért is lenne az, hiszen egy olyan, több mint ezeregyszáz éve fennálló államalakulat szimbólumáról beszélünk, mely szerves részét képezi identitásunknak.
No photo description available.
Himnuszunk feleleveníti a magyar nemzet sokszor hányattatott sorsát, melynek ismeretében szélesebb körű értelmezést kaphatunk egy nép történelméről és így egy közösség gondolkodásának alapjairól. Kölcsey Ferenc a Himnusz ma ismert változatát 1823. január 22-én foglalta írásba, Erkel Ferenc pedig 1844-ben zenésítette meg. Furcsának tűnhet, de a Himnusz, mint nemzeti jelkép törvénybe iktatására nem került sor egészen 1989-ig, amikor az 1949-est módosító alkotmány része lett. A Himnusz megszületéséről - ami egyben a Magyar Kultúra Napja is - első alkalommal 1989. január 22-én emlékeztek meg, melynek hagyományát azóta minden esztendőben ápoljuk.
Így tett a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének Ostravai Helyi Egyesülete is 2020. január 22-én, amikor megemlékezést tartott a Himnusz születésének 197., megzenésítésének pedig 176. évfordulójáról. Ez alkalommal a Himnusszal kapcsolatos ismertető előadás keretében kitértünk annak mélyebb tartalmára, és megírásának körülményeire is. Így nem maradhatott el Vörösmarty Mihály Szózatának megemlítése sem, mely sokáig tagadhatatlan vetélytársa volt Kölcsey Himnuszának. Sőt sokak szerint nagyobb népszerűségnek örvendett bizonyos korszakokban a reformkor közepén, 1836-ban íródott, sokkal pozitívabb hangvételű költemény, amely Isten helyett közvetlenül a kortársakhoz szól, és cselekvésre ösztökéli őket.
          

A jelenlévők körében kérdésként merült fel, hogy miért nem az utóbbi, a Szózat kapta a nemzet himnusza titulusát, hiszen annak konstruktív és pozitív hangvétele kedveltebb is lehetett. A válasz talán az 1850-es években keresendő. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverését követő Haynau- és Bach-korszak megtorlásai a szuverén nemzetállam gondolatának ellehetetlenüléséhez, és a magyar társadalom passzív ellenállásához vezettek. Az így kialakult magyar közhangulatot Kölcsey Himnusza tükrözte hűebben, így ez a költemény lett a magyar közhangulatot kifejező alkotás. Nem is annyira életidegen ez a felvetés, nemde?
A 2020. januári összejövetelen szó volt még a magyar kultúra és identitás másik alapvető szimbólumáról, a magyar állam intézményét és a nemzetet képviselő zászlóról. Színei interpretálásának ismeretében az erő, a hűség, és a remény kulcsszavai által közelebb érezhetjük e nap és szimbólumainak jelentőségét is.
Képtalálatok a következőre: nemzeti zászló
Az esemény fontosságára és elengedhetetlenségére nem lehet elégszer felhívni a figyelmet, különösen azért, mert az ismertetett megemlékezés nem az anyaországban került megrendezésre, hol a nemzeti kulturális légkör és annak eszközei alapvető lehetőséget és indokot szolgáltatnak a magyar történelem és kultúra megünneplésére. A bemutatott ünnepségen olyan magyar érzelmű személyek népes tábora gyűlt össze, akik többsége határon túli magyarként soha nem vett részt mai magyarországi közoktatásban, illetve nem élt a jelenlegi Magyarországon. Ők tehát nem tanult cselekvésként vagy társadalmi nyomás hatására gyűltek össze, hanem teljes mértékben saját döntésük és meggyőződésük által vezérelve érezték fontosnak, hogy szüleiktől és rokonaiktól örökölt magyar nemzeti identitásukat ápolják. Ez teszi egyedülállóvá a határon túli magyar megemlékezéseket. A Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének egyik célkitűzése, tagjai nyelv[éne]k, hagyományai[na]k és kulturális örökség[éne]k megőrzése és fejlesztése is megvalósult a 2020. január 22-ei eseménnyel az ostravai helyi egyesület székhelyén.


Hálásak vagyunk a tagok elkötelezett ragaszkodásáért és a közös élményért,
melyet együtt élhettünk át 2020. január 22-én az ostravai magyar klubban!



Az esemény fotóit Lőrincz Gál Zsuzsanna készítette, az előadást tartotta és a szöveget írta Brünn Máté, szerkesztette Harlov-Csortán Melinda.

Comments

Popular posts from this blog

Élet Csehországban

Hol volt hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy Csehország. Egy ország, ahol köszönöm helyett dekuji van, Duna helyett Moldva, Tokaji helyett Pilsner, gulyás helyett gulyás. Na jó az utolsó az stimmel, de csak névben, állagban és ízben más. Persze azért nem ég és föld.. Mintha most lett volna, hogy felültem a Budapest-Prága vonatra szeptember első napján a keleti pályaudvarnál, hogy belevágjak valami teljesen ismeretlenbe. El sem hiszem, de azóta már az ötödik hónapomat töltöm itt. Már párszor írtam a blogra, de most gondoltam kicsit bemutatkozom, hiszen elég élményt  gyűjtöttem  már ahhoz, hogy legyen miről írni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 9 hónapot tölthetek az országban a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként. A program  célja, hogy segítse a Kárpát-medencében élő szórványmagyarság helyzetét és, hogy erősítse a határon túl élő és az anyaországban élő magyar kapcsolatokat. A program az egykori monarchia t

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a magyar

Gondolatok a Prágai Magyar Bálról

A bársonyos forradalmat követő időszakban alakult szervezet, mely céljául tűzte ki a csehországi magyarság egyesületi formában történő összefogását és kulturális programjainak megszervezését, már egy évvel megalakulás után, 1992-ben megrendezte a Prágai Magyar Bált. Ennek helyszíne a Vinohrady városrész (Prága 2) Vasutas Kultúrháza volt. A sikeres kezdetet további bálok követték a smíchovi (Prága 5) Nemzeti Házban. Ezek a rendezvények a későbbiekben már nemcsak a prágai helyi szervezet különböző generációinak jelentett kulturális és szórakozási élményt, hanem rendszeres találkozási lehetőséget biztosított más helyi szervezetek tagjainak is a báli együttlét szabadabb, kötetlenebb körülményei között. Nagy örömünkre szolgál, hogy más helyi egyesületekre (Brünn, Ostrava) is hatással volt a prágai bál, és immár ők is rendszeresen szerveznek hasonló eseményt, a novemberi Katalin bált.   Nagy előrelépést jelentett a bál helyszínének áthelyezése Prága központjába, a repreze