Navracsics Judit előadása A többnyelvű identitásról

Mi is az a két- vagy éppen többnyelvűség? 
Hogyan gondolkoznak, hogyan látják és térképezik le a világot a kétnyelvűek? 
Hogyan sajátítják el anya-, apa-, környezetnyelvüket a gyerekek? 
Hogy nőnek fel ezek a két lábon járó "szótárak"?

Valamennyi két-, illetve többnyelvű és többkultúrájú környezetben – legyen az multikulturális nagyváros, történelmi kisebbség, diaszpóra vagy szórvány –, így Prágában is felvetődnek ezek a kérdések, hiszen annak a helynek a beszélői az esetek többségében bilingválisak. Az megkérdőjelezhetetlen tény, hogy a nyelvtudás nagy érték úgy a társas kapcsolatok szintjén, mint a munkaerőpiacon. De mikor érdemes elkezdeni a második, harmadik stb. nyelvet tanulni, arról megoszlanak a vélemények. A mondás azt tartja, ahány nyelven beszélsz, annyi ember vagy. Valóban több identitásunk van több nyelv és kultúra ismerete által? Ezen problémák útvesztőjében igyekezett a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének Prágai Helyi Egyesülete és az Iglice Egylet egy kis segítséget nyújtani a prágai, illetve a Prága vonzáskörzetében élő magyaroknak. Professzor Navracsics Juditot, a veszprémi Pannon Egyetem megbízott dékánját, intézetigazgató egyetemi tanárt, a kétnyelvűség kutatóját hívták meg, hogy mondja el a tudomány legújabb álláspontját ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban.

2019. május 13-án, hétfő este nemcsak kisgyerekes szülőkkel és nagyszülőkkel telt meg a Kisebbségek Házának (Dům národnostních menšin) nagyterme, hanem olyan fiatal felnőttek és diákok is érkeztek, akiket érdekel a nyelvészet. Navracsics Judit professzorasszony előadásának kezdetén a kétnyelvűségről szóló tévhitekről beszélt. Például Földünk déli féltekén teljesen természetes a kétnyelvűség, az öreg kontinensen azonban sokáig uralkodott az a nézet, hogy a gyerekkori neurotikus jelenségeket vagy a beszédhibákat a kétnyelvű környezet okozza, mondjuk, ha a szülők két különböző nyelven beszélnek a gyerekhez. Az előadás során megtudtuk, hogy a korai kétnyelvűség egyáltalán nem káros a gyermek számára, hiszen bármilyen nyelvet képes megtanulni. Agya hatalmas kapacitással bír, és ha megfelelő módon támogatja a környezete, akár három nyelvet is képes egy időben elsajátítani. A megkésett beszédfejlődés az egynyelvűeknél is előfordulhat, ezért fontos, hogy megfelelő időt biztosítsunk a nyelv megtanulására a gondolatok elrendezésére és beágyazódásra.

Egy másik tévhit szerint az a kétnyelvű, aki tökéletesen beszéli mindkét nyelvet, és/vagy már gyerekkorától fogva beszél két nyelvet méghozzá akcentus nélkül. A professzorasszony elmondta, hogy egy nyelvet sem tudunk tökéletesen, még az anyanyelvünk minden rétegét, nyelvjárását, szakkifejezéseit sem. A kétnyelvű embert a gátfutóhoz hasonlította a tanárnő: a bilingvális ember nem két egynyelvű összege, nem szinkrontolmács vagy fordító, hiszen megoszlik a nyelvi teljesítménye. Teljesen természetes az, hogy egy-egy téma más nyelvhez kötődhet a nyelvtudásában. Ugyanúgy az akcentus sem meghatározó, hanem gyakran fáradtsági szinthez köthető.

A nyelvtanulás főként motiváció kérdése mind felnőttkorban, mind gyerekkorban, ezért fontos a szülők következetesség,e a család, illetve a környezet adott nyelvhez, nyelvekhez való viszonyulása, a nyelvhasználat minősége és mennyisége is. Nagyon nehezen definiálható magának az identitásnak a fogalma is. Navracsics Judit és a szakirodalom szerint is főként maga az egyén dönti el, hova is kötődik. Az identitásnak van egy publikus és egy magán része is, melyet nagy részben befolyásol a környezete.

A prezentációt követően kérdéseket tehetett fel a hallgatóság, így beszélgető estté alakult az alkalom. A közönség soraiból olyan sok kérdés érkezett, hogy a 18.30-kor kezdődő előadás csaknem 22 óráig tartott. Bízunk benne, hogy valamennyien választ kaptak a kérdéseikre, vagy legalább egy kis útmutatót saját életükben megfogalmazott kérdéseik kapcsán. E sorok írója azt a „következtetést” vonta le az elhangzottakból, hogy főként rajtunk, felnőtteken múlik, mennyire fogja érdekesnek és vonzónak tartani a gyermek az általunk beszélt nyelvet és az ahhoz köthető kultúrát. Fontos, hogy türelmesek legyünk a nyelvtanulóval, támogassuk és motiváljuk a nyelvelsajátítás folyamatában. Legyünk olyan példák, hogy a gyerekeink számára fontos legyen a magyar nyelv, és otthonosan mozogjanak a magyar kultúrában!

A blogbejegyzést írta és a fényképeket készítette Nagy Ildikó.