Skip to main content

Egy híres cseh fürdőváros magyar közösségéről : Petőfi ösztöndíjas látogatása a teplice-mosti magyar közösségnél


A második világháború után Csehszlovákia gazdasága gyors fejlődésnek indult. A 60-as, 70-es években egyre több gyár létesült Nyugat- és Észak-Csehországban, ahova az egész országból, így a szlovákiai országrész déli, magyarlakta településeiből is érkezett munkaerő. A fiatal magyar munkások Teplice v Čechách, Most, Litomeřice és Karlovy Vary környékén leltek új otthonra. Annak ellenére, hogy gyorsan megtanulták a helyi nyelvet és alkalmazkodtak a szokásokhoz, nem akarták sem megszakítani a kapcsolatukat szülőföldjükkel, sem elfelejteni anyanyelvüket. Ezért keresték az alkalmakat, hogy magyarul beszélgethessenek, feleleveníthessék a hagyományaikat: klubdélutánokat, közös zenéléseket, táncos mulatságokat, ünnepségeket tartottak. Ezekből a baráti társaságokból, klubokból alakultak meg később a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének egyes helyi egyesületei.

2018 novemberében e sorok íróját vendégül látta a Teplice-Mosti Helyi Egyesület egy kiállításmegnyitó apropójából. Örömömre szolgált, hogy megtekinthettem a város nevezetességeit - köztük a híres fürdőt, ahol Beethoven is eltöltött egy kis időt, beszélgethettem az egyesület vezetőjével, Vovesná Marikával, aki több taghoz hasonlóan már itt, Csehországban született, de magyarnak vallja magát, és szívén viseli a helyi magyarság sorsát. A rendezvények szervezése mellett legjobb tudása szerint tartja a kapcsolatot a Ústí nad Labemi járás kisebbségeivel, és vállalja az elnökséggel járó kihívásokat. Marikával beszélgetve betekinthettem a teplicei és a mosti közös egyesület életébe. Mint megtudtam, havonta egyszer tartanak klubdélutánt, ahol kötetlenül cseveghetnek, ezen kívül több fontos rendezvényen képviselik a magyar kultúrát: ilyen a “Színes régió“ fesztiválsorozat és a fürdőszezon-nyitás - itt általában a magyar folklórt és az ételeket mutatják be. Tavaly például a prágai Nyitnikék néptánccsoport volt a vendégük. A közeli drezdai magyar szervezettel is élénk kapcsolatot ápolnak: rendszeresen látogatják egymást, részt vesznek egymás rendezvényein, közösen emlékeznek meg március 15-ről Drezdában, majd Teplicében bemutatják Kordt Irén új alkotásait, illetve alkalomadtán magyar filmeket is vetítenek.


Ősszel, a Magyar Kulturális Napok keretein belül a Czech Art Egyesület gyűjteményéből állították ki néhány magyar művész festményét. A kiállításmegnyitóra november 12-én az ún. Zsidó hitközség közösségi termében (Sál Židovské obce v Teplicích) került sor, ahol a Czech Art Teplice képviselője, Ondřej Pisch mutatta be az alkotásokat. Majd az elnökasszony, a korábbi elnök, Kulina Ferenc és a Drezdai Magyar Egyesület elnöke, Konta Zoltán is köszöntötte a vendégeket. November 15-én, 22-én és 29-én pedig Magyarországról szóló ismeretterjesztő filmeket vetítenek cseh felirattal, hogy minél több látogató érthesse azokat.
Az adventi időszakban megrendezett klubdélutánon a tepliceiek és a mostiak együtt pucolják meg a diót, amelyet aztán a közös mézeskalácssütéshez is felhasználnak. Remek közösségszervező alkalom ez arra, hogy megemlékezzenek a gyerekkori karácsonyokról, kicsit visszautazhassanak gondolatban nagyszüleikhez, együtt énekelhessék a karácsonyi dalokat. A december 24-i szenteste pedig együtt mendikálnak - egymást meglátogatva dalolják a jól ismert énekeket.

Dióhéjban ily módon tudnánk bemutatni a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének Teplice-Mosti Helyi Egyesületét, akik vendégszeretetükkel mindenkit szívesen látnak valamennyi rendezvényükön.

A bejegyzést írta és a fotókat készítette Nagy Ildikó.

Comments

Popular posts from this blog

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a ma...

Karácsonyi események az ostravai Magyar Klubban, 2019

A Római Katolikus Egyház hagyományai szerint advent második hétvégéjén a jászolra emlékezünk, ahol a Megváltó született. Mind az adventi koszorún, mind a Katolikus Egyház szertartásán is ekkor a lila az uralkodó szín, mely a szeretet jelképezi. Mindezeket figyelembe véve került megrendezésre 2019. december 7-én, szombaton az ostravai Magyar Klubban a fiataloknak és még fiatalabbaknak megszervezett délelőttünk. Az adventi és karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódóan alakultak a rendezvény eseményei is. Fenyőfát és hóembert festettünk, melyhez a fa sablonokat Nagy Sándor, a CsMMSz Olomouci Helyi Egyesületének elnöke készítette. Így kicsiknek és nagyoknak már csak a kreativitásukra volt szükség, hogy fantáziájuknak megfelelően díszítsék és színesítsék ezeket az elemeket. Hóembereket zokniból is készítettünk Sándor feleségének, Jitka Nagyová irányításával. A fehér zoknikat hobbi kellékboltban beszerzett anyaggal megtöltöttünk, és feldíszítettük a legsokoldalúbb variációkban. Emelle...

Élet Csehországban

Hol volt hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy Csehország. Egy ország, ahol köszönöm helyett dekuji van, Duna helyett Moldva, Tokaji helyett Pilsner, gulyás helyett gulyás. Na jó az utolsó az stimmel, de csak névben, állagban és ízben más. Persze azért nem ég és föld.. Mintha most lett volna, hogy felültem a Budapest-Prága vonatra szeptember első napján a keleti pályaudvarnál, hogy belevágjak valami teljesen ismeretlenbe. El sem hiszem, de azóta már az ötödik hónapomat töltöm itt. Már párszor írtam a blogra, de most gondoltam kicsit bemutatkozom, hiszen elég élményt  gyűjtöttem  már ahhoz, hogy legyen miről írni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 9 hónapot tölthetek az országban a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként. A program  célja, hogy segítse a Kárpát-medencében élő szórványmagyarság helyzetét és, hogy erősítse a határon túl élő és az anyaországban élő magyar kapcsolatokat. A program az ...