Skip to main content

Egy híres cseh fürdőváros magyar közösségéről : Petőfi ösztöndíjas látogatása a teplice-mosti magyar közösségnél


A második világháború után Csehszlovákia gazdasága gyors fejlődésnek indult. A 60-as, 70-es években egyre több gyár létesült Nyugat- és Észak-Csehországban, ahova az egész országból, így a szlovákiai országrész déli, magyarlakta településeiből is érkezett munkaerő. A fiatal magyar munkások Teplice v Čechách, Most, Litomeřice és Karlovy Vary környékén leltek új otthonra. Annak ellenére, hogy gyorsan megtanulták a helyi nyelvet és alkalmazkodtak a szokásokhoz, nem akarták sem megszakítani a kapcsolatukat szülőföldjükkel, sem elfelejteni anyanyelvüket. Ezért keresték az alkalmakat, hogy magyarul beszélgethessenek, feleleveníthessék a hagyományaikat: klubdélutánokat, közös zenéléseket, táncos mulatságokat, ünnepségeket tartottak. Ezekből a baráti társaságokból, klubokból alakultak meg később a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének egyes helyi egyesületei.

2018 novemberében e sorok íróját vendégül látta a Teplice-Mosti Helyi Egyesület egy kiállításmegnyitó apropójából. Örömömre szolgált, hogy megtekinthettem a város nevezetességeit - köztük a híres fürdőt, ahol Beethoven is eltöltött egy kis időt, beszélgethettem az egyesület vezetőjével, Vovesná Marikával, aki több taghoz hasonlóan már itt, Csehországban született, de magyarnak vallja magát, és szívén viseli a helyi magyarság sorsát. A rendezvények szervezése mellett legjobb tudása szerint tartja a kapcsolatot a Ústí nad Labemi járás kisebbségeivel, és vállalja az elnökséggel járó kihívásokat. Marikával beszélgetve betekinthettem a teplicei és a mosti közös egyesület életébe. Mint megtudtam, havonta egyszer tartanak klubdélutánt, ahol kötetlenül cseveghetnek, ezen kívül több fontos rendezvényen képviselik a magyar kultúrát: ilyen a “Színes régió“ fesztiválsorozat és a fürdőszezon-nyitás - itt általában a magyar folklórt és az ételeket mutatják be. Tavaly például a prágai Nyitnikék néptánccsoport volt a vendégük. A közeli drezdai magyar szervezettel is élénk kapcsolatot ápolnak: rendszeresen látogatják egymást, részt vesznek egymás rendezvényein, közösen emlékeznek meg március 15-ről Drezdában, majd Teplicében bemutatják Kordt Irén új alkotásait, illetve alkalomadtán magyar filmeket is vetítenek.


Ősszel, a Magyar Kulturális Napok keretein belül a Czech Art Egyesület gyűjteményéből állították ki néhány magyar művész festményét. A kiállításmegnyitóra november 12-én az ún. Zsidó hitközség közösségi termében (Sál Židovské obce v Teplicích) került sor, ahol a Czech Art Teplice képviselője, Ondřej Pisch mutatta be az alkotásokat. Majd az elnökasszony, a korábbi elnök, Kulina Ferenc és a Drezdai Magyar Egyesület elnöke, Konta Zoltán is köszöntötte a vendégeket. November 15-én, 22-én és 29-én pedig Magyarországról szóló ismeretterjesztő filmeket vetítenek cseh felirattal, hogy minél több látogató érthesse azokat.
Az adventi időszakban megrendezett klubdélutánon a tepliceiek és a mostiak együtt pucolják meg a diót, amelyet aztán a közös mézeskalácssütéshez is felhasználnak. Remek közösségszervező alkalom ez arra, hogy megemlékezzenek a gyerekkori karácsonyokról, kicsit visszautazhassanak gondolatban nagyszüleikhez, együtt énekelhessék a karácsonyi dalokat. A december 24-i szenteste pedig együtt mendikálnak - egymást meglátogatva dalolják a jól ismert énekeket.

Dióhéjban ily módon tudnánk bemutatni a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének Teplice-Mosti Helyi Egyesületét, akik vendégszeretetükkel mindenkit szívesen látnak valamennyi rendezvényükön.

A bejegyzést írta és a fotókat készítette Nagy Ildikó.

Comments

Popular posts from this blog

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a ma...

Nemzeti összetartozás éve, avagy egy új korszak kezdete - A 2020-as Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából tartott előadás bevezetője

Magyar Királyság etnikai megoszlása 1880-as térkép alapján Trianon . E szó hallatán a százéves tagadás, kibeszéletlen sérelmek, megoldatlan etnikai feszültségek és a kiegyezés utáni történelmi Magyarország képe jelenik meg előttünk, magyarok előtt. Számos oldalról lehet megközelíteni az összetartozás emlékét. Mindenekelőtt tisztázni kell szándékunk, amelynek ismeretében el kell dönteni, hogy az elmúlt száz év példáját követve, az érintett államok és a nagyhatalmi érdekpolitika által kiváltott társadalmi, etnikai és nemzetközi feszültségeket, mint negatív örökséget, a jövőnk részévé tesszük, vagy megpróbálunk száz év után egy új a Kárpát-medencében korábban nem látott együttműködési rendszerben élni és a mindenkori felmerülő problémákra konszenzusos választ találni. Talán egyetérthetünk abban, hogy az utóbbi lehetőség alapján érdemes megemlékezni minden múltbeli tragédiáról, melynek célja nem a seb évről évre történő felszakítása, a nemzetek egymástól való elidegenítése, hanem...
, ,Tanuljunk meg hálásnak lenni! ’’ 2019. október 5-én ismét ellátogatott hozzánk Balga Zoltán atya. Az ostravai magyar klub évi eseményei között az egyik legfelüdítőbb mindig a magyar szentmise, ahol főleg lelkiekben töltődhetünk fel. Ez most sem volt másként, hiszent Zoltán atya bátorító beszéde mindig erőt ad ennek a kis közösségben, amiből aztán tudunk táplálkozni a következő időszakban. Már hagyományosan a Szent Vencel püspökségi templom adott otthont a magyar híveknek, mely a város szívében, a magyar klubhelyiség mögött található.  A szentmise fő témája ezúttal a hála volt: mi emberek, mennyire elfelejtünk hálát adni minden kis apróságért és nagy dolgokért egyaránt az életben: hogy felkeltünk, hogy van mit ennünk, hogy a szeretteinkkel napi kapcsolatban lehetünk, a jó munkáért, a sok törődésért, barátaink gondoskodásáért, felebarátainkért. Mekkora kegyelem az, hogy a XXI. században szabadon felvállalhatjuk, hogy keresztények vagyunk. Annyira természetesnek veszü...