Skip to main content

Egy híres cseh fürdőváros magyar közösségéről : Petőfi ösztöndíjas látogatása a teplice-mosti magyar közösségnél


A második világháború után Csehszlovákia gazdasága gyors fejlődésnek indult. A 60-as, 70-es években egyre több gyár létesült Nyugat- és Észak-Csehországban, ahova az egész országból, így a szlovákiai országrész déli, magyarlakta településeiből is érkezett munkaerő. A fiatal magyar munkások Teplice v Čechách, Most, Litomeřice és Karlovy Vary környékén leltek új otthonra. Annak ellenére, hogy gyorsan megtanulták a helyi nyelvet és alkalmazkodtak a szokásokhoz, nem akarták sem megszakítani a kapcsolatukat szülőföldjükkel, sem elfelejteni anyanyelvüket. Ezért keresték az alkalmakat, hogy magyarul beszélgethessenek, feleleveníthessék a hagyományaikat: klubdélutánokat, közös zenéléseket, táncos mulatságokat, ünnepségeket tartottak. Ezekből a baráti társaságokból, klubokból alakultak meg később a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének egyes helyi egyesületei.

2018 novemberében e sorok íróját vendégül látta a Teplice-Mosti Helyi Egyesület egy kiállításmegnyitó apropójából. Örömömre szolgált, hogy megtekinthettem a város nevezetességeit - köztük a híres fürdőt, ahol Beethoven is eltöltött egy kis időt, beszélgethettem az egyesület vezetőjével, Vovesná Marikával, aki több taghoz hasonlóan már itt, Csehországban született, de magyarnak vallja magát, és szívén viseli a helyi magyarság sorsát. A rendezvények szervezése mellett legjobb tudása szerint tartja a kapcsolatot a Ústí nad Labemi járás kisebbségeivel, és vállalja az elnökséggel járó kihívásokat. Marikával beszélgetve betekinthettem a teplicei és a mosti közös egyesület életébe. Mint megtudtam, havonta egyszer tartanak klubdélutánt, ahol kötetlenül cseveghetnek, ezen kívül több fontos rendezvényen képviselik a magyar kultúrát: ilyen a “Színes régió“ fesztiválsorozat és a fürdőszezon-nyitás - itt általában a magyar folklórt és az ételeket mutatják be. Tavaly például a prágai Nyitnikék néptánccsoport volt a vendégük. A közeli drezdai magyar szervezettel is élénk kapcsolatot ápolnak: rendszeresen látogatják egymást, részt vesznek egymás rendezvényein, közösen emlékeznek meg március 15-ről Drezdában, majd Teplicében bemutatják Kordt Irén új alkotásait, illetve alkalomadtán magyar filmeket is vetítenek.


Ősszel, a Magyar Kulturális Napok keretein belül a Czech Art Egyesület gyűjteményéből állították ki néhány magyar művész festményét. A kiállításmegnyitóra november 12-én az ún. Zsidó hitközség közösségi termében (Sál Židovské obce v Teplicích) került sor, ahol a Czech Art Teplice képviselője, Ondřej Pisch mutatta be az alkotásokat. Majd az elnökasszony, a korábbi elnök, Kulina Ferenc és a Drezdai Magyar Egyesület elnöke, Konta Zoltán is köszöntötte a vendégeket. November 15-én, 22-én és 29-én pedig Magyarországról szóló ismeretterjesztő filmeket vetítenek cseh felirattal, hogy minél több látogató érthesse azokat.
Az adventi időszakban megrendezett klubdélutánon a tepliceiek és a mostiak együtt pucolják meg a diót, amelyet aztán a közös mézeskalácssütéshez is felhasználnak. Remek közösségszervező alkalom ez arra, hogy megemlékezzenek a gyerekkori karácsonyokról, kicsit visszautazhassanak gondolatban nagyszüleikhez, együtt énekelhessék a karácsonyi dalokat. A december 24-i szenteste pedig együtt mendikálnak - egymást meglátogatva dalolják a jól ismert énekeket.

Dióhéjban ily módon tudnánk bemutatni a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének Teplice-Mosti Helyi Egyesületét, akik vendégszeretetükkel mindenkit szívesen látnak valamennyi rendezvényükön.

A bejegyzést írta és a fotókat készítette Nagy Ildikó.

Comments

Popular posts from this blog

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a ma...

Karácsonyi események az ostravai Magyar Klubban, 2019

A Római Katolikus Egyház hagyományai szerint advent második hétvégéjén a jászolra emlékezünk, ahol a Megváltó született. Mind az adventi koszorún, mind a Katolikus Egyház szertartásán is ekkor a lila az uralkodó szín, mely a szeretet jelképezi. Mindezeket figyelembe véve került megrendezésre 2019. december 7-én, szombaton az ostravai Magyar Klubban a fiataloknak és még fiatalabbaknak megszervezett délelőttünk. Az adventi és karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódóan alakultak a rendezvény eseményei is. Fenyőfát és hóembert festettünk, melyhez a fa sablonokat Nagy Sándor, a CsMMSz Olomouci Helyi Egyesületének elnöke készítette. Így kicsiknek és nagyoknak már csak a kreativitásukra volt szükség, hogy fantáziájuknak megfelelően díszítsék és színesítsék ezeket az elemeket. Hóembereket zokniból is készítettünk Sándor feleségének, Jitka Nagyová irányításával. A fehér zoknikat hobbi kellékboltban beszerzett anyaggal megtöltöttünk, és feldíszítettük a legsokoldalúbb variációkban. Emelle...

Az örökkön-örökké összetartó erő

2018-ban ünnepelte újjáalakulásának 15. évfordulóját a Nyitnikék néptánccsoport „A Nyitnikék több mint néptánc. Egy közösség, melyet összeköt a magyar hagyományok, a néptánc és a népzene szeretete, amely a hagyományok megélésére, ápolására és átadására törekszik.“ Ezekkel a gondolatokkal hívogatta az újjáalakulásának 15. évfordulóját ünneplő prágai magyar néptánccsoport ünnepi műsorukra a folklór iránt érdeklődőket. Az Örökkön-örökké című előadást a Dobeška színházban mutatták be 2018. november 24-én. Tekintsünk egy kicsit vissza, honnan is indult a csoport. Létezik-e még egyáltalán olyan eszme az állandóan változó világunkban, amit öröknek mondhatunk? Bizonyára több olvasónk is tudja, hogy a hetvenes években megannyi magyar diák tanult Prágában – számuk elérte akár a 250-270 főt is. Többségük a dél-szlovákiai falvakból érkezett, magával hozva otthonról az akkor még élő népi kultúrát. A nyüzsgő és számukra idegennyelvű környezetben valamilyen kapaszkodót   kerestek a...