90 év, egy élet története

Pista bácsi és az Ostravai Csalogányok

2018. október 16-án egy nagyon különleges évfordulót ünnepeltünk az ostravai magyar klubban, közösségünk nagyra becsült Pista bácsija, azaz Pitschmann István betöltötte a 90. életévét. A felvidéki rozsnyói születésű Pista bácsi 1928-ban született, és szerencsére átvészelte a második világháború viharos éveit is. A világháborút követő évtizedek az ipar fénykorát jelentették Ostravában, felvidéki magyarok ezreit vonzva Csehszlovákia ipari fellegvárába, köztük őt is. 1949 óta, közel hetven éve él a városban, átélte az iparosítás fénykorát és annak bukását. 1992-ben részt vett az ostravai magyar klub megalapításában is. Egy hosszú és szép élet elevenedik meg előttem, ahogy ezeket a sorokat írom visszaemlékezve a vele történt beszélgetésre. Az alábbiakban ennek az interjúnak szöveges változata olvasható.

A mindig vidám Pista bácsi

János: Hogy is került ide Ostravába?

Pista bácsi: A felvidéki Rozsnyón éltem az életem első két évtizedét. Az ottani bányásziskola testnevelő szakos tanulója voltam, akkoriban ez egy igen fontos és jelentős szakmának számított, mivel az ország (Csehszlovákia) kormánya kiemelt prioritásként kezelte a bányászképzésben résztvevő fiatalok fizikai állapotának, erőnlétének javítását és erősítését. A városi vezetés a tömeges bányászképzést részesítette előnyben, azonban idővel egyre kevesebb érdeklődőt vonzott a bányász pálya, ezért egyre kevesebb volt az erre a szakra jelentkező, így egyre kevesebb igény mutatkozott az általam elvégzett testnevelői foglalkozásra. Ez vezetett oda, hogy közel hetven éve ideköltöztem, és az itteni iparban vállaltam munkát. A kohászatban az egyik itteni öntödében dolgoztam üstösként, egészen nyugdíjazásomig voltam ott, 55 éves koromig.

Pista bácsi felköszöntése

János: Mire a legbüszkébb, ha visszagondol az elmúlt 90 évre?

Pista bácsi: Arra, hogy nem is olyan régen ünnepeltem a feleségemmel, aki komáromi kislány a 65. házassági évfordulónkat. És, amire még nagyon büszke vagyok az a családom, a fiam, a lányom, az unokáim és dédunokáim. A törődő család segít/segített átvészelni a nehéz időszakokat, többször voltam súlyos ágyban fekvő beteg, de szerencsére még itt vagyok nekik köszönhetően.

János: Úgy tudom, hogy az ön életében a sportolás nagyon fontos szerepet töltött be. Milyen sportágakban jeleskedett?

Egy jó kis beszélgetés

Pista bácsi: Amikor még Rozsnyón éltem versenyszerűen kosárlabdáztam, továbbá Kassán, a Slávia Košice csapatában atletizáltam, távol és magasugróként. A röplabdát olyannyira szerettem, hogy még itt Ostravában is tovább folytattam, egészen 70 éves koromig, hogy megőrizzem a jó fizikai kondíciómat. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a fiam is a nyomdokaimba lépett, és elkezdett röplabdázni.

János: Az elmúlt 90 évre visszagondolva, hogyan fogalmazná meg életének lényegét néhány szóban?

Pista bácsi: A törődő család és a sport. Felelősségteljes józan élet és a családhoz való hűség.

Adjon a jó isten még hosszú időt neki erőben és egészségben!

 Az interjút készítette: Jenei János