Már egy évtizede járnak össze az olmützi magyarok….

Vendégségben az olmützi barátainknál

Az olmützi szervezet megalapításának 10. évfordulója alkalmából Nagy Sándor elnök úr meghívásának eleget téve az ostravai magyarok kis csapata ellátogatott az ottani barátaink klub eseményére. Rákóczi Anna a CSMMSZ országos és ostravai helyi elnöke és a dalos csalogányaink is velünk tartottak.

Már egy évtizede járnak össze az olmützi magyarok, hogy ápolják a magyar nyelvet és az identitásukat. 2008. június 4-én Nagy Sándor és Mokos Sándor kezdeményezésére tizenhat fővel alakult meg az egyesület, ami 2012 óta adminisztratív szempontból az ostravai helyi egyesülethez tartozik. Az ottani magyarok havonta egyszer találkoznak a Hotel Gól szálloda egyik bérelt helyiségében, ami közvetlenül a városi stadion szomszédságában található kilátással a városi sportcsarnok lelátóira.

Rákóczi Anna köszöntő beszédében méltatta a szervezet működését hangsúlyozva annak fontosságát kiemelve, hogy a helyieknek köszönhetően a minden évben megrendezésre kerülő míróvi Esterházy megemlékezés sikeresen kerül megrendezésre. Az elnökasszony név szerint említette Nagyová Jitka érdemeit, aki rendszeres vendége a kouty-i művelődési táboroknak hozzájárulva a gyerekek kreativitásának fejlesztéséhez az enkausztikai szakkörök megtartásával. Ezenkívül Jitka asszony az ostravai gyerekfoglalkozásokon is aktívan oktatja a legkisebbeket.

Az ostravaiak és az olmütziek egy nagyszerű néhány órát öltöttek együtt, amíg odakinn a borongós esős időjárás áztatta a várost. A jó hangulatot a finom elfogyasztott tokaji borocskák mellett a Csalogányok, az ostravai dalos pacsirták biztosították. Nagyszerű volt látni a legfiatalabb generáció kis csoportját is, akik szintén nagyon jól érezték magukat. A továbbiakban beszéljenek a képek.

Mokos Sándor és Nagy Sándor

Az ostravai csalogányok

A blogbejegyzést és a képeket készítette: Jenei János

Comments

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról. Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a ma...

Karácsonyi események az ostravai Magyar Klubban, 2019

A Római Katolikus Egyház hagyományai szerint advent második hétvégéjén a jászolra emlékezünk, ahol a Megváltó született. Mind az adventi koszorún, mind a Katolikus Egyház szertartásán is ekkor a lila az uralkodó szín, mely a szeretet jelképezi. Mindezeket figyelembe véve került megrendezésre 2019. december 7-én, szombaton az ostravai Magyar Klubban a fiataloknak és még fiatalabbaknak megszervezett délelőttünk. Az adventi és karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódóan alakultak a rendezvény eseményei is. Fenyőfát és hóembert festettünk, melyhez a fa sablonokat Nagy Sándor, a CsMMSz Olomouci Helyi Egyesületének elnöke készítette. Így kicsiknek és nagyoknak már csak a kreativitásukra volt szükség, hogy fantáziájuknak megfelelően díszítsék és színesítsék ezeket az elemeket. Hóembereket zokniból is készítettünk Sándor feleségének, Jitka Nagyová irányításával. A fehér zoknikat hobbi kellékboltban beszerzett anyaggal megtöltöttünk, és feldíszítettük a legsokoldalúbb variációkban. Emelle...

Élet Csehországban

Hol volt hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy Csehország. Egy ország, ahol köszönöm helyett dekuji van, Duna helyett Moldva, Tokaji helyett Pilsner, gulyás helyett gulyás. Na jó az utolsó az stimmel, de csak névben, állagban és ízben más. Persze azért nem ég és föld.. Mintha most lett volna, hogy felültem a Budapest-Prága vonatra szeptember első napján a keleti pályaudvarnál, hogy belevágjak valami teljesen ismeretlenbe. El sem hiszem, de azóta már az ötödik hónapomat töltöm itt. Már párszor írtam a blogra, de most gondoltam kicsit bemutatkozom, hiszen elég élményt gyűjtöttem már ahhoz, hogy legyen miről írni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 9 hónapot tölthetek az országban a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként. A program célja, hogy segítse a Kárpát-medencében élő szórványmagyarság helyzetét és, hogy erősítse a határon túl élő és az anyaországban élő magyar kapcsolatokat. A program az ...

Csehországi magyarok

Search This Blog