Skip to main content

Már egy évtizede járnak össze az olmützi magyarok….

Vendégségben az olmützi barátainknál

Az olmützi szervezet megalapításának 10. évfordulója alkalmából Nagy Sándor elnök úr meghívásának eleget téve az ostravai magyarok kis csapata ellátogatott az ottani barátaink klub eseményére. Rákóczi Anna a CSMMSZ országos és ostravai helyi elnöke és a dalos csalogányaink is velünk tartottak.
Már egy évtizede járnak össze az olmützi magyarok, hogy ápolják a magyar nyelvet és az identitásukat. 2008. június 4-én Nagy Sándor és Mokos Sándor kezdeményezésére tizenhat fővel alakult meg az egyesület, ami 2012 óta adminisztratív szempontból az ostravai helyi egyesülethez tartozik. Az ottani magyarok havonta egyszer találkoznak a Hotel Gól szálloda egyik bérelt helyiségében, ami közvetlenül a városi stadion szomszédságában található kilátással a városi sportcsarnok lelátóira.
Rákóczi Anna köszöntő beszédében méltatta a szervezet működését hangsúlyozva annak fontosságát kiemelve, hogy a helyieknek köszönhetően a minden évben megrendezésre kerülő míróvi Esterházy megemlékezés sikeresen kerül megrendezésre. Az elnökasszony név szerint említette Nagyová Jitka érdemeit, aki rendszeres vendége a kouty-i művelődési táboroknak hozzájárulva a gyerekek kreativitásának fejlesztéséhez az enkausztikai szakkörök megtartásával. Ezenkívül Jitka asszony az ostravai gyerekfoglalkozásokon is aktívan oktatja a legkisebbeket.
Az ostravaiak és az olmütziek egy nagyszerű néhány órát öltöttek együtt, amíg odakinn a borongós esős időjárás áztatta a várost. A jó hangulatot a finom elfogyasztott tokaji borocskák mellett a Csalogányok, az ostravai dalos pacsirták biztosították. Nagyszerű volt látni a legfiatalabb generáció kis csoportját is, akik szintén nagyon jól érezték magukat. A továbbiakban beszéljenek a képek.
 
Mokos Sándor és Nagy Sándor


Az ostravai csalogányok



A blogbejegyzést és a képeket készítette: Jenei János

Comments

Popular posts from this blog

Élet Csehországban

Hol volt hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy Csehország. Egy ország, ahol köszönöm helyett dekuji van, Duna helyett Moldva, Tokaji helyett Pilsner, gulyás helyett gulyás. Na jó az utolsó az stimmel, de csak névben, állagban és ízben más. Persze azért nem ég és föld.. Mintha most lett volna, hogy felültem a Budapest-Prága vonatra szeptember első napján a keleti pályaudvarnál, hogy belevágjak valami teljesen ismeretlenbe. El sem hiszem, de azóta már az ötödik hónapomat töltöm itt. Már párszor írtam a blogra, de most gondoltam kicsit bemutatkozom, hiszen elég élményt  gyűjtöttem  már ahhoz, hogy legyen miről írni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 9 hónapot tölthetek az országban a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként. A program  célja, hogy segítse a Kárpát-medencében élő szórványmagyarság helyzetét és, hogy erősítse a határon túl élő és az anyaországban élő magyar kapcsolatokat. A program az egykori monarchia t

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a magyar

Gondolatok a Prágai Magyar Bálról

A bársonyos forradalmat követő időszakban alakult szervezet, mely céljául tűzte ki a csehországi magyarság egyesületi formában történő összefogását és kulturális programjainak megszervezését, már egy évvel megalakulás után, 1992-ben megrendezte a Prágai Magyar Bált. Ennek helyszíne a Vinohrady városrész (Prága 2) Vasutas Kultúrháza volt. A sikeres kezdetet további bálok követték a smíchovi (Prága 5) Nemzeti Házban. Ezek a rendezvények a későbbiekben már nemcsak a prágai helyi szervezet különböző generációinak jelentett kulturális és szórakozási élményt, hanem rendszeres találkozási lehetőséget biztosított más helyi szervezetek tagjainak is a báli együttlét szabadabb, kötetlenebb körülményei között. Nagy örömünkre szolgál, hogy más helyi egyesületekre (Brünn, Ostrava) is hatással volt a prágai bál, és immár ők is rendszeresen szerveznek hasonló eseményt, a novemberi Katalin bált.   Nagy előrelépést jelentett a bál helyszínének áthelyezése Prága központjába, a repreze