Skip to main content

Nyárnyitó főzés

     Hihetetlen, de már tizennyolcadik alkalommal nyílt meg a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége Ostravai Alapszervezetének kapuja a magyar ételkülönlegességeket szerető emberek számára. Már több mint két éve fut rendezvénysorozatunk, mellyel nem csak a vendégeink, de mi magunk is nagyon sokban gazdagodtunk. A Receptek a magyar konyhából valahol már egy rutinná vált esemény, de valahol még mindig megvan benne az a gyermeki ámulat és csodálat, amely minden egyes alkalommal elvárázsol minket. Mindig van valami új, valaki új csapattag vagy valami meseszerűen más apróság, ami különlegessé teszi éppen az aktuális főzőestet. Néha meglepetésekkel telve, néha kisebb csalódással, de sosem veszi el jókedvünket, hiszen azok, akik megtisztelnek minket jelenlétükkel, mindig mosolyt tudnak csalni megfáradt, lisztes arcocskáinkra.

     Itt van a nyár, elkezdődött a második csodaszép 2017-es évszakunk várakozással telve a meleg vizes hónapokra. Már fáradt mindenki, talán a gondolatok is máshol járnak, tervek itt, kirándulások ott, szerelmek amott. Kavarog fejünkben a hőségen keresztülszőtt ötletek, desztinációk és a felhőtlen jókedv sokasága. Hiányzik a pihenés, az a jól megérdemelt nyári kikapcsolódás. Emellett, vagy éppen ezzel a lelkiséggel állt neki a CSAPAT. Mert úgy még egy hivataloson bejegyzett főzős csapatnév nincs, ezért mi leszünk a nagybetűsek- vagy akár a Csalogányok (bár a nemek arányát illetően ebbe bele lehet kötni).
Egészségetekre Balról: Editke, Marika, Tánya, János, Dr. H. Tóth István

     2017. május 27-e volt az a bizonyos terminus, amikor a 30 fokos meleg mellé bekapcsoltuk sütőinket felforrósítva a levegőt egy magasabb szintre. Az előző napi Dr. H. Tóth István általi frenetikus előadás nagy költőnkről, Arany Jánosról szólt, amely után a katarktikus élmények hatására nehéz volt belekezdeni a szombati munkákba. De persze azzal, hogy a Tanár Úr, Polják Tatjána, a klub egyik alapítótagja és az alapbrigád is ott volt már reggeltől, így a munka is könnyebben folyt. Mondhatjuk, hogy a jókedv (na meg a pálinka) könnyítette vállainkra nehezedett feladatainkat. 
Dr. H. Tóth István és Poljáková Tatjána

     Tehát ahogy már említettem, a munka reggeltől zajlott: aprítás, hámozás, keverés, kavarás, töltés, öntés, stb. Sok kéz, sokra ment. Eme nyár előtti utolsó főzésünkön az erdélyi gasztronómiába szerettük volna elkalauzolni vendégeinket, így lett a menü:

     CSORBALEVES

     ERDÉLYI TOKÁNY RIZZSEL
     KAPROS-TÚRÓS PITE ÉDES ÉS SÓS VÁLTOZATBAN


     Háromfogásos menüvel készültünk, hogy így nyár előtt ne legyen senkinek hiányérzete. Editkének, a mi aranykezű főszakácsunknak hála jöttek létre eme ételek fizikai változata is, amelyeket az Erdélyi Népi Ízőrző barátainktól kaptunk ötletként. Editke dolga ,,csak,, a megvalósítás volt. Mellette segédkezett még Marika is, aki gondolataiban a következő hónap zsúfolt programjait tervezte bejárva néhány országot, családot és barátokat. Mellette a mi ügyeskezű Magdikánk is ott volt, akinek fantasztikus kézügyességének köszönhetően ízlelhettük meg a kapros-túrós pite (eddig sokaknak nem ismert) édes és sós változatát. Le a kalappal Magdika előtt, hiszen betegsége ellenére hősiesen végigvitte a napot. Köszönjük! Kiskuktaként még megemlíteném Jánost is, a Balázsit, ki férfiakat meghazudtoló módon vetette bele magát a tokány elkészítésébe.

     Amíg a Tanár Úr Tányával együtt a várost járták be, addig klubhelyiségünkben a főzés minden lépését a mi Jánosunk dokumentálta: jobbról, balról, sütőbe be, fazékból ki, nagy mosoly és egyéb instrukciók kíséretében. Ez a nagy lelkesedés élteti őt, mint egy kimeríthetetlen kis nyuszi küzdötte végig a napot kamerája segítségével.

     A délután folyamán elkezdődött a visszaszámlálás. Fél négytől kezdett megtelni a helyiség az éhesebbnél éhesebb vendégekkel, köztük magyarokkal, szlovákokkal, csehekkel és még vagy négy nemzet képviselőivel. A nemzetiség mellett most sem hiányozhatott a korosztály különbség sem, így volt velünk a féléves Riškotól a nyolcvan éves korosztályig mindenki. 
Editke a kis Eliskával és Pistivel

     Programunk kezdetén negyvenketten ültünk asztalhoz, korgó gyomrokkal, nagy mosollyal. A rövid bemutató után kezdődhetett a mulatság az elengedhetetlen pálinkával, majd fokozatosan az egyes menüpontok felszolgálásával. Közben a programokból sem volt hiány, ugyanis asszonykórusunk, a Csalogányok díszes dalcsokra mellett a kisebbek sem okoztak csalódást. Ők játszottak, rohangáltak, puszikat adtak és szórakoztak a békésen beszélgető vendégek sokaságával. És még mondja valaki, hogy a gyerekek zavaróak! Imádtak bekukucskálni a konyhába, elcsenni egy-egy szelet pitét vagy táncra perdülni. Hiába, ők a jövő, a szeretet!
A Csalogányok: Magdika, Évike, Editke, Marika, Anna és Marika

     Lassan a vége felé közeledtünk főzőeseményünknek, az immáron tizennyolcadiknak. Az eljött vendégsereg lassan felkapta kabátkáját, kistáskáját, és búcsúszavak kíséretében elhagyták fülledt klubbunkat a még fülledtebb Ostrava esti utcácskáiba.
     Mozgalmas egy nap volt, sok energia szabadult fel, sok párolgott el, de az arcokra mosolyt, a gyomrokba elégedettséget, az elmékbe boldogságot költöztettünk. Köszönjük minden egyes segítő kéznek, résztvevőnek, hogy eljöttek, hogy együtt lehettünk. A nyár ezennel megkezdődött, szétrepül a magyar klub is- persze a napsugarak néhány alkalomra azért még összehozzák majd a csalogányokat egy-egy rendezvény érdekében. Viszlát szeptemberben, addig is főzzetek, egyetek, lakjatok jól és fürödjetek a Balatonban. A legközelebbi viszontlátásra!

U.i.: 
Youtube videónk az eseményről a receptek kíséretében az alábbi linken érhető el:

További képeket facebook oldalunkon találnak:


A bejegyzést készítette: Ivkovič Krisztina

Comments

Popular posts from this blog

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a ma...

Karácsonyi események az ostravai Magyar Klubban, 2019

A Római Katolikus Egyház hagyományai szerint advent második hétvégéjén a jászolra emlékezünk, ahol a Megváltó született. Mind az adventi koszorún, mind a Katolikus Egyház szertartásán is ekkor a lila az uralkodó szín, mely a szeretet jelképezi. Mindezeket figyelembe véve került megrendezésre 2019. december 7-én, szombaton az ostravai Magyar Klubban a fiataloknak és még fiatalabbaknak megszervezett délelőttünk. Az adventi és karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódóan alakultak a rendezvény eseményei is. Fenyőfát és hóembert festettünk, melyhez a fa sablonokat Nagy Sándor, a CsMMSz Olomouci Helyi Egyesületének elnöke készítette. Így kicsiknek és nagyoknak már csak a kreativitásukra volt szükség, hogy fantáziájuknak megfelelően díszítsék és színesítsék ezeket az elemeket. Hóembereket zokniból is készítettünk Sándor feleségének, Jitka Nagyová irányításával. A fehér zoknikat hobbi kellékboltban beszerzett anyaggal megtöltöttünk, és feldíszítettük a legsokoldalúbb variációkban. Emelle...

Nemzeti összetartozás éve, avagy egy új korszak kezdete - A 2020-as Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából tartott előadás bevezetője

Magyar Királyság etnikai megoszlása 1880-as térkép alapján Trianon . E szó hallatán a százéves tagadás, kibeszéletlen sérelmek, megoldatlan etnikai feszültségek és a kiegyezés utáni történelmi Magyarország képe jelenik meg előttünk, magyarok előtt. Számos oldalról lehet megközelíteni az összetartozás emlékét. Mindenekelőtt tisztázni kell szándékunk, amelynek ismeretében el kell dönteni, hogy az elmúlt száz év példáját követve, az érintett államok és a nagyhatalmi érdekpolitika által kiváltott társadalmi, etnikai és nemzetközi feszültségeket, mint negatív örökséget, a jövőnk részévé tesszük, vagy megpróbálunk száz év után egy új a Kárpát-medencében korábban nem látott együttműködési rendszerben élni és a mindenkori felmerülő problémákra konszenzusos választ találni. Talán egyetérthetünk abban, hogy az utóbbi lehetőség alapján érdemes megemlékezni minden múltbeli tragédiáról, melynek célja nem a seb évről évre történő felszakítása, a nemzetek egymástól való elidegenítése, hanem...