Hihetetlen, de már tizennyolcadik alkalommal nyílt meg a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége Ostravai Alapszervezetének kapuja a magyar ételkülönlegességeket szerető emberek számára. Már több mint két éve fut rendezvénysorozatunk, mellyel nem csak a vendégeink, de mi magunk is nagyon sokban gazdagodtunk. A Receptek a magyar konyhából valahol már egy rutinná vált esemény, de valahol még mindig megvan benne az a gyermeki ámulat és csodálat, amely minden egyes alkalommal elvárázsol minket. Mindig van valami új, valaki új csapattag vagy valami meseszerűen más apróság, ami különlegessé teszi éppen az aktuális főzőestet. Néha meglepetésekkel telve, néha kisebb csalódással, de sosem veszi el jókedvünket, hiszen azok, akik megtisztelnek minket jelenlétükkel, mindig mosolyt tudnak csalni megfáradt, lisztes arcocskáinkra.
Itt van a nyár, elkezdődött a második csodaszép 2017-es évszakunk várakozással telve a meleg vizes hónapokra. Már fáradt mindenki, talán a gondolatok is máshol járnak, tervek itt, kirándulások ott, szerelmek amott. Kavarog fejünkben a hőségen keresztülszőtt ötletek, desztinációk és a felhőtlen jókedv sokasága. Hiányzik a pihenés, az a jól megérdemelt nyári kikapcsolódás. Emellett, vagy éppen ezzel a lelkiséggel állt neki a CSAPAT. Mert úgy még egy hivataloson bejegyzett főzős csapatnév nincs, ezért mi leszünk a nagybetűsek- vagy akár a Csalogányok (bár a nemek arányát illetően ebbe bele lehet kötni).
 |
| Egészségetekre Balról: Editke, Marika, Tánya, János, Dr. H. Tóth István |
2017. május 27-e volt az a bizonyos terminus, amikor a 30 fokos meleg mellé bekapcsoltuk sütőinket felforrósítva a levegőt egy magasabb szintre. Az előző napi Dr. H. Tóth István általi frenetikus előadás nagy költőnkről, Arany Jánosról szólt, amely után a katarktikus élmények hatására nehéz volt belekezdeni a szombati munkákba. De persze azzal, hogy a Tanár Úr, Polják Tatjána, a klub egyik alapítótagja és az alapbrigád is ott volt már reggeltől, így a munka is könnyebben folyt. Mondhatjuk, hogy a jókedv (na meg a pálinka) könnyítette vállainkra nehezedett feladatainkat.
 |
| Dr. H. Tóth István és Poljáková Tatjána |
Tehát ahogy már említettem, a munka reggeltől zajlott: aprítás, hámozás, keverés, kavarás, töltés, öntés, stb. Sok kéz, sokra ment. Eme nyár előtti utolsó főzésünkön az erdélyi gasztronómiába szerettük volna elkalauzolni vendégeinket, így lett a menü:
CSORBALEVES
ERDÉLYI TOKÁNY RIZZSEL
KAPROS-TÚRÓS PITE ÉDES ÉS SÓS VÁLTOZATBAN
Háromfogásos menüvel készültünk, hogy így nyár előtt ne legyen senkinek hiányérzete. Editkének, a mi aranykezű főszakácsunknak hála jöttek létre eme ételek fizikai változata is, amelyeket az Erdélyi Népi Ízőrző barátainktól kaptunk ötletként. Editke dolga ,,csak,, a megvalósítás volt. Mellette segédkezett még Marika is, aki gondolataiban a következő hónap zsúfolt programjait tervezte bejárva néhány országot, családot és barátokat. Mellette a mi ügyeskezű Magdikánk is ott volt, akinek fantasztikus kézügyességének köszönhetően ízlelhettük meg a kapros-túrós pite (eddig sokaknak nem ismert) édes és sós változatát. Le a kalappal Magdika előtt, hiszen betegsége ellenére hősiesen végigvitte a napot. Köszönjük! Kiskuktaként még megemlíteném Jánost is, a Balázsit, ki férfiakat meghazudtoló módon vetette bele magát a tokány elkészítésébe.
Amíg a Tanár Úr Tányával együtt a várost járták be, addig klubhelyiségünkben a főzés minden lépését a mi Jánosunk dokumentálta: jobbról, balról, sütőbe be, fazékból ki, nagy mosoly és egyéb instrukciók kíséretében. Ez a nagy lelkesedés élteti őt, mint egy kimeríthetetlen kis nyuszi küzdötte végig a napot kamerája segítségével.
A délután folyamán elkezdődött a visszaszámlálás. Fél négytől kezdett megtelni a helyiség az éhesebbnél éhesebb vendégekkel, köztük magyarokkal, szlovákokkal, csehekkel és még vagy négy nemzet képviselőivel. A nemzetiség mellett most sem hiányozhatott a korosztály különbség sem, így volt velünk a féléves Riškotól a nyolcvan éves korosztályig mindenki.
 |
| Editke a kis Eliskával és Pistivel |
Programunk kezdetén negyvenketten ültünk asztalhoz, korgó gyomrokkal, nagy mosollyal. A rövid bemutató után kezdődhetett a mulatság az elengedhetetlen pálinkával, majd fokozatosan az egyes menüpontok felszolgálásával. Közben a programokból sem volt hiány, ugyanis asszonykórusunk, a Csalogányok díszes dalcsokra mellett a kisebbek sem okoztak csalódást. Ők játszottak, rohangáltak, puszikat adtak és szórakoztak a békésen beszélgető vendégek sokaságával. És még mondja valaki, hogy a gyerekek zavaróak! Imádtak bekukucskálni a konyhába, elcsenni egy-egy szelet pitét vagy táncra perdülni. Hiába, ők a jövő, a szeretet!
 |
| A Csalogányok: Magdika, Évike, Editke, Marika, Anna és Marika |
Lassan a vége felé közeledtünk főzőeseményünknek, az immáron tizennyolcadiknak. Az eljött vendégsereg lassan felkapta kabátkáját, kistáskáját, és búcsúszavak kíséretében elhagyták fülledt klubbunkat a még fülledtebb Ostrava esti utcácskáiba.
Mozgalmas egy nap volt, sok energia szabadult fel, sok párolgott el, de az arcokra mosolyt, a gyomrokba elégedettséget, az elmékbe boldogságot költöztettünk. Köszönjük minden egyes segítő kéznek, résztvevőnek, hogy eljöttek, hogy együtt lehettünk. A nyár ezennel megkezdődött, szétrepül a magyar klub is- persze a napsugarak néhány alkalomra azért még összehozzák majd a csalogányokat egy-egy rendezvény érdekében. Viszlát szeptemberben, addig is főzzetek, egyetek, lakjatok jól és fürödjetek a Balatonban. A legközelebbi viszontlátásra!
U.i.:
Youtube videónk az eseményről a receptek kíséretében az alábbi linken érhető el:
További képeket facebook oldalunkon találnak:
A bejegyzést készítette: Ivkovič Krisztina
Comments
Post a Comment